Pávkovics Gábor: 2023-ban kezdődhet a híd építése, napirenden a Széchenyi tér rekonstrukciója

Mohács polgármestere a város honlapján megjelent köszöntőjében értékelte az elmúlt esztendőt, valamint az idei és a távolabbi terveket is ismertette. 

"Visszatekintve 2021-re, nem volt könnyű az előző év kezdete, hiszen a pandémia folytatódott, igaz, a járvány egészével egyre felkészültebben néztünk szembe. A kórház, az egészségügyi rendszer az idő előre haladtával mind jobban tudta, látta, mivel kell megküzdenie. A védekezéshez szükséges eszközök, részint központi segítséggel, megérkeztek ide - nekem, városvezetőnek ez megnyugvást hozott, hiszen míg az első időszakban egy csomag maszkért is „közelharcot" kellett vívni, később a szükséges eszközök már maradéktalanul rendelkezésre álltak. Nehéz feledni, hogy szintén a vírus miatt programok sokaságát halasztottuk el, s jómagam is azt hangoztattam heteken át, hogy nem lesz Busójárás, s bölcsen döntöttünk, hogy szervezett formában nem is került sor e hatnapos nagyrendezvényre.

Sajátos volt az időszak olyan szempontból is, hogy a járvány idején a polgármester egy személyben képviseli a képviselő-testületet. Bár törvény szerint ez nem volt kötelességem, ugyanazt az elvet követtem, mint korábban, azaz a fontosabb döntések előtt tájékoztattam a képviselőket és ki is kértem a véleményüket a várost érintő ügyekben. Döntés, határozat mindig annak nyomán született, hogy kialakult a konszenzus egy-egy témában. Kivételes helyzet volt, hogy a 2021-es költségvetést is egyedül írtam alá, de természetesen ez esetben is a fenti elvet követtem. A költségvetési fegyelem szerencsére az átmeneti időszakban is megmaradt, a pénzügyekkel kapcsolatos vállalásainkat nagyrészt tartani tudtuk. Változást jelentett ugyanakkor, hogy a helyi iparűzési adó felét el kellett engednünk a vállalkozások megsegítésére, erre Kormányhatározat kötelezett minket. Ám mivel 25.000-es lélekszám alatti település vagyunk, ennek ellentételezését a kormány maradék nélkül megadta.

A már folyamatban lévő beruházásainkat természetesen folytatni kellett és folytattuk is: a leglátványosabb ezek közül a nyáron átadott Selyemgyár. Úgy látom, mind a mohácsiak, mind a távolabbról ideérkező vendégek, turisták igen elégedetten nyilatkoznak úgy az épületegyüttes egészéről, mint a benne és körötte zajló programokról. Leraktuk a kikötő alapkövét: a város történetének egyik legnagyobb, közel 8 milliárdos beruházása alapvetően pozícionál át bennünket. Az agrár-feldolgozó szegmensből egyre inkább a logisztika irányába tartunk. Ha elkészül a kikötő és a híd a hozzájuk csatlakozó, korszerű úthálózattal, azzal megnyílhat az út, hogy komoly, meghatározó logisztikai bázissá váljunk. Javában épül az új bölcsőde is: e 800 milliós beruházás eredményeként egy 112 kisgyerek befogadására alkalmas nevelési intézménnyel gazdagodunk. Büszkeséggel tölt el, hogy befejeztük a szociális szféra infrastrukturális fejlesztéseit: a Gólya utca 38. alatt 33 apartmanból álló, emelt szintű ellátást kínáló új, korszerű épülettömb létesült. A szomszédban a Gólya u. 15 teljeskörű korszerűsítése történt meg az energiaracionalizálás jegyében. A 42-es szám alatt szintén ilyen munkák zajlottak, s ugyanitt közel 130 millióból felújítottuk az udvart, ugyanitt elbontva a régi, korszerűtlen épületrészeket. Összesen több mint egymilliárd forintot fordítottunk a szociális ágazat modernizálására, fejlesztésére, ráadásul nagyrészt önerőből, ami megyei, régiós, de akár országos szinten is egyedülállónak mondható. Folytatódott átfogó energetikai korszerűsítési programunk, amely ezúttal 13 intézményt érintett. Emellett újjávarázsoltunk óvodaudvart, az ipari parkban optikaikábel-hálózatot létesítettünk. És bár nem önkormányzati beruházásban valósul meg, mindenki láthatja a Széchenyi téri általános iskola átépítését, a kor követelményeinek megfelelő újjászületését, s bővítését egy új épületszárnnyal. Itt a régi épületben a tanítás hamarosan ismét megkezdődhet. A Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola szintén újjászületett, kívül-belül. A püspök atyának személyesen mondtam köszönetet azért, hogy az egyház ilyen mértékű fejlesztési forrásokat „hozott" városunkba. Persze, lehet mondani, hogy ez nem a „mi" iskolánk, nem az önkormányzaté, ám mohácsi diákok járnak ide, akiket szintén itteni pedagógusok tanítanak és nevelnek legjobb tudásuk szerint. Hiánypótló beruházás a Mohácsi Tankerület jóvoltából a gimnázium tornatermének építése, amelyhez a területet adtuk: Mohácsnak nagy szüksége van a középiskoláira, ezen intézményeket minden eszközzel erősíteni kell, ha a fiatalokat itt akarjuk tartani. Ha ehhez ragaszkodunk, meg tudjuk tartani az egyre emelkedő nívót, melyre bizonyság az a friss adat, mely szerint a gimnázium diákjai legutóbb közel 4-es átlaggal érettségiztek. Meggyőződésem: aki akar, az városunkban is megfelelő szintű ismeretekre és tudásra tehet szert, ezért nem kell Pécsre vagy Pestre járnia középiskolába.

Két további, nagyobb volumenű projekt mellett sem mehetünk el szó nélkül: az egyik a Bég-patak átfogó rehabilitációja, amelyre közel egymilliárd Ft vissza nem térítendő támogatást nyertünk. A közbeszerzési eljárás után várhatóan tavasszal startolnak az ehhez kapcsolódó munkák. Látványos lesz a kivitelezés, hiszen a városi szakaszt teljes egészében lefedik, a Mohácson kívül eső részek teljeskörű felújítására szintén sor kerül. Ily módon végre magunk mögött tudhatjuk az Árok és a Fűzfa utca „örökös" csapadékvíz-elvezetési problémáit. A déli városrészben egy szegregáció-mérséklési, rehabilitációs program áll küszöbön: az érintett területen mintegy 500 milliós infrastrukturális beruházás egészül ki 150 milliós képzési-felzárkóztatási-életmódváltoztatási programokkal. Arrafelé 23 szociális bérlakás komplett felújítását tervezzük, ugyanitt járda- és útépítések, -javítások és a csapadékvíz-elvezetés problémáinak megoldása ugyancsak a tervek részét képezik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Mohácsiak, a mögöttünk hagyott esztendő annyira eseménydús volt, hogy néha az az érzésem, nem is egy, hanem két évet éltünk meg. Mindez nem csak a lezárult, a folyamatban lévő és most még csak előkészítés alatt álló beruházások, hanem a város működését érintő átszervezések miatt is így van. Itt említhető az Egészségügyi Alapellátó Szervezet megszüntetése, amely nem önálló intézmény: ők működtetik a háziorvosi szolgálatot, az éjszakai ügyeletet, az iskolaorvosi és a fogorvosi ellátást. Azt gondoltuk, ezt házon belül, az önkormányzat egyik osztályához rendelten is működtetni tudjuk. A szükséges működési engedélyt megszerezve sor is kerülhetett erre a strukturális változtatásra. Az említendők sorát folytatva, a Baranya-Víz ZRt.-től a városgazdálkodási cégünk nyártól átvette az uszoda üzemeltetését. Nagyjából tíz évi fenntartás után került sor e lépésre. Belátható: nem kimondottan az ő profiljukba volt illeszkedő az uszoda működtetése. E cégnek alapvetően az ivóvíz-ellátás és a szennyvízelvezetés, -kezelés a teendője, az uszoda működtetése részükről vállalt feladat volt. A lakossági visszajelzések jók: egyértelműen a szolgáltatások minőségének javulásáról számolnak be azok, akik rendszeres vendégei az uszodának. Ez részint a fiatal, dinamikus vezető fellépésének, az általa keresztülvitt változtatásoknak is köszönhető - önkormányzatunk mindebben maradéktalanul partner. Nincs változás viszont abban, hogy az itteni szolgáltatásokat mind a mohácsiak, mind a térség lakossága és az érintett iskolák ugyanúgy igénybe vehetik, ahogyan eddig.

Van még egy nagy feladat, s ettől tartottam is, de úgy láttam, bele kell vágnunk: ez pedig a szálloda üzemeltetése. Ismert: a Selyemgyár 400 fő befogadására alkalmas, rendezvényteremmel, kiszolgáló-létesítményekkel. Ezek megfelelő működtetéséhez szálláshelyekre is szükségünk van. A hotel bezárt a pandémia idején és püspök atya jelezte is: az egyházmegye a továbbiakban nem akarja üzemeltetni e helyet. Kényszerhelyzet alakult ki, az önkormányzatnak lépnie kellett: kötöttünk egy megállapodást partnerünkkel, 5 éves időtartamra, hogy veszteség-eredmény elszámolásban közösen működtetjük a Szent János Hotelt. Az egyház adja az épületet, mi pedig biztosítjuk az operatív munkához szükséges létszámot, s az egyéb feltételeket. A városgazdálkodás az elmúlt hónapokban indításra kész állapotba hozta a szállodát, s csak a pandémia akadályozta meg a nyitást. Decemberre már voltak foglalások, ám a járvány elhúzódása miatt több nagyrendezvény is meghiúsult, így ezeket lemondták. Emiatt egyelőre csökkentett üzemmóddal, kisebb foglalkoztatotti körrel működik a hotel. Áttörést a Busójárás hozhat, ám a tényleges, teljes nyitásra csak tavasszal kínálkozik esély, a vírushelyzet enyhülése után. Nóvum a városüzemeltetés átszervezése is: anno azt a koncepciót fogalmaztam meg, hogy az államilag támogatott közfoglalkoztatotti létszám egyre mérséklődjön. Nem biztos, hogy az a helyes irány, ha az e körhöz tartozó munkavállalók bevonásával igyekszünk a városüzemeltetés, a -tisztántartás, a -karbantartás feladatait megoldani. Ehelyett fel kellene építeni egy olyan professzionális csapatot, amely kisebb létszámmal, nagyobb munkabértömeggel, jobb anyagi megbecsülés mellett professzionális feladatvégzésre képes. Ez az átszervezés már tart, elindult, a jövőben az ide sorolható közfoglalkoztatottak létszáma akár meg is feleződhet. Ha e modell beválik, s e csapat valóban az elvárásoknak megfelelően végzi a dolgát, az a nagyobb arányú premizálásukban is meg fog mutatkozni.

2021 érdekes volt olyan szempontból is, hogy elindultunk egy élhetőbb város megteremtésének koncepciója mentén. Ennek egyik állomása a városkártya kibocsátása, elindítása, emellett számos érv szólt. Megértve az idők szavát, lépéseket kell tennünk a digitális világ felé, azaz ki kell alakítanunk egy olyan városi applikációt, amely Mohács közigazgatási, idegenforgalmi információit egyaránt magukban foglalják, de ide sorolható a helyi szolgáltatások felsorolása vagy éppen annak lehetősége is, hogy a helyi közétkeztetésben ebédet rendeljünk, áttekintsük a heti menüt vagy befizessük a gyerek esedékes menzáját. Egy QR-kód és egy okostelefon segítségével rengeteg hasznos információra tehetünk szert, ami megkönnyíti életünket, a mindennapi ügyintézést. Természetesen e lehetőség a hozzánk érkező vendégek, kirándulók számára is adott. A városkártya fizikai valójában is létezni fog, nem kell hozzá feltétlenül okostelefon. Az volt a kiindulópontunk: hogyan tudunk kedvezményt adni kompátkeléskor például a szigeti lakosságnak? Mert az nem szerencsés, hogy csak egy bizonyos célcsoportnak biztosítunk egy bizonyos kedvezményt, ennek lehetőségét terjesszük ki a város egészére. E ponton már körvonalazódott a kártyarendszer, bővítve a kört, hogy a kártya birtokosainak adjunk kedvezményt az uszodahasználatra, a múzeum vagy éppen a Busóudvar meglátogatására és így tovább. Ennek kapcsán a vállalkozások megszólítását, bevonását ugyancsak fontosnak tartjuk, kerüljön be e halmazba mondjuk a virágboltos, a fodrász vagy az autószerelő is, akik esetleg 5-8-10%-os kedvezményt adhatnának a kártyahasználóknak.

Amiről mindenképpen szeretnék még szót ejteni, az a sport: ismert, hogy megyei első osztályú futballcsapatunk feljutott az NB III-ba. Fiatal, zömmel mohácsi vagy környékbeli labdarúgók vívták ki e szép sikert, majdnem veretlenül végezve az élen. Többekkel együtt úgy láttuk: e teljesítményükkel megérdemlik, hogy magasabb osztályban is kipróbálhassák magukat. Annak érdekében, hogy meg is kapaszkodjanak az NB III-ban, egy külön sport kft.-t hoztunk létre, melynek egy befektető mellett az MTE 1888 a társtulajdonosa. Az is igaz, hogy az őszi szereplés nem sikerült a legjobban, viszont látni kell, hogy együttesünk fordulóról fordulóra csupán egy-kétgólos vereségeket szenved, nagyobb arányban nem igen múlták őket felül. A játékosok hozzáállásán azt látom, mindent megtesznek a sikeres tavaszi folytatásért, s ezt erősíti a vezetőedző azon meggyőződése is, hogy a csapat bent marad a magasabb osztályban. Így legyen!

2021 után hadd ugorjak vissza 2019-re néhány gondolat erejéig: abban az évben volt egy választás, ami felforgatta kissé a város életét. Biztosan emlékszünk, kissé kaotikus időszak után kellett helyreállítani a város közhangulatát. Mohács előző polgármestere megítélésem szerint nem teljesen legitim módon került a legfőbb városvezetői székbe - jogilag igen, ezt nem vitatom. Az anarchikus állapotok sajnos az elődöm megválasztása után is folytatódtak. Amikor az időközi választás lezajlott, végre valódi versenyhelyzet alakult ki, s az itt élők bizalmából jómagam tölthetem be a polgármesteri tisztséget. Az első időkben azt tekintettem egyik legfőbb feladatomnak, hogy amivel csak lehet, javítsam a közhangulatot. Úgy érzem, ez sikerült, s 2021 óta végre ismét olyan légkör uralkodik a városban, mint az említett események előtt. Persze, mindezt árnyalta a pandémia év eleji időszaka is: elmaradt a Busójárás, a Nepomuki ünnep, csak nyárra normalizálódott annyira a helyzet, hogy ismét nagyrendezvényeket tarthattunk, összejöhettünk, amelyek a közhangulat javulásához is nagyban hozzájárultak. A világjárvány hatásai ellenére a helyi gazdaság helyzete és a város élete stabil: aki helyben akar és tud is dolgozni, az talál lehetőséget. Ha belelapozunk a helyi reklámújságokba, minden héten több tucatnyi álláshely hirdetésével találkozhatunk bennük. Akinek van munkája, annak van jövedelme, akinek van rendes fizetése, az igénybe tudja venni a szolgáltatásokat, s képes arra, hogy idővel félretegyen, gyarapodjon. A közhangulatot nagyban befolyásolja az is: ha folyamatosan fejlesztjük a várost, az infrastruktúrát, hogy legyen itt megfelelő oktatás, egészségügyi és szociális ellátás, élhető életterek, közparkok, játszóterek, művelődési, szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek, az emberek azt érezhetik: javul az életminőségük. Ez az én célom, ennek megteremtésén is dolgozom.

Fontos említést tenni a város minőségi sportéletéről is. Ez szintén komolyan kihat arra, hogy az emberek miként is érzik magukat ebben a több mint 900 éves városban. Ha csak arra gondolunk, hogy az uszodát használó úszó és vízilabdázó gyerekek száma pár év alatt a többszörösére nőtt, de említhetünk más szakosztályokat is, ahol egyre több gyermek és fiatal sportol és edz. Mindezek figyelembe vételével, s érzékelve a közhangulatot, úgy látom: Mohács jó irányba tart.

Most, 2022 elején úgy érzem: különleges év (lesz) az előttünk álló. Városvezetőként egyik legfőbb feladatomnak idén is azt tartom, hogy Mohács gazdaságos üzemeltetése és stabilitása megmaradjon. Elsődleges szándék a költségvetési egyensúly megteremtése, mindezt úgy, hogy a kitűzött fejlesztési és egyéb céljainkat képesek legyünk elérni. Saját erős, pályázati forrásokból és uniós támogatásokból megvalósítandó fejlesztésekről beszélünk. Dr. Hargitai János szokta megemlíteni olykor, hogy nem az a jó városvezető, amelyik költeni tud, hanem amelyik jól gazdálkodni képes. Ez akár az előttünk álló időszak mottója vagy vezérgondolata is lehetne. 2022 azért is lesz különleges, mert számos nagyléptékű beruházást kell elindítanunk: ilyen például a TOP pluszos pályázati rendszer, amelyhez külön városfejlesztési stratégiát kell alkotnunk. Ezt nagy vonalakban meg is tettük. Az említett pályázati konstrukción belül mi egy külön pályázati keretet kapunk 4,3 milliárdos nagyságrendben: e támogatást megfelelő szakmaisággal, indokoltsággal el „kell" költenünk számunkra fontos fejlesztési feladatokra. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy elfogytak az értékesítésre kínált lakótelkeink. Annak érdekében, hogy a fejlődési potenciál megmaradjon a városban, ahhoz itt kell tartanunk a fiatal családokat, a jövő munkaerejét is. Akkor leszünk erre képesek, ha megfelelő munkahelyet tudunk nekik biztosítani egy megfelelő szolgáltatásokat nyújtó városban. Ebben, úgy érzem, jól állunk. A lakóterületeinket szerencsére bővíteni tudjuk, hogy e korosztály itt építkezzen, itt teremtsen otthont és ne menjen el máshova, ne költözzön Pécsre, Budapestre és így tovább. Ha elfogynak az építési telkek, az feszültségek forrása lehet, így elindítottunk egy olyan tervezési folyamatot, melynek eredményeként a Déli Lakópark mellett további ötven telket tudunk és fogunk is kialakítani az elkerülő út irányába, ráadásul saját forrásból.

Életünkre több szempontból is befolyással lesz a Duna-híd építésére való készülődés. Ma ott tartunk: a kormányzat egyértelműen kinyilvánította azt a szándékát, hogy e hidat meg kívánja építeni, 2x2 sávos úttal. Ehhez egy olyan kormányelkötelezettség kötődik, amely már forrásokat is tartalmaz. A központi szándék nem egyéb, mint hogy az Európai Újjáépítési Alap terhére valósuljanak meg a mohácsi beruházások. Hogy hidat építünk, immár nem kérdés: ám az ehhez kötődő előkészítő munkából nekünk is ki kell vennünk a részünket. Ennek részeként tavasztól kisajátítási eljárások indulnak. A végleges nyomvonalterv megvan, ezt leegyeztettük. Készülnek a kiviteli tervek, s úgy vélem, év végére el kell, hogy jusson odáig e rendszer, hogy a választás utáni kormányzat - amely a reményeim szerint azonos lesz a jelenlegivel - ősszel ki tudja írni a NIF ZRt.-n keresztül a közbeszerzési eljárást és az építkezés 2023-ban végre kezdetét veheti. A kisajátítási eljárás sok mindent érint, például a vízmű telephelyét, s egyes iparterületeket is, ezek egy része az önkormányzaté. Természetesen mindenben együttműködünk a tervezőkkel és a NIF ZRt.-vel: komoly kihívás lesz, de meg tudjuk oldani.

Amit pedig a feladatok sorában talán a legnehezebbnek érzek, az a Mohács 500. Hogy miért is nehéz 2022-ben egy négy évvel későbbi eseménysorról gondolkodni? Azért, mert idén is rengeteg feladatot kell elvégeznünk annak érdekében, hogy az ehhez köthető valamennyi beruházás, fejlesztés hiánytalanul elkészüljön 2026-ra. Így idén e vonatkozásban nagyon meg kell nyomnunk a gázpedált, szerencsére e téren a kormányzat akarata azonos a miénkkel. A kapcsolódó programunkat már letettük az asztalra: része a Széchenyi tér rekonstrukciója a mélygarázs építésével, a szálloda megvétele, bővítése, felújítása, a Duna-part rehabilitációja, a felekezeti templomok és környékük felújítása, a Csele-pataknál látogatóközpont kialakítása, innen induló, a Duna-partot is érintő tematikus sétákkal. Ugyanitt, a Csele torkolatánál szeretnénk fürdő-, napozóhelyet is kialakítani. A csatatéri emlékkápolna és az ott fellelhető Dorffmeister-festmények, továbbá a kálváriadomb és a közeli parkolók felújítása szintén a tervek között szerepel. Hogy ezek az álmaink valóra váljanak, ahhoz nagyon sok tervező összehangolt munkájára van szükség. Mindezekhez igen jelentős források is kellenek. Ebben a hónapban a Mohács 500 miniszteri biztosa, Dr. Hargitai János jóvoltából biztosan a kormányzat elé kerül a témában írt kormányelőterjesztés.

E terveket központilag támogatják, s az előkészítéshez a megfelelő forrásokat biztosítják. E pillanatban úgy tudjuk: a szükséges támogató okiratokat februárban kapjuk meg, márciustól már a tervezők kiválasztása lesz a dolgunk. Óriási feladatnak ígérkezik, hogy az összes projektet egyszerre, egy időben kell elindítanunk. A jelentősebb fejlesztéseket a budapesti Nemzeti Fejlesztési Ügynökség fogja koordinálni, viszont én kértem tőlük és ezt teljesítették is, hogy helyi „erők", a mi mérnökeink, tervezőink végezhessék a munka dandárját, hiszen ők ismerik e nagy múltú várost, ők élnek-lélegeznek együtt vele, így ők képesek hozzáigazítani e fejlesztéseket az „Élhető város" koncepciójához. A feladattömegnek neki kell állni, a terveket, rajzokat el kell készíteni, hozzájuk költségvetést rendelni. Ha ez kész, újból a kormányzat elé szükséges járulnunk, hogy biztosítsák a forrásokat. Feszített tempóban ezt év végére meg kell csinálnunk, hogy a szükséges források ismeretében és birtokában jövőre kiírhassuk a közbeszerzéseket. Annak érdekében, hogy 2023 második felében e beruházások megvalósításának a maguk fizikai valójában is neki lehessen kezdeni. Röviden: a Mohács 500 szempontjából 2022 nagyon meghatározó lesz, nincs vesztegetni való időnk. Minden erőmmel azon leszek, hogy e projektek hiánytalanul megvalósuljanak, hiszen olyan fejlesztésekről van szó, amelyek a város életét, következő 30-40 évét alapjaiban határozzák meg. Az eddigi fejlődés folytatódik és még látványosabb lesz, a megvalósítást még nagyobb sebességfokozat fogja jellemezni.

Végezetül mindenkinek szeretnék köszönetet mondani, aki segítette a munkámat, úgy a szűkebb körömben ténykedő munkatársaknak, mint azoknak a mohácsiaknak, akik támogatnak, biztatnak, megerősítve abban, hogy jó irányba haladunk. A város vezetését igazi kihívásnak veszem. Úgy vélem, ha valaki teljes odaadással, maximális odafigyeléssel csinál valamit, akkor megtalálja a maga útját és azokét is, akik bizalmat szavaztak neki. A feladat sok és összetett, de a város jövője érdekében örömmel végzem.

Valamennyi Mohácsinak nagyon boldog,
pandémiamentes új esztendőt kívánok.
Mindannyiunk életében legyen jelen a siker,
az öröm, az egészség.

Boldog új évet, Mohács!", írta Pávkovics Gábor.

Képünk archív felvétel.

Forrás: Mohács Város Önkormányzata - Fotó: Dittrich Éva