Nemrég ért véget a jeladós kék vércsék tavaszi vonulása

Már javában költenek a kék vércsék, a 2015-ben műholdas jeladóval megjelölt tíz madár két, még életben lévő, tagja július első hetében érkezett meg az eddig ismeretlen kelet-európai és közép-ázsiai költőterületre. 

2014 ősze óta követték nyomon a Magyarországon, Olaszországban, Romániában és Kazahsztánban jelölt műholdadós kék vércsék útját a szakemberek. Az eredetileg tíz madárból (egy magyar és egy kazah kivételével) nyolc érte el a telelőterületet. A dél-afrikai térségben töltött hónapok alatt két újabb madár, a két utolsó magyar veszett oda, így hat indult meg északra a tavaszi vonulás során. 

A hosszas közép-afrikai várakozást, és két újabb madár elvesztését követően négy: egy kazah, az egy szem olasz és két romániai jelölésű kelt át a Szaharán. A kazah „Adai" Algériában , a Földközi-tenger partvidékénél veszett el 2015. május 18-án, az olaszországi költőterületről származó „Apollo" pedig szinte már otthon, a fészkelőterülettől alig 600 kilométerre, a francia partvidék előtt, a Földközi-tenger felett pusztult el 2015. május 31-én. Június elején már csak két romániai jelölésű madár volt úton: „Ubul" Algéria északi, tengerparti térsége felett repült, „Karma" pedig már Európában, Bulgáriában járt.

A kékvércse-védelmi LIFE+ programban, két kontinens négy országában műholdas adóval megjelölt kék vércsék közül csak kettő maradt életben. Az események izgalmát fokozta, hogy a madarászok számára sem volt nyilvánvaló, hol van, hol lesz ezeknek a vércséknek a költőterülete. A tojó „Karma" és a hím „Ubul" ugyanis már vonulásban, egy kelet-romániai gyülekezőhelyen kapott jeladót tavaly ősszel.

A két madár elképesztő utat járt be 2014. szeptember 15-től, a műholdas adók felhelyezése óta. Az Oroszország és Kazahsztán határvidékén fészkelő „Karma" és az Ukrajna déli részére igyekvő „Ubul" a dél-afrikai telelőhelyig 10 000 kilométert tett meg, majd innen a költőterületig - hatalmas középnyugat-afrikai kitérővel - 15 000 kilométert, összesen és egyedenként tehát legalább 25 000 kilométert repült. 

Az őszi és tavaszi vonulás, valamint a telelés 9 hónapnál is tovább tartott, így a költésre kevesebb mint három hónapjuk marad, bár az is elképzelhető, hogy ez a két példány a késés miatt idén nem fog költeni. Ez alapján kijelenthető, hogy a Kelet-Európában és Közép-Ázsiában fészkelő kék vércsék a világ leghosszabb ideig vonuló madarai közé tartoznak.

„Ubul" tavaszi útvonala nem sejtett magyarországi izgalmakat is hozott. A hím ugyanis az olasz csizma középén átvágva, Északkelet-Olaszországban fordult keletnek. Szlovéniai útvonalválasztása alapján úgy tűnt, hogy vonulása közben hazánk déli területeit, a kékvércse-védelmi LIFE+ program Vásárhelyi- és Csanádi-pusztai központi kutatási területeit is érinti, ahol a kollégáknak esélye lett volna élőben is megfigyelni. A madár azonban Horvátországban kissé délebbi irányt vett, így alig 20 kilométerrel odébb repült el a déli határnál. A műholdas térképre nézve ez az irány érthető is, mivel így kisebb kerülővel tudta délről kikerülni a Kárpátok hegyvonulatát.

Képünkön egy 1,6 grammos geolokátor egy hím kék vércsén, 2009-ben. 

Forrás: National Geographic - Fotó: MME