Bélbaktériumokban bízhatnak a túlsúlyosok?

Amerikai kutatók szerint a bélrendszerben élő baktériumok hatással vannak a testsúlyra, és ha sikerül megérteni és szabályozni a működésüket, az elhízás elleni küzdelem új fegyverei lehetnek.

Az emberi testben mikrobák ezrei nyüzsögnek, amelyek hatással vannak az egészségre. Minden újszülött steril bélrendszerrel jön a világra, ám baktériumok százai "költöznek" szervezetébe szüleitől, az elfogyasztott ételekből és a környezetből. Évtizedeken át vele maradnak, összetételük és mennyiségük azonban megváltozik, ha lefogynak - ezt korábbi tanulmányok igazolták.

Az új kutatás során elhízottak bélbaktériumait ültették át egerekbe, amelyek ettől hízni kezdtek, miközben a sovány emberek rágcsálókba transzplantált bélflórájától vékonyak maradtak az állatok - olvasható a Science című tudományos folyóirat új számában megjelent tanulmányban.

A Washingtoni Egyetem St. Louis-i orvosi karának kutatói négy olyan ikerpártól nyertek bélbaktériumokat, amelyek egy túlsúlyos és egy vékony tagból álltak. A négyből egy ikerpár egypetéjű volt, hogy kizárják az örökletes okokat az eltérő súlyt illetően. A kutatást azért végezték ikrek segítségével, mert így biztosak lehettek a páronként azonos gyermekkori környezetben és étrendben.

A kutatók fiatal egerek mikrobamentes bélrendszerébe ültették be az emberi baktériumokat. Miközben nem fogyasztottak több élelmet, az elhízottak bélflórájából kapó egerek több súlyt szedtek fel, mint azok, amelyek az ikerpárok karcsú tagjától kaptak bélbaktériumokat. "Emellett anyagcseréjükben egészségtelen változásokra is figyelmesek lettünk" - magyarázta Jeffrey Gordon, a Washingtoni Egyetem genetikai és rendszerbiológiai központjának igazgatója, a kutatás egyik résztvevője.

A sovány és a túlsúlyos ikrek baktériumainak száma és összetétele is eltérő volt. Úgy tűnt, a vékonyak mikrobái hatékonyabban bontották le a rostokat zsírsavakká. Ez azt jelenti, hogy a szervezet így több energiát vett fel a bélrendszerből, ám ebből nem zsírszövet épült fel, hanem az elégetett energia mennyisége nőtt. Ezután következett a "baktériumok csatája", ahogy Gordon nevezte. Mindkét egércsoportot ugyanabba a ketrecbe helyezték, hogy hasznot húzzanak a rágcsálók ürülékevő tulajdonságából. Feltételezték, hogy így a sovány ikrek baktériumaival bíró egerekből átjutnak mikrobák azokba a rágcsálókba is, amelyek "hizlaló" baktériumokkal érkeztek a közös otthonba.

A fejlemények meglepték a kutatókat. A sovány egerek bizonyos baktériumai megtelepedtek a kövérekben, amelyeknek ettől javult az anyagcseréjük és rendeződött a súlyuk. A folyamat azonban egyoldalú volt, a sovány egereket nem érintették a kövérek baktériumai. Ugyanakkor a kövér egerekben csak akkor érvényesült a karcsúak baktériumainak jótékony hatása, ha alacsony zsír- és magas rosttartalmú táplálékot kaptak. Ha a kutatók tipikusan amerikai, magas zsír- és alacsony rosttartalmúra változtatták az egérmenüt, a "jó baktériumok" hatása nem jelentkezett. Ettől az étrendtől hízni kezdtek az állatok.

Miután megvizsgálták a mikrobacseréből hasznot húzó egereket, a kutatók felfedezték, hogy egy speciális baktériumcsalád tagjai a rágcsálók bélrendszerének addig szabad helyeire költöztek. Nem valószínű, hogy az emberi elhízás kezelhető lenne sovány személyek több ezer bélbaktériumának a túlsúllyal küzdők szervezetébe való átültetésével, hiszen ez a fertőzések kockázatával járna. Sokkal járhatóbbnak tűnik a kutatók szerint az az út, hogy pontosan meghatározzák, melyek az ideális testsúlyt támogató baktériumok, és milyen étrend teremt nekik kedvező környezetet.

Jeffrey Gordon szerint a következő lépés az lesz, hogy megvizsgálják, mennyire általánosak ezek a hatások, és az étrend mely elemei támogatják a baktériumok kedvező működését

(mti)