Nagymamájától leste el a fortélyokat, most pedig már az egész ország előtt főz Eisler Zsolt

Sokáig színésznek készült, sikert sikerre halmozott vers - és prózamondó versenyeken, majd a főzés is a szenvedélyévé vált. Jelenleg az ország egyik legnépszerűbb főzőversenyében láthatjuk a mohácsi Eisler Zsoltot.

- Már gyerekkorában is szeretett szerepelni?

- Igen, általános iskola harmadik osztályában édesanyám unszolására már elkezdtem vers - és prózamondó versenyeken indulni és szép eredményeket értem el. Ezúton is köszönöm Szenn Kati néninek, aki rengeteget segített a felkészülésekben. Szerettem volna színész lenni, regionális mesemondóversenyeken első helyezést értem el, s szinte minden megmérettetésen, amin elindultam, az első háromban benne voltam.

- Hogyan került képbe a vendéglátás?

- A Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban érettségiztem, tanulni viszont nem igazán szerettem, én inkább gyakorlatias ember vagyok. De minden zsiványságban benne voltam. Érettségi után jelentkeztem színművészetire, Pesten kivágtak az első rostán, Kaposváron pedig a harmadikon. Közben jelentkeztem a gazdasági fősulira is, vendéglátó szakra, ahová fel is vettek. Így kerültem képbe a vendéglátással.

- Akkor a színpadot felváltotta a konyha?

- Érettségi után körvonalazódott bennem, hogy a színészet mellett a főzés-vendéglátás az, amiben jó vagyok és egyre jobban elkezdett foglalkoztatni. A színészetet nem iktattam ki az életemből, elvégeztem a Gór Nagy Mária Színitanodát, több kisebb-nagyobb szerepem volt és van jelenleg is.

- Főzni hogyan tanult meg?

- Komolyabban sosem tanultam, nagymamámtól lestem el a főzés fortélyait. A házias ízek terén nagyon otthon volt, így igyekeztem mindent megtanulni tőle. A versenyben sok újdonságot tanulok, rengeteg eddigi számomra ismeretlen dologgal találkozom. A versenyhelyzet és a drukk úgy látszik, hogy jó hatással van rám.

- A versenybe milyen appropóból jelentkezett?

- Vicces sztorija van, ugyanis a feleségem nevezett be szilveszterkor, kicsit másnapos állapotomban. Azt mondta, érdemes kipróbálnom magam, mert nagyon ügyesnek tart. Eleinte nem nagyon tetszett az ötlet, nem is szerettem volna az egészet, mert annyira jónak nem éreztem magam, hogy az egész ország előtt főzzek. Amikor a nevezés alapján felkerestek, akkor már úgy voltam vele, hogy miért ne. Most pedig már az a cél, hogy a legjobb legyek.

- Mohácsra visszajár még?

- Amikor csak tehetem, imádom a várost, s mióta csak az eszemet tudom, busó vagyok. Mikor már egyedül elmehettünk otthonról, olyan 13 éves korom óta minden évben beöltözöm. Semmi olyan program nem lehet, ami miatt én ne menjek el a busójárásra. A műsor válogatója is a busójárás időszakára esett, s nagyon izgultam, hogy nehogy azt mondják, hogy márpedig nem mehetek haza. Szerencsére pont úgy jött ki, hogy a program alatt én nem forgattam, szóval haza tudtam menni idén is.

- A jövőre nézve vannak tervei a főzéssel kapcsolatban?

- Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy közelebb áll hozzám ez a főzés vonal. A konyhában sokkal jobban ki tudok bontakozni, de leszögezném, hogy a jelenlegi munkámat is szeretem, és nagyon sokat köszönhetek a munkahelyemnek, a kollégáim és a főnököm is végig támogattak. Nagy álmom, hogy egyszer egy saját főzőműsorom legyen, s szeretném, ha a gasztronómia az életem része maradna. Akit pedig érdekel a tevékenységem a főzéssel kapcsolatban, látogasson el Facebook oldalamra, amely az Eisler Zsolt Gasztronauta nevet viseli.

Pauska P.