Cassiopeia, Cepheus, Andromeda: akad látnivaló a késő őszi égbolton

Egy egész legendakör szereplői tárulnak a megfigyelő szeme elé csillagképek formájában késő este az őszi égbolton, keleti-déli irányba feltekintve - ajánlja a megfigyelnivalókat az asztronómia szerelmeseinek a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) honlapja.

"Cassiopeia királynő, Cepheus király, lányuk, Andromeda, a fenyegető Cet, a hős megmentő Perseus és segítőjük, a szárnyas Pegasus mind-mind megtalálhatók az égbolton. Ez a néhány csillagkép szinte korlátlan megfigyelnivalót tartogat" - hangsúlyozza az MCSE hírportálja, amely kitér a bolygók megfigyelhetőségére is.

A Jupiter, Naprendszerünk óriásbolygója, szeptemberben még viszonylag későn kel, de az idő előrehaladtával egyre korábban emelkedik a horizont fölé, eltéveszthetetlenül ragyogva a keleti-délkeleti horizont felett.

"Legnagyobb bolygótestvérünk légkörét érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni, hiszen nem csak a híres Nagy Vörös Foltot figyelhetjük meg alkalmas időpontokban, de bármikor tanúi lehetünk az óriás légkörében bekövetkező hirtelen, látványos változásoknak" - emeli ki a honlap. A Nagy Vörös Folt a Jupiter legismertebb alakzata: a Földnél nagyobb átmérőjű anticiklonvihar az egyenlítőtől 22 fokra délre legalább 300 éve tombol. Az ovális alakú vihar az órajárással ellentétesen forog, periódusa körülbelül hat nap.

A Jupiter négy Galilei-féle holdjának érdekes jelenségei is megfigyelhetők szeptemberben: 18-án 0 óra 50-kor kezdődik az Europa-hold fogyatkozása, amely 03:14-ig tart. Három nappal később, 21-én 22:31-kor a Ganymedes-hold lép be a bolygó árnyékkúpjába, majd éjfél után fél órával bukkan ki onnan. 25-én hajnalban ismét az Europa-hold fogyatkozása figyelhető meg, amely 3:24-től hajnalig, 05:38-ig tart. Végül 30-án ismét a Ganymedes kerül sorra, amely hajnali 2:30-kor merül az árnyékba, és két órával később bukkan ki.

A Merkúr a hónap elején még egy órával kel a Nap előtt és a keleti látóhatár felett kereshető. Láthatósága azonban gyorsan romlik, amint közeledik a Naphoz, és fokozatosan belevész a reggeli fénybe, 10-én már felső együttállásban van a Nappal. A hónap végén ismét lehet próbálkozni a keresésével napnyugta után, de láthatósága igen kedvezőtlen, alig fél órával a Nap után lenyugszik.

A hajnali égbolt feltűnő égiteste viszont a Vénusz, amely magasan ragyog a keleti égen. A hónap elején majdnem négy órával kel a Nap előtt.

A Mars előretartó mozgást végez a Szűz, majd a Mérleg csillagképben, este látható a délnyugati ég alján, másfél órával nyugszik a Nap után. Szintén előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben a Szaturnusz, amely alkonyat után nyugszik le. Az Uránusz viszont egész éjszaka látható a Cet, majd 16-ától a Halak csillagképben, 29-én pedig szembenállásba kerül a Nappal.

Az éjszaka első felében figyelhető meg a Neptunusz a Vízöntő csillagképben és kora hajnalban nyugszik.

(mti)