Naná, hogy a hüllők is álmodnak: most be is bizonyították

2016. április 29. péntek 14:15

Bejelentették a kutatók, hogy először dokumentálták, hogy a hüllők az emberekhez hasonlóan megtapasztalják a gyors szemmozgásos, illetve a lassú hullámú alvási szakaszt is. Mostanáig csak az emlősöknél és a madaraknál mutatták ki eme fázisokat.

Mivel az emberek a gyors szemmozgásos, avagy REM-fázisban álmodnak, az eredmények azt sugallják, hogy a hüllők is eljutnak az álmok birodalmába. A felfedezés arra utalhat, hogy ezek az alvási szakaszok a korábban véltnél bő 100 millió évvel idősebbek lehetnek.

Az embernél a REM-alvás során a szem gyors mozgásba kezd, a szívritmus és vérnyomás megemelkedik, a végtagok izmai ledermednek, és megjelennek az álmok. A lassú hullámú alvási szakasz, avagy mélyalvás a legpihentetőbb alvási periódus, lassú agyhullámok (deltahullámok) és kevés álom jellemzi. Ezek a szakaszok a szakemberek szerint igen hasznosak az emlékek megerősítése, tárolása vagy törlése terén, illetve más célokból.

A csendes, álomszerű periódusok sok állatfajnál, még a muslicákhoz hasonló gerincteleneknél is ismertek. A kutatók viszont eddig csak emlősöknél és madaraknál dokumentálták a fentebb említett alvási szakaszokat.

E két csoport egy közösből, az úgynevezett magzatburkosokból - emlősök, hüllők és madarak - fejlődött ki, több mint 300 millió éve. A magzatburkosok közé tartoznak az emlősszerűek (synapsidák) és a hüllőszerűek (sauropsidák). Az emlősök az egyetlen fennmaradt csoport az előbbiből, míg az utóbbi magába foglalja a dinoszauruszokat, illetve a modern madarakat és hüllőket.

Gilles Laurent, a Max Planck Intézet agykutató részlegének szakembere szerint rejtélyt képezett, hogy az evolúciós családfának miért csak eme két eltérő ágán jelentek meg eme alvási szakaszok. Olybá tűnt, hogy a madarak és emlősök egymástól függetlenül tettek szert rájuk az úgynevezett konvergens evolúció égisze alatt, de az sem zárható ki, hogy ezek az alvási mintázatok olyan ősi jellegzetességek, amelyek a hüllőknél többször eltűntek, de a madaraknál fennmaradtak.

A Science folyóiratban pénteken publikált új tanulmány sokkal egyszerűbb magyarázatot sugall: eszerint a REM és a lassú hullámú alvás már jelen volt egy közös magzatburkos ősben, csak éppen eddig elsiklottak hátrahagyott „ujjlenyomatai" felett.
A kutatók eredendően nem is az alvást akarták vizsgálni. A kéregállomány funkcióját tanulmányozzák, amihez gyíkokat használnak modellként. Elektródákat implantáltak szakállas agámák (Pogona vitticeps) agyába az agyi aktivitás dokumentálására.

Amikor éjszaka is hagyták, hogy a műszer rögzítse az agyi aktivitást, az eredmények értékelésekor rendszerszerű ingadozásokat vettek észre az aktivitásban, ami alvási jellegű mintázat létezését sugallta.

Ugyanezen faj másik öt egyedének további vizsgálata két alvási mintát tárt fel. Az egyik másodpercenként mintegy 20 ciklust ölelt fel magas frekvenciájú hullámokból. A másik másodpercenként kevesebb mint 4 ciklust alacsony frekvenciájúakból. Az alvó gyíkokról készült videofelvételek a magas frekvenciájú agyi aktivitás során rendszeres szemrángást tártak fel.

Némi különbség van emlős és hüllő mintázata között: míg az ember egy éjszaka négy-öt hosszú, lassú hullámú/REM-ciklust tapasztal meg, a gyíkoknál átlagosan 350, 80 másodperces ciklust rögzítettek. Emellett, míg az agámáknál a két alvási fázis minden ciklusban megközelítőleg egyenlő időtartamra oszlott, a REM az emlősöknél sokkal rövidebb a lassú alvási szakasznál, a madaraknál pedig mindkettő igen rövid és szabálytalan.

A kutatás Laurent szerint azt sugallja, hogy a két alvási fázis a magzatburkosoknál fejlődhetett ki, de a gyíkoknál megfigyelt mintázat még idősebb lehet. A kétéltűek alvását is vizsgálták már, náluk egyelőre nem találták nyomát alvási mintázatoknak.