Halálforgással tépték szét a dinókat az óriáskrokodilok

Az ősi óriáskrokodilok kutatók szerint szint „halálforgással" téphették szét a zsákmányolt dinoszauruszokat.

A krokodilfélék közé tartozik napjaink legnagyobb hüllője, a sós vízi avagy bordás krokodil, amelynek testhossza elérheti a 7 métert, és több mint egy tonnát is nyomhat. Eme ragadozók szinte mindent megesznek, amihez hozzáférnek, a cápákat is beleértve.

Őseik ennél is nagyobb méretekre tehettek szert. Az Afrikából és Dél-Amerikából ismert Sarcosuchus elérhette a 11,5 méteres testhosszot, és a 8 tonnás testsúlyt, az észak-amerikai Deinosuchus 12 méteresre is megnőhetett, és több mint 8,5 tonnát nyomott, míg az amazonasi Purussaurus 13 méteres volt, és legalább 10 tonna.

A kövületeken talált harapásnyomok azt sugallják, hogy a Deinosuchus a hadrosaurushoz hasonló kacsacsőrű dinoszauruszokkal és közepes méretű két lábon járó dinoszauruszokkal (theropodák) táplálkozott. Eme utóbbi csoport öleli fel a Tyrannosaurus rexet, illetve a madarak őseit is. A kutatók szerint a Sarcosuchus szintén nagy testű dinoszauruszokat fogyasztott, míg a Purussaurus emlősöket, úgymint óriás rágcsálókat, illetve teknősöket és halakat.

Úgy vélik, hogy a modern krokodilfélékhez hasonlóan eme ősi hüllők is a halálforgás néven ismert technikát alkalmazhatták zsákmányaik megölésére. A hüllő erőteljes állkapcsával szorosan megragadja áldozatát, aztán egész testével a tengelye körül forog, így tépi le a húst és a végtagokat.

A halálforgás a koponyára is jelentős erőt fejt ki. Annak kiderítésére, hogy az ősi krokodilok koponyája ellenállhatott-e ilyen erőknek, 16 élő krokodilfaj és három kihalt csoport koponyáját modellezték. Úgy hiszik, hogy a Deinosuchus és Purussaurus halálforgással végzett dinoszaurusz- és nagy testű emlőszsákmányaival, ám a keskeny orrú Sarcosuchus valószínűleg nem, mert koponyája nem bírta volna el az ezzel járó erőhatásokat.

Kiderítették, hogy könnyebb testsúlyuk miatt a kisebb ragadozóknak megfelelőbb technika lehetett a halálforgás. Ernesto Blanco, a tanulmány vezetője szerint a fiatalabb egyedek talán könnyebben elvégezték, mint a kifejlettek. „Elképzelhető, hogy a nagyon nagy testű hüllők más megközelítéssel éltek a nagyobb gerincesek elfogyasztásánál, például a fej oldalirányú mozgatásával. Az is lehet, hogy egyszerűen egészben lenyelték a zsákmányt" - magyarázza.

A kutatók megjegyezték, hogy modelljük számos bizonytalansági tényezővel küszködik, ugyanis a ma élőknél jóval nagyobb krokodilokat tanulmányoznak, ami azt is maga után vonja, hogy nem tudják teljesen kizárni a halálforgás technikáját a Sarcosuchusnál sem.

A kutatásról a Historical Biology folyóirat számolt be.

(mti)