Egyszerű és nagyszerű: miért is nem hungarikum a mohácsi halászlé?

Vannak olyan mohácsi családok, ahol akár hetente készítenek halászlevet, de karácsonykor csaknem mindenhol előkerül a bogrács vagy a halfőzéshez használt edény. A mohácsi halászlé a hozzáértők szerint az egyik legrégebbi eljárás szerint készül, s éppen az egyszerűség a titka.

Szinte minden településnek van olyan étke, amelyik egyedi, s csak ott vagy a tájegységre jellemző. Gondoljunk csak a geresdlaki gőzgombócra vagy a bajai halászlére, amelyek már bekerültek a nemzeti értéktárba is.

Nekünk, mohácsiaknak is van ebbe a sorba illő kincsünk: a sokac bab mellett az itt készülő halászlé is különleges, a másutt főzöttel nehezen összetéveszthető, így joggal pályázhatna arra, hogy bekerüljön a papíron is jegyzett értékek közé.

Ugyan csaknem mindenkinek van saját receptje, a legtöbb mohácsi konyhában mégis kisebb-nagyobb variációk mellett egy kaptafára készül a halászlé. Sokak akár hetente is készítik, de karácsonykor csaknem biztosan szerepel a fogások között a hallé.

Hozzáértők szerint a mohácsi halászlé éppen az egyszerűsége miatt tűnik ki a többi közül, készítése során a praktikum az egyik legfontosabb vezérelv. Érdekessége, hogy az idők folyamán maga a gyufatésztával (esetleg metélttel) tálalt lé fontosabbá vált, mint a benne fövő hús.

Nincs alaplé-készítés, és persze a halászlékocka alkalmazása is felejtős. 

Természetesen lehetőség szerint bográcsban, szabad tűzön főzzük. A megtisztított, felszeletelt pontyot két órával főzés előtt besózzuk (ha tovább áll a sóban, az ront az állagán), majd az apróra vágott hagymával feltesszük főni. Mielőtt forrni kezd, jöhet a só és a paprika fele. Negyed órát lobogtatjuk, majd következik az újabb paprikázás, sózás (ezt csak óvatosan, mivel a húst is besóztuk), majd legfeljebb további húsz perc forralás után készen is van. Nem biztos, hogy egészen autentikus, de még finomabb, ha nyakon öntjük egy kevés száraz fehér borral.

B. M.