Csimpánznak és kannibálnak is tartották Hasfelmetszőt

Százhuszonöt éve, 1888. augusztus 31-én találták meg Londonban a később Hasfelmetsző Jack néven hírhedtté vált sorozatgyilkos első áldozatának holttestét. A gyilkosságsorozat ugyanolyan váratlanul maradt abba, ahogy kezdődött, a máig ismeretlen tettes utoljára november 9-én csapott le, ezután nem lehetett többé hallani róla. Mivel az ügy megoldatlan maradt, legendák szövődtek köré, s számos könyvet és filmet inspirált.

A bűnténysorozat helyszíne London Whitechapel elnevezésű nyomornegyede volt, az áldozatok prostituáltak, akiknek torkát elvágták, testüket pedig komoly anatómiai ismeretekre valló módon megcsonkították. A gyilkosságokra éjszaka, az utcán került sor, csak az utolsó nőt, Mary Kellyt darabolták fel szegényes albérletében - ő annyiban is kivételnek számított, hogy a többiekkel ellentétben nem koros és csúnyácska, hanem fiatal és szép volt.

A titokzatos gyilkos gúnyt űzött a tehetetlen rendőrségből, több Hasfelmetsző Jack aláírással ellátott levelet küldött nekik, az egyikhez egy fél vesét - vélhetőleg az egyik áldozatét - is mellékelt. A nyomozók tizenegy gyilkosságot vizsgáltak és ötöt tudtak egyértelműen a rendkívül brutális tetteshez kötni, de kilétére nem sikerült fényt deríteniük. Pedig minden szokásos és szokatlan módszert bevetettek, kihallgattak mintegy hetven mészárost és a londoni alvilág szinte minden kétes alakját, sőt még az egyik áldozat retináját is lefényképezték, hátha rögzítette a gyilkos arcmását - persze hiába.

A közfelháborodás elsöpörte London rendőrfőnökét, de eredményt utóda sem tudott felmutatni. Letartóztattak ugyan egy John Pinzer nevű lengyel születésű cipészt, akit a tömeg majdnem meglincselt, de őt szabadon kellett engedni, mert alibit igazolt. (Az igazsághoz tartozik, hogy a nyomozók célkeresztjébe főként külföldiek kerültek, mert Viktória királynő kijelentette: ilyen tettet angol soha nem követne el.)

A London utcáinak gázlámpái közt a félhomályban feltűnő cilinderes, köpenyeges, fantomszerű alak ma is megrettenti és megmozgatja az emberek fantáziáját. Az idők során száznál több feltételezés született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően: a legvadabb szerint betanított csimpánz volt, mint Poe egyik novellájában a tettes, avagy kannibál, elmebeteg bába, az orosz titkosszolgálatnak az angol belügyi szerveket és az orosz emigránsokat lejáratni akaró ügynöke.

A komolyabb gyanúsítottak között szerepelt egy Thomas Neill Cream nevű orvos is, akiről kiderült, hogy valóban gyilkolt prostituáltakat, de évekkel korábban és méreggel, őt fel is akasztották. A rendőrség fő gyanúsítottja Montague John Druitt volt, akit saját családja is Jacknek tartott - az ő hulláját akkor halászták ki a Temzéből, amikor véget értek a gyilkosságok. Ott volt a Bérlő nevű titokzatos férfi is, akinek albérletében véres lepedőket találtak, mire Kanadába szökött - róla Hitchcock készített filmet 1926-ban, avagy George Chapman fodrász, aki a gyanúsítások elől 1891-ben Amerikába szökött, ahol tényleg gyilkolt, feleségét tette el láb alól.

Gyanúba keveredtek ügyvédek, orvosok, kereskedők, költők, hentesek, szabadkőművesek, buddhisták, Viktória királynő háziorvosa és egy miniszterelnök is. Az egyik legelterjedtebb, de teljesen alaptalan verzió szerint a királynő unokája, a későbbi VII. Edward király fia lett volna Hasfelmetsző Jack - aki vagy szerzett vérbaját megbosszulandó, vagy egy morganatikus házasság eltussolása miatt folyamodott volna erőszakos módszerekhez, a nyomozást pedig a legfelsőbb szintről állították le.

A rejtélyt napjainkban is újra meg újra megoldják, nemrégiben az ismert amerikai krimiíró, Patricia Cornwell jutott arra a következtetésre, hogy Hasfelmetsző Jack egy német születésű festő, Walter Sickert volt. Cáfolhatatlan bizonyítékokkal azonban ő sem tudott szolgálni, így vélhetőleg soha nem fog kiderülni, ki volt valójában Hasfelmetsző Jack. A titokzatos gyilkosról több mint száz könyvet írtak és tucatnyinál is több filmet készítettek róla, ő volt az első sorozatgyilkos, akinek "kultusza" lett.