Már tudjuk, hogy miért vetődnek partra az oroszlánfókák

Bár tavaly nem találtak arra magyarázatot, mi váltotta ki több mint ezer éhező oroszánfókaborjú partra vetődését Dél-Kaliforniában, most kezd kirajzolódni a kép, és nagyon úgy tűnik, hogy az állatok idén hasonló problémákkal szembesülhetnek.

Tavaly ilyenkor mintegy 1300 kaliforniai oroszlánfókaborjú ért partot, megközelítőleg négyszer több az elvárhatónál. Míg a rehabilitációs központok annyi állaton segítettek, amennyin tudtak, a partra vetődést szokatlan halálozási eseményként könyvelte el az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA).

A kiváltó ok rejtélyt képezett, most viszont találtak egy tényezőt, mely hozzájárulhatott a halálozáshoz: az oroszlánfókák tápanyagban gazdag táplálékforrásai elköltöztek. A kaliforniai partoknál végzett felmérések azt mutatják, hogy az utóbbi bő 15 évben a magas zsírtartalmú szardíniák a parttól távolabbi régiókba költöztek, egyedszámuk hanyatlik. Az idei tavaszi felmérés során pedig már nagyon kevés halat találtak a kaliforniai partok mentén - mondja Sam McClatchie, a NOAA szakembere.

Hozzátette, egyelőre nem tudják, hogy ideiglenes költözésről van-e szó - ami eme halaknál néha előfordul -, vagy pedig teljesen eltűntek a vizsgálati területről. Azt gyanítják, hogy a hosszú távú változást óceáni áramlatok váltják ki, amelyek a szardíniák ívását segítő vizeket a parttól távolabbra sodorják.

A nagy zsírtartalmú szardíniákra alapozott normál táplálkozás nélkül egyes oroszánfóka-tehenek nem tudták megfelelően táplálni borjaikat. A túlélés érdekében a borjakat hamar elválasztották, és magukra maradtak. Amikor pedig az óceán legyőzése túl nagy falatnak tűnt, a kimerült állatok a kaliforniai partokon kerestek menedéket.

A partra vetődött borjak száma idén is igen magas, bár valamivel alacsonyabb a tavalyinál. Május elejéig mintegy 650 borjú került rehabilitációs központokba, ami kétszerese az átlagnak. A NOAA most azt vizsgálja, az idei partra vetődések kapcsolatban állnak-e a tavalyiakkal.

A szardíniák eltűnése a problémának csak egyik aspektusa lehet. Az oroszlánfókák opportunista táplálkozók, és más zsákmányfajaik nagy számban képviseltetik magukat. Emiatt a kutatók vonakodnak egyértelműen kijelenteni, hogy a szardíniák elköltözése az események kiváltó oka. Viszont az alternatív táplálékforrások - mint tintahalak és sügérek - kevésbé táplálóak, és talán nem annyira zsírosak, hogy eltartsák a szoptató teheneket és borjaikat.

McClatchie és néhány másik szakember úgy véli, számos tényező együttesen felel a halálozásokért. Ezek egyike lehet a kaliforniai oroszlánfóka-populáció hatalmas mérete: egyedszáma az élőhely által eltartani képes maximális szám közelében lehet, és a táplálékforrások kisebb zavarai már óriási hullámokat vethetnek.

Ezenkívül többféle kórokozót is kimutattak tavaly a borjakban, melyeket nem kiváltó okoknak, de hozzájáruló tényezőknek tartanak. Egyelőre biztosnak tűnik, hogy az oroszlánfókák hasonló nehézségekkel nézhetnek idén is szembe. Az előrejelzések szerint a bakteriális leptospirózis fertőzés is lesújthat a populációra az év folyamán, erre ugyanis három-ötévente sor kerül. Az El Niño pedig további zavarokat válthat ki a táplálékellátásban. Korábban, ezekben az években figyelték meg a legnagyobb halálozási és partra vetődési arányt a fókák között.

Képünkön: Partra vetődött és alultáplált oroszlánfóka Kaliforniában 2013-ban. Az állatot egy rehabilitációs központba szállították.

Forrás: NewScientist - Fotó: Getty Images