Kecsegéket telepítettek a Dunába Bajánál

Vizeink egyik legérdekesebb küllemű hala, a kecsege többek közt a Fekete-tenger vízgyűjtő területén honos tokféle, így a Dunában és a nagyobb mellékfolyóiban is előfordul. Feje megnyúlt, orra hosszú elvékonyodó, belső váza porcos, testét pedig kívülről vértcsíkok védik. A régmúltban tengeri faj volt, de a tokfélék családjának több tagjához hasonlóan teljesen édesvízi életmódra tért át. 

A kecsege még néhány évtizeddel korábban is viszonylag gyakori hal volt Gemenc térségében. A környék egyik leghíresebb étele, a halászlé ugyan ma már többnyire itt is pontyból készül, de régebben sokszor ponty nem is került a bográcsba, és a márna, harcsa, dévér, baráthal (magyar bucó) mellett az étel gyakori és igen finom összetevője volt a kecsege is. Állományuk megfogyatkozása miatt a magyar bucó már régóta fokozottan védett faj, de ma már a 2015-ben az év halának választott kecsege sem horgászható.

A kecsege vándorló faj. Az ivarérett halak a folyók felsőbb szakaszára vonulnak ívni, de a szaporodást követően visszatérnek mérsékelt vízáramlású élőhelyükre, ahol a táplálékkínálat is gazdagabb. Védelme így csak nemzetközi összefogással valósítható meg.

A kecsegeállományra a legfőbb veszélyt a vízszennyezés, valamint a duzzasztások miatt megváltozott ökológiai viszonyok jelentik. Védelme a hasznosítási tilalom mellett leginkább a folyami élőhelyek megóvásával, helyreállításával, a vándorlási útvonalak biztosításával, és visszatelepítéssel valósítható meg.

A 9 ország részvételével zajló MEASURES projekt célja a vándorló halfajok által használt vízi ökológiai folyosók kezelése és helyreállítása a Duna vízgyűjtőjén. A projekt az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg, melyben a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság támogató projektpartner.

A projekt keretén belül a NAIK Halászati Kutatóintézet (HAKI) jelenleg 2500 db egyéves példányt helyezett ki a Duna gemenci szakaszán, melyek mind egyedi jelet kaptak. A későbbi célirányos visszafogásokból olyan információt szerezhetünk a mortalitásra, a halak növekedésére és vándorlási szokásaira nézve, melyek elősegítik a halfaj hosszú távú védelmét.

Forrás: DDNP