Állatkövületekkel teli víznyelőt találtak a Bahamákon

2015. október 20. kedd 15:36

A Bahamák egyik szigetén kutatók szerint jóval változatosabb fauna élne ma, ha a fajok egy része nem pusztult volna ki az emberek 1000 évvel ezelőtti érkezésével.

A Floridai Egyetem kutatói a PNAS folyóiratban közzétett tanulmányban részletezték felfedezésüket, amely arról árulkodik, hogy sokféle emberi tevékenység veszélyeztetheti a sziget biodiverzitását a jövőben is, és ezek közül nem feltétlenül az éghajlatváltozás a legriasztóbb.

A kutatásban részletezett fajok közül 39 már nem található meg a Bahamák Nagy-Abaco-szigetén. Kiderült, hogy 17 faj - mindegyikük madár - tűnt el a pleisztocén-holocén átmenet során. Ám amikor az ember 1000 évvel ezelőtt feltűnt a szigeten, 22 további hüllő-, madár- és emlősfaj (többek között rombuszkrokodil és a Chelonoidis alburyorum teknősfaj) pusztult ki. David Steadman, a vizsgálat vezetője szerint ezek az állatok túlélték a jégkorszak folyamán jelentkező változásokat - a sziget zsugorodását és a melegedő klímát - , de az ember kiváltotta környezetmódosulások már túl soknak bizonyultak nekik.

A kövületeket a Sawmill Sink függőleges, víz alatti barlangban találták meg. A víznyelő felső 9 méterét friss édesvíz tölti ki, amelyben könnyű merülni, alatta viszont 4,5-6 méteres, hidrogén-szulfiddal telített vízoszlop van, ami blokkolja a fényt és nem tesz jót az emberi bőrnek sem. Ezalatt sós víz rétege helyezkedik el, amelyben nem sok oxigén maradt.

A környezeti feltételek elősegítették a kövületek különlegesen jó állapotú konzerválódását, de megnehezítették emberi feltérképezésüket, mígnem 2004-ben egy barlangi búvár speciális felszereléssel lemerült, és rengeteg fotót készített krokodilok és teknősök teljes csontvázáról. 2007 óta már szakembercsoportok kutatják a víznyelőt.

15 ezer évvel ezelőtt, az első maradványok lesüllyedésekor jégkorszak uralkodott a Földön. A tengerszint 90 méterrel alacsonyabb volt, Abacónak ilyenformán 15-ször több szárazföldi területe volt, talaja szárazabb, hőmérséklete alacsonyabb. A környezet sokkal inkább azoknak a fajoknak kedvezett, amelyek ma füves területeken vagy nyílt tűlevelű erdőségekben élnek. Sawmill Sink magasan fekvő, száraz barlang volt.

A víznyelőben fellelt nagyobb fajok, úgymint krokodilok és szárazföldi teknősök, valószínűleg baleset áldozatai lettek. A csontok többsége kisebb fajoktól származik, valószínűleg gyöngybaglyok révén jutott a barlangba.

A baglyok a paleontológusok nagy barátai: általában a barlangokban fészkelnek és miután belakmároztak a helyi faunából, zsákmányuk megemésztetlen csontjait felöklendezik. A víznyelőben megtalált csontok pontosan olyan párkányok mentén találhatóak, amelyek akár baglyok pihenőhelyeiként szolgálhattak a szárazabb időszakokban.

A csapat eddig 95 fajt dokumentált. Az Abacón ma már nem honos 39 fajból 22 túlélte a jégkorszak végét, ámde eltűnt az ember 1000 évvel ezelőtti érkezésekor. A nagyobb húsevő fajok némelyikét valószínűleg a vadászok pusztították ki. A kisebbek, úgymint denevérek és madarak, nagyobb valószínűséggel rajtavesztettek az élőhelyek ember általi átalakításán. Ez a tényező ma is fenyegeti a Bahamákon élő fajokat, Steadman szerint vizsgálatuk zord jövőképet fest a sziget biodiverzitásáról.

A későbbi kutatások során megvizsgálják, hogy vannak-e alapvető genetikai különbségek a fennmaradt és eltűnt bahamai fajok között. Így szeretnék kideríteni, van-e genetikai alapja az alkalmazkodásnak.

Képünkön: rombuszkrokodil a Zapata-mocsár Nemzeti Park keltetőjében 2015 júniusában.