Volt egy álmuk, s a Tetz család valóra is váltotta: a világ hét csodájából három is az övék

A Tetz család több mint két évtizede dolgozik őstermelőként. Családi vállalkozásuk egy eldugott kis községben, Nagybudmérban található. Jelenleg huszonkét marhájuk, nyolcvan disznójuk, illetve csirkéik vannak. Szigorú napirend szerint élik a mindennapokat, s a család minden tagja kiveszi a részét a munkából, ugyanis nem foglalkoztatnak alkalmazottakat. A családfő elmondása szerint az a lényeg, hogy ez a gazdaság csak annyira nőheti ki magát, amit ez a család el tud bírni. Tetz János és felesége, Hajnalka két fiatal lányt nevelnek, akik a jó szülői minta mellett az alapokat is viszik tovább az életben.

- Hogyan telik egy átlagos napjuk?
- A hét minden napján reggeltől estig van munka. Általában fél és háromnegyed öt felé kelünk, aztán este kilencig - fél tízig akad tennivaló. De munkának számít az, ami egyben az embernek a hobbija is? Ez egy szabad élet, ahol az embernek önmagához kell szigorúnak lennie, mert a munkát meg kell csinálni. Olyan szabadság, ami valójában kötöttség. Ez egy életforma.

- Mikor kezdték el a családi vállalkozásukat?
- 1997-ben vágtunk bele. Eleinte két tehénnel kezdtük, majd jött a harmadik, a negyedik és így tovább. Ekkor még mindkettőnknek volt munkahelye. Majd elkezdett fejlődni itthon a gazdaság, s gyakorlatilag már összeegyeztethetetlen volt a munkahelyünkkel, így 2001-ben teljesen önállóvá váltunk. Nálunk a szülői háznál mindig volt tehén, disznó, baromfi, tehát adva volt az állatok szeretete.

Eleinte a tejet a pécsi tejüzemhez szállították, a sertések pedig a környékbeli vágóhidakra kerültek. Minden befuccsolni látszott, ugyanis a kistermelőket nem fizették ki. A házaspár ekkor döntés elé került: feladják a gazdálkodást és visszamennek dolgozni, vagy saját kezükbe veszik a dolgokat.

- Hogyan nőtt ekkorára a gazdaságuk?
- Az idők során gépiesíteni kellett az egyre növekvő létszám miatt. És folyamatosan fejleszteni kell, amire mind önerőből szorítjuk ki a rávalót, hiszen nem kapunk semmiféle támogatást. Széchenyi azt mondta, hogy hitel nélkül nincs gazdaság. Azonban a miénk hitel nélkül jött létre, amire nagyon büszkék vagyunk. Az ember mindig álmodozik, de úgy gondolom mindig egy reális álmot kell dédelgetni. Ha az ember beleteszi az ő részét, és hiányzik még egy kis segítség, az fentről mindig megjön - válaszolta a családfő.

Immár húsz éve szállítják házhoz a tejet helyben, Bólyban és Szederkényben. Húsmarhákkal foglalkoznak, a felnőtt bikák exportra mennek, a növendékeket pedig felnevelik. A huszonhat hektárnyi földjük közül tizennégy hektáron kukoricát és búzát termesztenek saját felhasználásra. Ami a család részére kell, azt mind megtermelik.

- Sikeresnek bizonyul a vállalkozásuk?
- Nagyon szegények voltunk, mikor összekerültünk Hajnival, és soha nem gondoltuk, hogy egyszer ennyi mindenünk lesz. A nulláról kezdtük, és igaz, hogy szegény családból jöttünk, de az alapokat megkaptuk: tisztesség, becsület, szorgalom, megbízhatóság. Több mindenünk van, mint amit valaha reméltünk. Nálunk a pohár nem félig üres, hanem mindig félig tele van. Nekem a világ hét csodájából három megadatott: minden nap friss kiflit eszünk, ha beállok a zuhany alá, folyik a meleg víz, és persze a legnagyobb csoda a családom - teszi hozzá János.

A család apraja-nagyja együtt építette fel a házat, amelyben élnek. Niki és Viki ebben az életformában cseperedtek fel, majd váltak felnőtté, így számukra mindez természetes. Hatévesek voltak, épphogy elbírták a fejőkannát, de ha munka volt, mindig ott voltak. Ha édesapjuk a szántóföldön dolgozik, akkor édesanyjukkal együtt tartják a frontot a ház körül. Azonban sosem volt kötelező egyik munka elvégzése sem rájuk nézve.

- Amíg mi is ennél az asztalnál eszünk és nem kell semmit beadnunk a közösbe, addig nem fogunk bent ülni és várni, hogy ketten csinálják meg a rengeteg munkát - magyarázták a lányok.

- Hasonló területen dolgoznak főállásban is?

- Állategészségügyi technikuskánt dolgozom. Mindketten szeretjük a falusi életet, ezt nem adnánk fel semmiért. Nem tudom, mit hoz a jövő, hogy mivel is szeretnék foglalkozni pontosan, de az állatok szerepelnek a terveim közt, akár egy saját gazdaság kiépítése a közelben - mondta Viki.

- Mivel nem volt korlátozva, hogy merre induljunk el az életben, így én pénzügyi diplomát szereztem. Jelenleg is irodai munkát végzek, de szeretnék a jövőben a szakmámban elhelyezkedni. Még egyikünk sem döntötte el, hogy folytatni szeretnénk-e a családi vállalkozást. Bennem egyfajta kettősség van, hiszen szeretem az otthoni munkát és a szakmámat is - tette hozzá Niki.

- Miben látják ezen életforma hátrányát?
- Rengeteg időt igényel. Nincs igazán magánélet, kevés a szabadidő, nehéz párt találni és ismerkedni. Sokakat megrémiszt a foglalkozásom és az életvitelem, ami teljesen érthető. De én nagyon szeretem a munkahelyemet és az itthoni munkát is - válaszolta Viki. De azért meg lehet szervezni a szabadidős programjainkat, nem érezzük a korlátokat, hiszen annyi szabadidőnk van, amennyit mi szeretnénk.

- Miképp tekintenek a gazdaságukra?
- Ez a mi kis álmunk, ami valóra vált. Soha többet nem akarunk már munkahelyre járni. Az egyik kedvenc mondásunk: húzd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Megtanultuk, hogy senkit nem kell irigyelni. Igyekszünk segíteni, ahol csak tudunk. Ami nekünk nem kell és odaadjuk másnak, attól nekünk nem lesz kevesebb.
- Huszonöt éve vagyunk házasok és ezáltal összezárva is. Szerintem a lényeg, ha dolgozik is, de mindig együtt a család - összegezte Hajni.

Márkus Hanna