Nincs edzőkérdés a mohácsi futballcsapatnál, s azt mondják, anyagi gondok sincsenek

A tabella rengeteg dolgot elárul, de minden nem olvasható ki belőle. Ez igaz a labdarúgó NB III Közép csoportjában újoncként szereplő B Build Mohács alakulatára is. Hatból hat. Mind vereség, 4-15-ös gólkülönbséggel, utolsó, 20. helyezés. Pánik nincs, Kvanduk János vezetőedző együtt értékelte a nehéz helyzetet Gerber Csaba ügyvezetővel. Edzőkérdés sincs, a felek bíznak egymásban, a jövőt közösen képzelik el.

- Rengeteg új feladat zúdult ránk a bajnoki cím megnyerése után - jelentette ki Gerber Csaba, a szakosztályt működtető gazdasági társaság főnöke. - A negyedik vonalhoz képest itt komolyabbak a dolgok, minden tekintetben. A nyári szünet ebből a szempontból számunkra rövid volt, magam is csupán június óta vagyok ebben a pozícióban.

- A mohácsi „szirénhangok" elmaradt bajnoki prémiumokról szólnak. Akad ebben igazság?

- Tudtommal nincsen olyan jutalom, amivel késésben lennénk. A gondok nem anyagi okokra vetethetőek vissza, ebben bizonyos vagyok. Nekünk is bele kell nőnünk abba az osztályba, ahová kiváló teljesítménnyel jutottunk fel.

- Féltucat fiaskó után Magyarországon már majdnem mindenki edzőváltásról szó elméleteket.

- Nálunk ez fel sem merült! Töretlen a bizalom, megpróbáljuk kijavítani az elkövetett hibákat. Harmincnyolc fordulós a teljes idény, tehát rengeteg van még hátra. A folytatást is Kvanduk Jánossal akarjuk megvalósítani. Bajnokcsapatot rakott össze, nem felejtette el a szakmát, legfeljebb magasabbak a követelmények.

- Ezek után kézenfekvő a kérdés, megfordult-e a távozás gondolata Kvanduk sporttárs fejében?

- Nekem is akadt olyan pillanatom, amikor egy régi sláger jutott eszembe - vallotta be a mohácsi mester. - „Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni", énekelte Kovács Kati. De aztán lehiggadtam, átgondoltam a helyzetünket. Igaz, ilyen esetben már a szakmai irányító hitelessége kérdőjeleződik meg, de megfutamodásnak éreztem volna a lemondást. Elkezdtünk valamit, aminek az elején járunk. Itt nem csak ez az évad forog kockán, hanem Mohács futballjának jövője is. Akikkel beszéltem a városban a szurkolók közül, azok megértően álltak a mostani állapothoz.

- A szakmát is érintőlegesen idecitálva úgy tűnik, mintha szűkös lenne a játékoskeretük.

- Valóban, kevesen vagyunk, de inkább nagyon kevesen. Az alapozás megkezdése előtt talán határozottabban kellett volna hallatnom a hangomat ebben a témakörben. Sokszor alig vagyunk többen 12-nél a tréningeken, ami azt jelenti, bizonyos játékhelyzeteket nem is tudunk kipróbálni, mert nem vagyunk annyian. Ráadásul a korábbi csapatom hosszanti tengelye szinte „elkopott". A középső védőnk kidőlt a sorból, a középpályán is akadt vezéráldozatunk. A gólerős támadó, Péter József meg abbahagyta a játékot. Azért ilyet mindenhol, az összes szinten megszenvedne egy-egy alakulat.

- Nyeretlenül, pont nélkül állnak. Érzi ebben a felelősségét?

- Természetesen igen! Olyan nincsen, hogy mindent a focisták nyakába lehessen varrni. Nekem is el kell gondolkodnom azon, ki az, aki képes megvalósítani az elképzeléseimet, de nem annyira akarja azt. Másoknál meg nincsen akarati kérdés, de lehet, a képességei miatt többre nem hivatott. Meg szeretném teremteni a versenyhelyzetet. Sőt, esetleg olyan sportolótól is megválhatok, akikkel korábban eredményes voltam, igaz, a megyei I. osztályban.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva