Katonáknak rekvirált egy szélhámos Mohácson, végül a kölkedi lelkész buktatta le

2022. december 04. vasárnap 08:06

Hazudozók mindig is voltak, vélhetően lesznek is. Egy ilyen személy volt a Fenyves Sándor néven ismert szélhámos, aki az első világháború éveiben tűnt fel Mohácson és környékén. Pazarul hozta a szerepét, de szerencsére a kölkedi kalandja során rajtavesztett a dolgon. Igaz, egy darabig pökhendi módon még fenyegetőzött, de aztán kereket oldott a gazember. Egy egyházi személy látott át a szitán.

A história 1916 szeptemberében esett meg. A Fenyves Sándor név hitelességére senki sem tenné le a nagy esküt, mivel a főszereplő szavahihetősége erősen kétségessé vált. Legalábbis ez derült ki a kor megyei napilapjából, amelyik beszámolt a páratlan arcátlanságról.

Történt, hogy Mohácson egyszer csak felbukkant egy addig ismeretlen alak, méghozzá az akkoriban, a nagy világégés során ott állomásozó 5. Bosznia-hercegovinai gyalogezred irodájában. A gúnyája szerint őrmesternek tűnt a férfi. Fegyveres katonát kért maga mellé, mert az erdélyi menekültek javára kezdett gyűjtést. Egy szuronyos bosnyákot kapott is szolgálatra, minden írásos parancs nélkül is. Senki sem merte megkérdőjelezni az igénylés jogszerűségét, a határozottság felért fél győzelemmel.

A saját zsebére dolgozó ügynök útja ezek után Tasi Sándor helyi gazdához vezetett. Egy rendeletre hivatkozva kijelentette, a lovas kocsit magáénak tekinti a szent ügy érdekében. De azért a paripák tulajdonosát is felvezényelte a bakra, abban bízva, a jószágok hallgatnak a hajtójukra. Aztán a csendesen zúgolódó ostorossal együtt meg sem álltak Kölkedig, ahol rögvest meg is kezdte gyűjteni az adományokat, terményeket, meg pénzt is. Nem volt szívbajos, sem válogatós.

Száz koronát ért egy színész

Ennyi idő távlatból talán nehéz lehet értelmezni, mennyit is ért a korona, évszázaddal korábban. A megértéshez segítséget nyújthat, ha megjegyezzük, a győri színészek között elégedetlenséget szült, amikor az ottani direktor nem volt hajlandó havi 100 egységnél több összeget nyújtani egy vidéki fellépőnek, egy hónap leforgása alatt. Vagyis egy gyönge, másfél havi járandóságról számolhatunk be az eset kapcsán. Már ami a kölkedi pénzt illeti, mert a búza, meg a kocsi lovakkal, jelentősen többet kóstált.

Ha nem is bőségesen, de azért csak-csak csordogáltak a javak. Összejött 4 szekérnyi búza, meg 140 korona készpénz. Azaz mentek a dolgok a maguk útján, míg be nem következett egy váratlan fordulat. Ugyanis a felbátorodott zsivány beállított Ádám Imre református lelkészhez, aki viszont írásos meghatalmazást követelt a hívatlan vendégtől.

A felszólított személy még ekkor sem jött zavarba.

A katonai hatóságok megsértését kikérte magának, miközben azt is hangoztatta, nem tűri, hogy akadályozzák nemes cselekedetének végrehajtásában. Emellett alaposan felemelte a hangját, bár azért elkezdett kihátrálni a portáról. Azt harsogta, az esetnek még súlyos következményei lesznek az elkövetkezőkben.

Amiben igaza is lett!

Mert nyomozás indult a kalandor ellen, igaz, már bottal üthették a nyomát. Annyi azonban kiderült róla, miszerint korábban egy fűszerkereskedőnél vállalt munkát Mohácson. De onnan semmit sem sikerült megszereznie, mert a gazda gyanút fogott új segédjével szemben. A csendőrség viszont erőteljes vizsgálatot kezdett a kóbor idegennel szemben.

Képünkön: (illusztráció) pihenő magyar katonák és tisztek pózolnak a fotósnak az első világháború idején.