Pályára állt a Vénusz körül a japán Akacuki

A Japán Űrügynökség szerdai bejelentése szerint Vénusz-szondája előnyt kovácsolt régóta várt második esélyéből és pályára állt a belső bolygó körül, öt évvel azt követően, hogy első kísérletét hajtóművének meghibásodása meghiúsította. 

A 300 millió dolláros misszió 2010 májusában indult útnak a Japán Űrügynökség (JAXA) IKAROS - Interplanetary Kite-craft Accelerated by Radiation Of the Sun - szondájával, az első emberkéz alkotta készülékkel, amely csillagközi űrben bontotta ki és vetette be napvitorláját.

Az Akacuki eredetileg 2010. december 6-án állt volna Vénusz körüli pályára, hogy legalább két éven át vizsgálja felhőzetét, időjárását és légkörét, és felderítse, hogyan lett olyan forró és az életnek látszólag zord világgá. Főhajtóműve azonban a létfontosságú pályára állást célzó begyújtás alatt elromlott, ezért a szonda tovasuhant az űrbe.

A sikeres pályára állás alig egy héttel követett egy másik japán űrszondát. A Hajabusza-2 nemrégiben haladt el a Föld mellett, hogy előnyt kovácsolva gravitációs vonzásából lendületet vegyen egy félreeső aszteroida felé, és ott a Naprendszer eredetét tanulmányozhassa. 3090 kilométerre közelítette meg a bolygó felszínét, mielőtt útnak indult volna az apró Rjugu-aszteroida felé. A Hajabusza-2 egy éve indult hatéves küldetésére, hogy ásványmintákat hozzon vissza a kisbolygóról. A várakozások szerint 2018 közepén éri el az egy japán népmeséből ismert mitikus kastély után elnevezett objektumot. Ha minden jól megy 2020 második felében mintákkal tér vissza.

A japánul „Hajnal" névre keresztelt szonda öt évig keringett a Nap körül, újabb lehetőségre várva, ami pontosan az első kedvező alkalom ötödik évfordulóján kínálkozott. December 6-án 20 percre begyújtotta kicsi helyzetszabályozó rakétáit, hogy elérje a Vénusz-pályát (főhajtóműve régóta nem működik). Néhány napnyi számítás után a japán szakemberek megerősítették, a manőver sikerrel járt.

A JAXA közleménye szerint a keringési idő 13 nap 14 óra, a szonda a Vénusz forgási irányában halad és jó állapotban van.

Az Akacuki jelenlegi pályája révén 400 kilométerre tudja megközelíteni a bolygót, majd 440 ezer kilométerre távolodik tőle. A pálya jóval elliptikusabb az öt évvel ezelőtti misszióban tervezettnél, annak keringési ideje 30 óra lett volna, legtávolabbi pontján pedig 80 ezer kilométerre vitte volna a szondát a felszíntől.

A szakemberek hamarosan beizzítanak és tesztelnek három műszert a hatból - a másik háromról már tudják, hogy jó állapotban van -, hogy megbizonyosodjanak megfelelő működésükről, majd megkezdjék a három hónaposra tervezett előzetes tudományos vizsgálódásokat.

Az Akacuki becélzott tudományos pályája kevésbé nyúlt lesz, keringési ideje 9 nap, legtávolabbi pontja 310 ezer kilométer. Elérése és a megfigyelések megkezdése a tervek szerint 2016 áprilisában indul. A hosszú késlekedés, dráma és igen nyúlt pálya ellenére az Akacuki még mindig elérheti tudományos céljait a JAXA szakemberei szerint.

A szonda a második interplanetáris misszió Japán történetében. Első küldetésük, a Nozomi Mars-szonda 2003-ban nem érte el a negyedik bolygót. 2007-ben a Kaguja keringőegység sikeresen elindult a Hold felé, majd pályára állva tanulmányozta felszínét. Küldetése 2009-ben zárult, végezetül a felszínbe csapódott.
Képünkön: A Vénusz az Akacuki ultraibolya képalkotó berendezésének "szemén" át 2015. december 6-án 72 ezer kilométeres távolságból.

Forrás: hirado.hu - Fotó: JAXA