Több mint egy éve fogott össze Mohács Berki Nikolaszért - Így telnek most a kisfiú napjai

Immár több mint egy esztendő telt el azóta, hogy gyűjtést hirdettek az akkor 11 éves, súlyos betegséggel küzdő mohácsi kisfiú, Berki Nikolasz gyógyulása érdekében. Ezt követően a városban soha nem látott összefogás bontakozott ki, környező és távolabbi településekről is csatlakoztak, sőt, Magyarországon kívülről is érkeztek adományok, felajánlások. Édesanyjával beszélgettünk arról, hogyan telt az elmúlt egy esztendő, s persze arról is, milyenek a kisfiú gyógyulási esélyei. 

Nikolasz egy ritka, jellemzően gyermekeket sújtó, igen agresszív megbetegedésben, úgynevezett neuroblastomában szenved, amely a daganatos megbetegedések egy rosszindulatú fajtája. Nikolasz esetében - akit korábban gerincfájdalmakkal kezeltek - már csak a negyedik stádiumú, előrehaladott szakában sikerült diagnosztizálni a betegséget, panaszai valódi okát.

Ezt követően haladéktalanul megkezdődött a kezelése, s akkor a kilátások nem sok jót ígértek, húsz százalék körülire tették felépülése esélyét. Pécsett és Budapesten kezelték, s kezelik a kisfiút a mai napig is, mára viszont már jó esélye van a teljes felépülésre.

- Teljesen letaglózott bennünket, mikor megtudtuk, hogy sajnos a legrosszabb eshetőség igazolódott be - elevenítette fel a több mint egy évvel ezelőtt történteket Nikolasz édesanyja, Diószegi Szilvia. - Az első sokk után eldöntöttük, hogy felállunk és végigcsináljuk, közösen vesszük fel a harcot a betegség ellen. Hihetetlen sok mindenen vagyunk túl. Sokszor ő vigasztalt és tartotta bennem a lelket. Egy igazi kis hős és példakép.

Az édesanya elmondta, Nikolasz az első pillanattól kezdve tudott mindenről.
Nagyon nehéz volt elfogadnia és sokszor megkérdezte: „Anya, miért pont én?! Miért velem történik mindez?!"

- Nem mindig alakult úgy a kezelés, ahogy szerettük volna. De mostanra elmondhatom, hogy egyre jobbak az eredményei. Jelenleg is nagyon jól van, azzal együtt is, hogy még tartanak a kezelései, melyekből egy még hátra van, az ezt követő vizsgálatok fogják megmutatni, hogy fellélegezhetünk-e.

A kezelések során sok kis sorstárssal találkozott Niko is, barátságok születtek, szövetségek köttettek a betegség árnyékában. Sajnos azonban ők már nem lehetnek vele.

- A rák szomorú velejárója, hogy sokan nem gyógyulnak fel. A kis harcostársak közül Niko fradista kis barátja Atilla sem. A mai napig is sokszor emlegeti őt. Nem könnyű elfogadni, hogy az a csupa szív, kedves kisfiú, már az angyalok közül tekint le ránk.

A magyar egészségügyi szolgáltatásokról szólva az édesanya úgy fogalmazott, hogy arról csak jót mondhat. Önzetlenül, szeretettel foglalkoznak mindenkivel, az első perctől fogva mindig számíthattak az egészségügyben dolgozók segítségére, amit ezúton is köszönnek.

- Nikolasznak a közelmúltban született meg a testvére, akit már nagyon várt.
Javult a hangulata, újra mosolygósabb, vidámabb lett. Nagyon boldog azóta is, imádja babusgatni a picit.

Mára a kisfiú állapota nagyon sokat javult. A tolókocsit is elhagyhatta, fűzőt sem kell már viselnie. Az eredményei egyre jobbak. Meg kell várnunk a kezelés végét, a vizsgálatok eredményeit, reméljük, hogy azok igazolják majd, amit a szívünkben, titkon remélünk. Nem szeretnénk elkiabálni semmit.

Diószegi Szilvia elmondta azt is, hihetetlen érzés volt, hogy az egész város összefogott Nikóért és értük, a gyógyulásáért. Amerre csak jártak, mindig volt valakinek egy kedves szava, erőt adó gesztusa. Nagyon sokat jelentettek azok az üzenetek, melyeket a fiam kis diáktársai küldtek, s melyeket nagy becsben tart, őriz.

Ahogy minden más segítő adománynak is nagy respektje van náluk, legyen szó a mohácsi bútorkereskedő által nagylelkűen felajánlott focis témájú kárpittal ellátott ágyról vagy éppen a futballistáktól, focikluboktól kapott ereklyéktől.

- Annyi kedves ajándékot kaptunk, hogy felsorolni is nehéz lenne, ezért nem is teszem, csak szeretném megköszönni mindenkinek, hogy gondolt ránk, erőt adott a legnehezebb időkben, imádkozott értünk.

Az adakozók sokaságának köszönhetően tudtuk kialakítani a steril szobát, átalakítani a lakást úgy, hogy a transzplantáció után Niko számára megfelelő, biztonságos, kényelmes legyen. Mindent meg tudtunk neki adni, amire szüksége volt a kezelések során, s az ezek között otthon töltött időben, a lábadozása idején. Biztosítani tudtuk a kezelésekre, beavatkozásokra való utazást, fedezni tudtuk az ott tartózkodást, mikor Budapesten kezelték a kisfiamat. Máshogy ez nem ment volna.

- Végül külön szeretnék köszönetet mondani édesanyámnak és papának, akikre mindig, mindenben számíthattunk az elmúlt egy esztendő megpróbáltatásai során, s korábban is.

A kisfiú számára létrehozott számlaszám továbbra is él, arra továbbra is lehet adományokat utalni, melyeket köszönettel fogadnak.

Adakozni az alábbi számlaszámon lehet:

Mohácsért Közalapítvány 11731070-26907488
Külföldről utaláshoz: OTPVHUHB HU32 1173 1070 2690 7488 0000 0000

EQM