Az orosz banánkirály balettkirályságra vágyik

Gyakran nevezik banánkirálynak. Vlagyimir Kehman (képünkön) gyümölcsmágnás - aki november közepén azzal döbbentette meg a tánc világát, hogy a moszkvai Nagy Színház, a Bolsoj két legnagyobb sztárját az ő sokkal kevésbé ismert szentpétervári Mihajlovszkij Színházába csábította - azonban ezt a tények megkurtításának tartja, mert - mint mondja - őt inkább a banáncsászár cím illeti meg.

Állítása szerint az sem igaz, hogy magánvagyonából 20 millió dollárt költött az állami tulajdonban lévő színház felújítására, amikor négy évvel ezelőtt kinevezték igazgatónak, mert valójában 40 millió dollárt adott. Amit viszont ma már nehéz volna kisebbíteni, az az ambíciója, hogy az intézményt világszínvonalú balettszínpaddá változtassa.

Történt ugyanis, hogy november 14-én, amikor a több éves tatarozás után újból játszani kezdő Bolsoj első előadására, a Csipkerózsika című balettre készült, két nagy sztár, Natalja Oszipova és Ivan Vasziljev bejelentette távozását. A balett világában hallatlan esetnek számít, ha valaki önszántából távozik a Bolsojból, főleg akkor, ha nem is valamilyen nagynevű nyugati társulat, hanem egy kevésbé ismert orosz színház kedvéért teszi ezt.

Komoly győzelem volt ez a banánkirálynak, akinek a Mihajlovszkij igazgatói székének elnyerése előtti művészi teljesítménye abból állt, hogy dzsesszklubot nyitott Szentpéterváron (mert - mint érvelt - nem volt olyan hely, ahol kedvenc zenéjét hallgathatta volna), illetve gyerekkorában klarinétozott a szülővárosában, a Moszkvától 14 órányi autóútra keletre eső Szamarában, ahol állítása szerint egyik nagybátyja volt a legjobb zongorahangoló.

Az arcátlan csábítás óriási felháborodást keltett az orosz kulturális osztályban. "Ilyen rangú vezető táncosok még sose hagyták el a Bolsojt - írta Tatyjana Kuznyecova, a Kommerszant című újság balettkritikusa. - Igen, elmenekülhettek külföldre. De az a szovjet időkben fordult elő. A mai Oroszországban a Bolsoj csak fogadott táncosokat."
Többé nem így van. 

Tavaly Kehman a Mihajlovszkij Balett művészeti igazgatójának szerződtette Nacho Duato spanyol koreográfust, ami önmagában is bátor lépés volt, a határok feszegetését jelentette, tekintettel arra a megkülönböztetett tiszteletre, amely a klasszikus táncot övezi Oroszországban.

Nemrég pedig a 43 éves üzletember lemondott minden feladatáról, amely ahhoz kötődik, hogy ő Oroszország legnagyobb gyümölcskereskedő cégének a többségi tulajdonosa, pusztán azért, hogy teljes egészében a Mihajlovszkij Színházra koncentráljon. "Új foglalkozást találtam, és ez az foglalkozás új életet hozott számomra" - mondta a The New York Timesnak.

Új élete egyben egy új - és az ellenzők szerint potenciálisan aggasztó - szerep is a gazdag orosz művészetpártolók számára, annak a jele, hogy a Szovjetunió utáni korszak üzleti titánjai érettebbé válnak és a kultúra terén is vezető szerepre törekszenek.

Azoktól az orosz szupergazdagoktól eltérően, akik profi futballcsapatokat vettek, galériákat vagy kiállításokat finanszíroznak, Kehman arra használta fel a gazdagságát és politikai kapcsolatai, hogy felrázza az ország két legnagyobb tisztelettel övezett kulturális intézményét, a Nagy Színházat és a klasszikus balett világát. Kérésére 2007-ben nevezték ki a Mihajlovszkij igazgatójává, és vannak, akik azt mondják, hogy végső célja a Bolsoj igazgatói posztjának megszerzése.

Natalja Oszipova és Ivan Vasziljev dezertálásának hullámai még el se ültek, amikor Kehman közölte, hogy hamarosan magához csábítja David Hallberget, aki idén ősszel lett a Bolsoj balett-társulatának első amerikai tagja. Hallberg felfedte, hogy átszerződésének részben az az oka, hogy Oszipovával akar táncolni.

Az Oszipova-Vasziljev házaspárt most azzal vádolják, hogy eladta magát, pénzügyi okokból alacsonyabbra vette művészi pályafutása ívét. Kehman kiszivárogtatása szerint ráadásul a megállapodásukban nemcsak az szerepelt, hogy minden fellépésükért nagyobb fizetést kapnak, hanem egy tágas moszkvai lakás is, mivel a művészek továbbra is a fővárosban laknak. "Én mindig piaci árat fizetek" - jelentette ki a Mihajlovszkij igazgatója.

Azt azonban, hogy milyen kemény üzletember, jól jelzi, hogy bár a művészek azonnal beköltözhetnek a lakásba, tulajdonosaivá csak akkor válnak, ha letöltötték a szerződés szerinti öt évüket a Mihajlovszkijnál.

A táncosok ügynöke, Szergej Daniljan, aki Nacho Duatót is képviseli, elismerte, hogy Oszipováék többet fognak keresni, mint a Nagy Színházban. Azt is hozzátette, hogy jobban szerette volna, ha a lakásra vonatkozó megállapodás nem kerül nyilvánosságra, de Kehmannak megvan a maga egyéni stílusa, amelyet sosem a diszkréció jellemzett.

Ez a stílus nyilvánult meg akkor is, amikor Daniljan négy évvel ezelőtt először találkozott Kehmannal a New York-i Lincoln Centerben. Elmondása szerint egy nyilvánvalóan gazdag, saját világában mozgó emberrel találkozott, aki keveset tudott a művészetről annak ellenére, hogy sztárokkal állt kapcsolatban, és éppen azon dolgozott, hogy felkeltse az érdeklődést a Mihajlovszkij Színház iránt.

Kehman azonban elkezdte képezni magát, világszerte előadásokra járt, művészekkel és menedzserekkel találkozott. "Kehman vehetett volna egy újabb jachtot, vagy még egy villát Dél-Franciaországban, de úgy döntött, hogy városa egyik színházának segít. Elhatározta, hogy pénzét az előadó-művészetre költi. Ez egy új jelenség" - fogalmazott Daniljan.

Az átszegődött táncosok azt mondták, hogy döntéseiket művészi megfontolásból hozták, és azért, mert nagyobb szabadságra vágytak.

Duato megígérte, hogy meg is kapják. "Segíteni akarok Nataljának és Ivánnak, hogy megmutassák művészetük új oldalát, valamit, ami különbözik az eddig táncolt alaprepertoártól - írta az amerikai lapnak küldött e-mailjében a koreográfus. - Az orosz táncosok a legjobbak a világon, és szégyen, hogy eddig csak a klasszikusok előadásáért tisztelték őket."

Kehman felelevenítette, hogy körülbelül másfél évvel ezelőtt kereste meg először Oszipovát és Vasziljevet, és biztosabb volt abban, hogy Vasziljevet meg tudja nyerni, mintsem Oszipovát.

"Nyilvánvaló volt, hogy a hősi szerepeibe beszorított Ivánnak váltania kellett" - magyarázta Kehman, hozzátéve, hogy a Bolsoj elűzte Oszipovát, mert más balerinákra koncentrált, és úgy állította össze a műsorrendjét, hogy azzal megnehezítette számára a külföldi fellépések tervezését.

Az, hogy Kehman, a kérlelhetetlen üzleti világ titánja, aki gyümölcsimporttal és raktározással szerezte a millióit, olyan helyzetbe került, hogy a világ vezető balett-táncosairól értekezzen, igen figyelemreméltó.

A Mihajlovszkij igazgatójává 2007-ben Valentyina Matvijenko szentpétervári kormányzó nevezte ki, aki jelenleg az orosz parlament felső házának, a Szövetségi Tanácsnak az elnöke. Mivel nem sokat tudott a színházvezetésről, Kehman beiratkozott a szentpétervári Állami Színházművészeti Akadémia vezetőképző kurzusára, és szinte rögtön konfliktusba keveredett a Mihajlovszkij művészeivel. Az operatársulat még a színházvezetésre panaszkodó nyílt levelet is írt Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek.

Egy karmester visszaemlékezése szerint a Hattyúk tava egyik szünetében Kehman arra utasította, hogy váltson tempót, mert úgy ítélte meg, hogy a hattyúk túl lassúak és bánatosak. "Ne szóljon bele! Maga dilettáns" - válaszolta erre saját állítása szerint a karmester.

Jelena Obrazcova, a világhírű operaénekesnő azért mondott le a Mihajlovszkij művészeti igazgatói tisztségéről, mert nézeteltérései támadtak Kehmannal igazgatói tevékenysége kezdetén, de tanácsadóként megmaradt mellette. Egy interjúban kijelentette, hogy csodálja azért, amit a színház újbóli életre keltéséért tett építészetileg és a program tekintetében is.

"Olyan volt, mint egy gyerek, aki új játékot kapott - idézte fel az igazgatói pálya kezdetét. - Sok ostobaságot művelt, például tanácsokat adott zenészeknek vagy karmestereknek. De azt kell mondjam, hogy óriásit fejlődött azóta... Erőfeszítéseinek köszönhetően a színház tényleg új életre kelt."

Forrás: MTI-Press