Hétfőre virradó éjjel elhunyt Magyari Béla űrhajós

Életének 69. évében elhunyt Magyari Béla mérnök ezredes, a Szojuz-36 űrhajó tartalékszemélyzetének tagja. Az űrhajós halálhírét barátja, Schuminszky Nándor, a Magyar Asztronautikai Társaság tagja erősítette meg hétfőn délután az MTI-nek. 

Közlése szerint Magyari Bélát hosszan tartó betegség után hétfőre virradóra érte a halál.

Magyari Béla 1949. augusztus 8-án született Kiskunfélegyházán. 1967 és 1969 között a magyar, 1970-ben és 1971-ben a szovjet repülőműszaki főiskola növendéke volt, 1972-ben a magyar légierő repülőtisztje, 1977-ben I. osztályú vadászrepülő lett. A Szovjetunió által vezetett Interkozmosz együttműködés lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe.

A magyar űrhajósjelölteket 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben. A vizsgálatok eredményeképpen négy pilótát választottak ki, akik közül ketten (Farkas Bertalan és Magyari Béla) a csillagvárosi Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt 1978-1980-ban.

Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Nyikolajevics Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanyibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül - másfél évvel a repülés előtt - az orosz szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, de Magyari Bélának ugyanúgy végig kellett csinálnia a kiképzést, végig készen állt a helyettesítésre.

1980. május 26-án azonban csak a földi irányítóközpontból izgulhatta végig Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov űrrepülőgépének fellövését. A moszkvai irányítóközpontból tartotta a kapcsolatot Farkassal, és közben közvetített is a Magyar Televíziónak.
Ő is megkapta a Magyar Népköztársaság Űrhajósa címet. Az űrrepülést követő egy esztendő országjárással telt, élménybeszámolókat tartottak Farkas Bertalannal.

Magyari Béla 1981 és 1986 között a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatán folytatta tanulmányait, űranyag-technológus lett, kutatóként dolgozott 1990-ig, közben a Miskolci Műszaki Egyetemen képezte tovább magát, doktori disszertációját fémtani kutatásokból írta. A nyolcvanas években a miskolci egyetem mérnökei egy új űrkemence fejlesztésébe kezdtek, amelynek "születésénél" ő is bábáskodott, de a kutatásokra szánt pénz elfogyott. Magyari ezután négy évig nem dolgozott az űrhajózás területén, s egy szívizomgyulladás miatt a repüléstől is eltiltották. 1990-től a Pénzügyminisztériumban a szovjet csapatok kivonásával foglalkozó titkárság osztályvezetőjeként a repülőterek hasznosításán dolgozott.

Magyari Béla 1992-ben ismét a honvédséghez került, s ekkor már a MiG-21-es vadászrepülők fejlesztésével foglalkozott. 1995-ben a Budapesti Műszaki Egyetem honvédelmi csoportvezetőjeként oktatásszervezés volt a feladata. Amikor az általa vezetett honvédelmi csoportot felszámolták, nyolc hónap intenzív angolnyelvtanulás után hat hónapig volt az SFOR (a NATO vezette, több nemzetiségű stabilizációs erő Bosznia-Hercegovinában) kötelékében a logisztikai főnökségen osztályvezető.

Magyari Béla 1994-től volt tagja a Magyar Űrkutatási Tanácsnak, 2001 és 2006 között a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke volt. Számos szakkönyv szerzője, gyakori vendége volt az űrhajózással és űrkutatással foglalkozó rendezvényeknek.

MTI