Kiderült, hogy kommunikálnak egymással a polipok

2016. január 29. péntek 14:00

Eleddig azt hitték, hogy a polipok nagyrészt magányosan élnek, szinte alig érintkeznek fajtársaikkal. Új megfigyelések ennek éppen ellenkezőjéről tanúskodnak.

A polipok az álcázás jól ismert mesterei, de nem éppen szociális képességeikről híresek. A kutatók régóta úgy hiszik, hogy a sokkarú élőlény magányos életet él, és nem sok kapcsolatot tart fenn fajtársaival, vagyis színváltó képességét főleg ragadozóinak elkerülésére használja. Egy új kutatás viszont arról tanúskodik, hogy mind a nőstény és hím polipok gyakran kommunikálnak egymással pózolással és színváltással.

A megfigyelések során bizonyos viselkedési mintákra derült fény a különféle színváltásokkal összefüggésben. Ha például két polip megközelítette egymást és sötét színben pompázott, a találkozó valószínűleg elmérgesedett és fizikai konfrontációhoz vezetett. Ha viszont egy egyed haloványabb színekkel élt, az rendszerint visszavonulásra felkészülést jelzett.

Az ausztráliai Jervis-öbölben egy búvár szúrta ki elsőként a szokatlan magatartást, online beszámolója felkeltette a kutatók figyelmét. A polipok szociális „nyelvezetének" feltárásához befogták és 52 órán át filmezték a Sydney-i, más néven komor polip (Octopus tetricus) példányait. Neve ellenére kiderült, hogy korántsem elszigetelten, hanem egymással interaktívan érintkező egyedek közösségéről van szó.

David Scheel, a kutatás vezetője a Livescience-nek kifejtette, a polipokról alapvetően ismert, hogy néha megölik és meg is eszik egymást, ezért sokan úgy hitték, nem nagyon tartják egymással a kapcsolatot. Viszont szórványosan előfordulnak olyan eredmények, amelyek teljesen más történetről árulkodnak. A videófelvételek tanúsága szerint van úgy, hogy egy polip igencsak drámai módon közelít meg egy másikat: besötétedik, és „kiegyenesedik", míg a másik „összekuporodik", elhalványul, majd eliszkol.

A vizsgált területen 3-10 polip is megjelent egy-egy napon. Az 52 órányi filmfelvételből mintegy hét óra interakciót tárt fel: 345 alkalommal színváltásról, 512 esetben valamiféle mozgásról tanúskodott. A leggyakoribb interakció az egymás felé nyúlás vagy összeakaszkodás volt (a fizikai érintkezés 72 százalékában).

Az egyik megfigyelt viselkedés a már említett „kiegyenesedés: a polip karját széttárja, testét felfelé vonja. Az így „felálló" polip rendszerint sötét színt ölt, és köpenyét is „megemeli". A kutatók szerint a magatartás agressziót jelez. Más fejlábúaknál, például a tintahalaknál is megfigyelték már a sötét szín felöltését viták során.

Az egyik legmeglepőbb eredmény, miképpen vették hasznát a polipok egy iszapba ágyazódott törmeléknek a tanulmányozott helyszínen: az magasabban helyezkedett el a tengerfenéknél, ezért az agresszív polip néha felmászott a tetejére, hogy ott mutassa be fenyegető pózát.

Scheel szerint a következő lépés alaposabban szemügyre venni a jelzések kontextusát a két nemnél.

A vizsgálatról a Current Biology folyóirat számolt be.