Nagy Tibor húsz éve a fővárosi „ötcsillagos-százcsilláros" éttermekben népszerűsíti Mohácsot

Amikor a múlt év szeptemberében étterem tulajdonosként utoljára csukta be maga mögött a Halászcsárda ajtaját Nagy Tibor, Mohácson lezárt egy korszakot. Mohács hírnevének öregbítéséhez a személye, munkássága a vendéglátás terén legalább olyan mértékben járult hozzá, mint a Busójárás.

- Hét vendégkönyvet hoztam magammal emlékül. Hazai és külföldi politikusok, művészek, tudósok, nagykövetek, egyházfők, ismert sztárok, neves közéleti emberek, a vendéglátó szakma krémje és sok-sok barát fotóival, bejegyzéseivel - mutat egy polcroppantó stószra és már nyitja is szét az éppen keze ügyébe kerülő hatalmas, bordó kötéses könyvet. A képen elegáns urak társaságában Nagy Tibor. alatta a szöveg: „fakanállal a békéért harcol".

- Tessék! A jugoszláviai háború idején a hivatalosan egymással szembenállók... és mesél. Lapoz, újabb kötetet vesz maga elé és mesél.

- Hát emlék van bőven. A csárdán kívül is. Korábbi beszélgetéseinkből tudott, öt földrész 26 országában járt szakmai úton, ezek közül vagy tíz országban a speciális mohácsi halétkeket ismertette meg. Ezekkel az emlékekkel telnek a nyugdíjas napok?

- Ezekkel? Ha nem tudom, hogy jön, lehet, hogy hónapok is eltelnek, mire lesz időm belenézni egybe is - mondja és kötegnyi Halászcsárda fejléces számolócédulát terít ki az asztalon. - Ezekre írom naponta mit kell elintéznem - mutatja. A teleírt lapok egyikét nézem, rajta ilyen címszavak: Gellért, meghívók, hal, ismert emberek neve mellett 6 fő, 14 fő, 10 fő, stb, némelyiknél telefonszám.

- Itt a meghívó a legutóbbi budapesti halnapról - teszi elém a Danubius Hotel Gellért emblémás, díszes lapját, ami fenyőfát mintázva teleírt az adventi programmal, s úgy indul a fa csúcsa, hogy „A már évek óta hagyományos mohácsi halnapon Mohács legendás vendéglátósa, Nagy Tibor és csapata varázsolja asztalunkra a mohácsi ízeket..."

- Ötcsillagos-százcsilláros helynek hívom az elegáns szállodákat, az elmúlt két évtized alatt aranyvasárnap szinte mindegyikben meghívottként vendéglátó voltam. Idén 320 fő foglalt helyet a Gellértben. A szálloda Panoráma Teremében, a Duna Éttermében és a Tea Teremben is kellett teríteni ahhoz, hogy elférjenek a vendégek. Száz liter halászlét főztünk, temérdek harcsapörköltet és túrós csuszát szolgáltunk fel.

A körítésről hosszasan mesél, arról, hogy idén is, mint a korábbi években minden alkalommal Mohács város legnagyobb zászlója, egy busóbábu teljes fölszerelésben fogadta az étterembe érkezőket, Rosta Endre népi iparművész volt vele, az általa készített maszkokkal is díszítettek.

- A szálloda zömmel külföldi vendégei is akarták, nem akarták, ízelítőt kaptak Mohácsból. A hatalmas zászló, a busó, az árarcok, na meg a hallé, a harcsapörkölt illata odacsábította őket, mi meg ezúttal is jó szívvel osztogattuk a városi prospektusokat - jegyezte meg nevetve.

- Árulja már el az igazi halászlé receptjét, amire ennyi ember vevő sok éve még Budapesten is!

- Jó szakács kell, olyan felszolgáló, aki a vendégnek a gondolatát is tudja, mert a vendéglátásban nekem az a dolgom, hogy lássam, „a pálya fölállítva", vagyis, mindenki és minden a helyén van, igényeim szerinti a terítés is. A mohácsi Láng István szakács, Pfeifer Anita felszolgáló az állandó stábhoz tartozók és ha van rá igény, jönnek a Dunavkinje ifjú tamburásai is. De nem csak karácsonykor szeretik a budapestiek a halászcsárdás vendéglátást, idén már voltam az említett csapattal zenekarostól a Larus Étteremben és hívnak az ország más városába, a közelmúltban például Alsóőrsön, korábban Esztergomban tartottam halnapot, sőt, már listázhatom az újabb meghívásokat. 

Képünkön: a Danubius Hotel Gellért kerengője, ahol a Mohács zászló és a busóbábu fogadta az innen nyíló éttermek vendégeit.

Berta Mária