Oxigént látnak egy messzi-messzi galaxisban a japánok

Az ősrobbanás utáni forrongó univerzum folyamatiról mesél a „világ túloldalán" lévő ősgalaxis. Japán csillagászok oxigén jeleire bukkantak egy olyan ősi galaxisban, ami nem sokkal az ősrobbanás után született.  

A romantikus nevű SXDF-NB1006-2 galaxis 13,1 milliárd fényévre van a Földtől; megfigyelése segíthet megérteni, hogyan tisztította ki a kezdetben ködös univerzumot a csillagok születése.

A galaxisban ionizált oxigént észleltek, és feltételezik, hogy a Napnál több ezerszer nagyobb, fiatal csillagoknak adott otthont egykor.

A kutatók mérései szerint az SXDF-NB1006-2-ben az oxigén tízszer ritkábban fordul elő, mint a Napban.

Ez igazolja a feltételezést, miszerint a korai univerzumban csak könnyű anyagok - főként hidrogén és hélium - léteztek, a nehezebb molekulák, mint az oxigén, csak később alakultak ki.

Porból viszont csak felét-harmadát találták annak, amire egy ilyen korú galaxisnál számítani lehetett.

A kevés por azt jelentheti, hogy a fiatal univerzumban jobban terjedt az ultraibolya sugárzás, mint eddig hitték.

Ez okozhatta a kozmosz anyagának „újraionizálását", egy érdekes jelenséget, melynek mozgatórugóját eddig csak találgatni lehetett.

A korábbi vetélkedő elméletek főszereplői a szupermasszív fekete lyukak és az erős fiatal csillagok voltak.

A mostani kutatás nem talált óriási fekete lyukakat, sugárzó csillagokat annál inkább.

Korábbi kutatások szerint a 13,8 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanás után a kozmosz olyan forró volt, hogy minden atomja egy pozitív töltésű magra és negatív töltésű elektronokra hasadva létezett.

Ez az ionfelhő teljes sötétségben örvénylett.

Nagyjából 380 ezer évvel a robbanás után a világegyetem eléggé lehűlt ahhoz, hogy a részecskék újra atomokká álljanak össze, ekkor keletkeztek az első fények.

Ennek ellenére kozmikus sötét korszaknak tartják ezt az időszakot, mivel még nem alakultak ki a csillagok.

Az első csillagok, majd galaxisok 150 millió évvel később születhettek, hatalmas gázfelhők összeomlásával.

Ez egy második ionizációs időszakkal járt együtt; a formálódó galaxisok óriási ultraibolya sugárzása protonokra és elektronokra bontotta a semleges töltésű hidrogénatomokat.

Mivel nagyon rég volt, ezt az eseményt igen nehéz tanulmányozni. A csillagászok ezért a kutatáshoz a legtávolabbi galaxisokat tanulmányozzák, melyek fénye évmilliárdokkal ezelőtt indult el felénk.

Felfedezésekor, 2012-ben az SXDF-NB1006-2 számított a legrégebbi ismert galaxisnak, most látható fénye alig 700 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett.

Képünkön: galaxisok, illusztráció. 

MTI - Fotó: MTI/Komka Péter