Búcsújárás: kapcsolatot találni egy világfeletti szférával, oltalmat és pártfogást remélni

Különös világ tárul elénk a Kanizsai Dorottya Múzeum „Mohácsiak Gyűdön" című, tegnap nyílt kiállításán, amely történetiségében vizsgálva tárja elénk a búcsújárás eseményét, lefolyását, társadalmi és szakrális jelentőségét, s a mohácsiaknak a máriagyűdi kegyhelyhez fűződő, több évszázados viszonyát.

Bár a búcsújárás békéjétől, áhítatától kissé távol áll a népzene és a tánc, annyi kapcsolódás talán mégis van, hogy e zarándoklatok idején a közelben időnként leányvásárt is tartottak. S ahogy egykor egymásra találtak ott leányok és legények, úgy talált „egymásra" a népi muzsika hangjaira két táncpartner, a Sátorhelyi Néptáncegyüttes kiválóságai, Németvarga Zsófia és Jung Ferenc, akiknek produkcióját méltán kísérte nagy taps.

Bevezetőjében Ferkov Jakab beszélt a búcsújárás történetiségéről, az egységes zarándoklat kialakulásáról, a többnapos esemény lefolyásáról, s arról is, milyen kegytárgyakat, emléktárgyakat vittek innen magukkal haza a vallásukat gyakorlók. A megnyitón jelen lévő közel hetven érdeklődő előtt a múzeumigazgató arra is felhívta a figyelmet: hitéleti jelentőségükön túl a búcsújárások a társadalmi érintkezésnek ugyancsak fontos színterei voltak, hiszen ismerkedésre, találkozásra, hírcserére egyaránt lehetőséget nyújtottak.

Mert hát, mi is a búcsújárás? Az egyik legtalálóbb megfogalmazás talán Bálint Sándorhoz köthető, aki ezt írta: „A búcsújárás katolikus népünk egyik legnagyobb élménye, nem csak lelki hatásaiban, hanem egyéb vonatkozásaiban is. A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, felülemelkedés a megszokott mindennapokon."

- Mi az, ami útnak indította gyalogosan, állat vagy szekér hátán őseinket Máriagyűd felé? Egzisztenciális vágyak, amelyek bennünk is munkálnak. Vágy kapcsolatba lépni egy világfeletti szférával. Összetartozást, az együttlét örömét megélni rokonokkal, hasonló mentalitású emberekkel, oltalmat és pártfogást remélni egy közbenjárótól, Szűz Máriától - mondta többek között megnyitójában Kresz-Gundrum Ágota.

A Veled Tartok Egyesület elnöke szívből kívánta, hogy a máriagyűdi kegyszobor 300 éves jubileuma alkalmából megnyíló időszaki tárlat ébressze fel a jelenlévőkben is az eleinket zarándoklatra indító vágyakat, s késztesse őseink áldozatvállalása, tettrekészsége arra, hogy ne pusztán felismerjék e vágyakat, hanem útnak is induljanak... Az egyesület vezetője céljaikról szót ejtve elmondta: szándékuk olyan események szervezése és lebonyolítása, melyek középpontjában az egzisztenciális vágyak és azok beteljesülése áll. Céljuk közösségbe gyűjteni az embereket, s utat mutatni nekik a természetfeletti világgal való kapcsolatba lépéshez.

A tárlat egésze sokoldalúan mutatja be a búcsújárás történetiségét, elemeit, s természetesen Máriagyűd kialakulását, jelentőségét is részletesen taglalja. A Siklóstól alig néhány kilométerre Észak-Nyugatra fekvő falucskában a hagyomány szerint még II. Géza fejedelem építtetett templomot a XII. században Szűz Mária tiszteletére. Zarándokhelyként pedig e település a történelmi Magyarország közel százötven ilyen búcsújáróhelyének egyik legjelentősebbike volt és maradt is az évszázadok során.

A kiállításon a mai és egykori alkalmak tárgyi világa szintén megelevenedik, gyertyák, imádságos könyvek, szentképek, zászlók, áldozati adományok népesítik be a tárlókat, a falakat. Persze, eltelhetnek évezredek, századok, s változhat a világ: a megsárgult fotók, a régi, fekete-fehér képek mellett pereghetnek plazmatévén az elmúlt évek búcsújárásainak digitális felvételei, a tárlat híven érzékelteti azt is: a bajában segítséget, reményt, oltalmat és támogatást remélő ember valahol ugyanaz maradt.

Ádám Miklós