Nagy érdeklődés és figyelem kísérte Paraszkay György grafikusművész, fotográfus hétvégi vetítőképes előadását a mohácsi busójárásról Pekingben a magyar kulturális intézetben.

Az esemény különlegességét az adta, hogy a fotóművész a múlt hét elején még Mohácson fényképezett, és néhány napra rá 200 friss felvétellel már pekingi közönsége előtt tartott élvezetes ismeretterjesztő beszámolót. Paraszkay korábbi években készült képeiből egy negyven darabos válogatás ugyanakkor már színesben nagyítva ott volt az intézet falai között.

A közönség nagy örömmel fogadta az élménybeszámolót, amelyhez muníciót a művész a dunai átkelők egy csoportjának tagjaként, busónak beöltözve, egy ladikban, faragott maszk nélkül, de kendőben, arcfestéssel "álcázva" fényképezőgépével szerzett. Ezen túl azt is lencsevégre kapta, amikor a busók leveszik álarcukat, és a hagyományápolás részeként, de kevésbé látványos módon - húshagyó kedden - végiglátogatják az óvodát, a bölcsődét, vagy például az öregek otthonát.

"Az első sorozatomat Mohácson az 1970-es évek elején készítettem még fekete-fehérben, filmre, papírra" - jegyezte meg Paraszkay az eseményt követően az MTI tudósítójának. A szentendrei művész évekkel később Horváth Zoltánnak, a Vujicsics együttes mohácsi sokác nemzetiségű tamburásának (aki szintén busó) meghívására tért újra és újra vissza a térségbe és dokumentálta a római katolikus délszlávok "farsangi alakoskodását".

Paraszkay elmondta, az ötlet, hogy a kínai holdújévet kössék össze a 2012-től hungarikumnak számító mohácsi busójárással, Buslig Szonja Andreáé, a pekingi magyar kulturális intézet igazgatójáé volt. A bemutatkozás sikere azt igazolja, hogy a két esemény összekapcsolása, vagyis az időzítés helyes volt.

"A kínai közönség önkéntelenül is rokonságot vélt felfedezni a kínai sárkánymaszkok és a télbúcsúztató pogány hagyományok külsőségei között, de volt olyan magyar is, aki csak most tudta meg, mi is valójában a busójárás, honnan származik az eredete" - jegyezte meg Paraszkay, aki mindössze néhány napra érkezett a kínai fővárosba.

A kisebbségek élete iránt különösen is érdeklődő művész elmondta, örömmel vette, hogy Pekingben megjelenhet a munkája, s a tervek szerint több kínai városban is vándorkiállítás formájában megmutathat valamit a magyar kultúra és hagyományvilág sokszínűségéből.

(mti)