A világ legvégső titkait kutatja a nagy hadronütköztető

Az emberiség legkoncentráltabb erőfeszítése az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetője (LHC), amelynek segítségével a világ legvégső titkait tárják fel, az anyag szerkezetének legmélyebb elemzését végzik - hangsúlyozta Pálinkás József az MTA budapesti székházában rendezett szerdai konferencián, amelyet annak a tiszteletére rendeztek, hogy Magyarország húsz éve vált a CERN tagjává.

Az 1992-es belépés "fontos döntés volt az ország szempontjából" - mondta az MTA elnöke, felidézve, hogy egyaránt szóltak érvek és ellenérvek a tagság mellett és ellen, az 1980-as évek végén ugyanis a tudomány világa is megosztott volt, működött a nagy magfizikai központ a CERN-ben és a szovjet Dubnában.

Eddig körülbelül 200 magyar fizikus és mérnök dolgozott hosszabb-rövidebb ideig a CERN-ben. A debreceni Atommagkutató, a Debreceni Egyetem, az ELTE, a Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatói számos projekt keretében kaptak és kapnak fontos szerepet a CERN legjelentősebb kutatási eredményeinek elérésében - hangoztatta az MTA elnöke. A legutóbbi ilyen sikernek nevezte, hogy az első "kihelyezett" CERN-es vállalkozás, az Európai Nukleáris Kutatószervezet adatközpontja az MTA Wigner Fizikai Központjában kapott helyet. Ide érkeznek nagy sebességgel az LHC adatai, amelyeket a világ minden részén élő kutatók elemeznek.

A konferencián Rolf-Dieter Heuer, a CERN főigazgatója A nagy hadronütköztetővel az alapkutatások új korszakába léptünk címmel tartott előadást. A német fizikus mindenekelőtt az 1954-ben létrehozott CERN szerepét méltatva emlékeztetett arra, hogy az Európai Nukleáris Kutatószervezet máig legjelentősebb "mellékterméke" a világháló, de eredményei hasznosultak egyebek mellett az orvosi diagnosztikában és terápiában is.

Az LHC-ról elmondta, hogy a francia-svájci határon létrehozott részecskegyorsító a világegyetem egyik leghidegebb helye, ahol mínusz 271 Celsius-fok uralkodik, kevesebb, mint a világűrben. Ugyanakkor ez galaxisunk egyik legforróbb pontja, hiszen két protonnyaláb ütközése 1000 milliószor magasabb hőmérsékletet teremt, mint a Nap belsejében, ám sokkal kisebb térfogatban.

A kísérleti berendezés céljaival kapcsolatban a CERN főigazgatója hangoztatta, hogy segítségével például arra keresnek választ, hogy milyen volt a korai univerzum. Rolf-Dieter Heuer a világ legerősebb "mikroszkópjának" nevezte az LHC-t, mondván: a legnagyobb földi telepítésű és űrteleszkópokkal legfeljebb az ősrobbanás után 400 ezer évvel uralkodó állapotokat lehet vizsgálni a világegyetemben. Ezzel szemben az LHC megmutatja, hogy milyen állapotban volt az anyag a másodperc töredékének elteltével az ősrobbanás után. Az LHC révén az antianyag rejtélyét is remélik megoldani, hiszen minden részecske képződésével egy időben keletkezik ugyanolyan antirészecske, s a kettő kioltja egymást, energiát szabadítva fel. Mindazonáltal a természet megoldotta, hogy a részecskékből valamivel több keletkezik, ennek a parányi többletnek köszönheti világunk a létét.

Rolf-Dieter Heuer kitért a többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozonra is, amelynek létezését Peter Higgs brit fizikus tételezte fel elsőként. "Az 1960-as évekig a fizika törvényei kizárólag a tömeg nélküli részecskékre voltak érvényesek" - hangsúlyozta.

"Ismertük a Higgs-bozon összes tulajdonságát, csupán azt nem tudtuk, hogy létezik-e" - fogalmazott Rolf-Dieter Heuer.

Ötven évvel Peter Higgs elméletének a kidolgozása után, ez év július 4-én jelentették be az LHC tudósai 400 trillió proton-proton ütközési adat elemzése alapján, hogy létezik a Higgs-bozon, azóta a vizsgált ütközések száma csaknem megháromszorozódott. A furcsa részecskéről azonban, amely különböző kísérletekben különbözőképp "mutatja meg magát", nem lehet még tudni, hogy az a bizonyos Higgs-bozon, vagy a Higgs-bozonok családjának egyik tagja-e.

"Ez olyan, mintha egy meghatározott típusú hópelyhet keresnék a hóviharban" - jegyezte meg a fizikus, hozzátéve, hogy a Higgs-bozon tulajdonságainak megismerésével közelebb kerülnek a világegyetem tágulásáért felelős sötét energia természetének megismeréséhez.

"Egy egészen új kutatási irány nyílik meg" - összegezte Rolf-Dieter Heuer.

Képünkön: a Higgs-bozon szimulációja.

(mti)