Százezrek keltek át a Dunán Mohácsnál 1944-45 telén a pontonhídon

2024. november 21. csütörtök 10:12

Százezrek keltek át a Dunán Mohácsnál 1944-45 telén a pontonhídon

Becslések szerint összességében több százezer ember kelt át a Dunán Mohácsnál 1944-45 telén azon a pontonhídon (majd miután befagyott a folyó, a jégre ácsolt padlóhídon), amit az előrenyomuló orosz csapatok számára építettek. A híd beszakadt egy T-34-es harckocsi alatt, s négyfős legénységével odaveszett. Korabeli híradások szerint a roncsot évtizedekkel később katonai búvárok megtalálták, s még a kiemelését is tervezték.

 

 

1944 novemberétől december 26-ig állt Mohácsnál az a pontonhíd, amelyet az előrenyomuló orosz csapatok keltek át a szigetből a városi oldalra.

A híd az utolsó napokban súlyosan megrongálódott, miután beszakadt egy T-34-es orosz tank alatt, amely a személyzetével együtt a Dunába süllyedt. (Más beszámolók szerin a hidat a zajló jég rongálta meg, s ezért történt a baleset.)

Az esetnek sok szemtanúja volt, s a történetet évtizedekkel felkapta nemcsak a korabeli magyar, hanem az orosz sajtó is.

1971-ben - a mohácsi városi pártbizottság kezdeményezésére - elkezdték kutatni a Duna mélyén lévő tank helyét. Több alkalommal is katonai búvárok indultak a T-34-es keresésére, azonban évekig nem jártak sikerrel.

1975-ben azonban rátaláltak a szigeti rév közelében.

Minderről a Dunántúli Napló is beszámolt:

„Hosszas kutatás után a Magyar Néphadsereg búvárai megtalálták azt a szovjet T- 34-es harckocsit, amely 1944. decemberében zuhant a pontonhídról Mohácsnál a Dunába. Erről a rendkívüli eseményről ad hírt december 17-i számában az Izvesztyija, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának több mint 9 millió példányban megjelenő napilapja.

Az újság magyarországi tudósítója A. Ter-Grigorján egyben közli a szemtanúk, Lovász Antal és Bubreg János mohácsi lakosok emlékezéseit is, akik igen sok hasznos adattal járultak a kutatás sikeréhez.

Amint arról már a Dunántúli Naplóban is több ízben beszámoltunk, 1971 óta keresik kisebb nagyobb megszakításokkal a 30 évvel ezelőtt eltűnt harckocsit. Eredményt azonban csak a hetekkel ezelőtt végzett műszeres keresés hozott.

Az Izvesztyija a búvár elmondása alapján közli, hogy a tankra csaknem három méter hordalék és több mint tizenhat méter víz nehezedik.

A Szovjetunióban is már szinte legendák keringenek a hősi halált halt négy tankistáról és a T-34-es harckocsiról'. Nem akad olyan nap, hogy ne érkezne levél az Izvesztyija szerkesztőségéhez, amelyben családok érdeklődnek az eltűnt legénység névsoráról. Mind többen jelentkeznek azonban olyanok is, akik személyes résztvevői voltak a 44-es mohácsi átkelésnek. Ezek leveleiből idéznénk kettőt.

N. M. Ermola, közgazdász kandidátus, donyecki lakos: „Vaksötét, esős, szeles éjszaka volt, csak a folyó hullámainak csapódását hallottuk a másik partról'. A legalkalmasabb időnek bizonyult az átkelésre, mert a német repülőgépek nem vehettek észre bennünket. A Duna fekete hullámai tépték, cibálták a pontonhidat..."

G. V. Csernjákov kijevi lakos pedig így emlékszik a mohácsi átkelésre:,,... a hidegtől, a fáradtságtól tiszt és közlegény már alig állt a lábán, de senki sem gondolhatott a pihenésre, hiszen az ellenség a közelben volt..."

Lassan összeáll az a kép, amelyből mind többet tudhatunk meg a harckocsi sorsáról. A legnagyobb azonban még hátra van, hiszen három évtizedes iszapágyból kell kiszabadítani az acélkolosszust, s ez most már hamarosan megtörténhet - írja a tudósító.

A. Ter-Grigorján és Mihail Kadét kapitány, a Lenini Lobogó magyarországi szerkesztője legutóbbi mohácsi látogatása alkalmával maximális segítséget ígért a városnak a harckocsi kiemeléséhez, hiszen ez a becslések szerint legalább egymillió forintba kerülne.

A harckocsi kiemelése úgy látszik elérhetővé válik, s aligha állíthatna Mohács szebb emlékművet hazánk felszabadítása 30. évfordulója tiszteletére", írta a lap.

Ezt követően még néhány cikk foglalkozott a tank esetleges kiemelésével, majd nem érkezett több híradás róla.

A pontonhidat egyébként a baleset után még helyreállították, azonban pár nap múltán az egyre erősebben zajló Duna átszakított és elsodorta.

1945. január 6-án a Duna beállt, amire - kényszermunkára hurcoltakkal is - egy úgynevezett padlóhidat építettek. Ez a híd február elsejéig állt, az oroszok átkelése éjjel-nappal zajlott, becslések szerint a két alkalmi hídon összességében több százezren kelhettek át a folyón.

Képünkön: orosz harckocsizó és gyalogsági alakult magyarországi harcok közben.

M. B. - Fotó: OSZK