A nem egyértelmű kontúrok alapján inkább férfira tippelünk

Egy rosszul megvilágított helyen látott, nem jellegzetes ruházatú, kivehetetlen arcú személyt sokkal valószínűbben ítélnek férfinak, mint nőnek. A Kaliforniai Egyetem kutatóinak szerdán megjelent tanulmánya szerint ez olyan ösztön, amely a történelem előtti időkben a túlélésben segített.

A Los Angeles-i pszichológusok azokat a viselkedésmintákat tanulmányozták, amelyek a másik személy vizuális percepciójához kapcsolódnak. Női és férfi önkénteseket kértek fel, hogy tekintsenek meg 21 emberi sziluettet, amelyek ugyanolyan magasságú figurákról készültek, ám a csípő- és derékkörfogatuk aránya különböző volt. A sorozat egy teljesen egyértelműen női, „homokóra" alakú árnyképpel kezdődött, utolsó darabja pedig tipikusan férfira jellemző tömzsi figurát ábrázolt. Az önkéntesek arra kérték, hogy azonosítsák a sziluettek nemét és jelezzék, mikortól kezdve látják az alakot már férfinak.

A Proceedings of Royal Society B című folyóiratban megjelent meglepő eredmények szerint a „nem egyértelmű" figurák esetében a többség határozottan férfinak látta az alakot. „Meglepődtem a jelenség mértékén, az ugyanis sokkal erőteljesebb, mint feltételeztem" - mondta a kutatásvezető Kerri Johnson a Reuters brit hírügynökségnek.

A természetben a női és férfi alak közötti „demarkációs pont" a 0,8-as derék-csípő arány (vagyis egy 80 cm-es derékkörfogat esetén minimum 100 cm-es csípőbőségtől látszik nőnek egy figura). A kísérletben részt vevő önkéntesek azonban ezt az arányt átlagosan 0,68-ra „csökkentették". Más szóval nőnek szinte csak a Marilyn Monroe alakjával vetekedő sziluetteket ítélték.

Johnson csoportja további három kutatást végzett még el, amelyek módszere csak enyhén különbözött a fentiektől, hogy meggyőződjenek arról, hogy valós-e ez a percepciós aszimmetria. Tapasztalataik szerint a módszertől függetlenül a jelenség ugyanolyan határozottan megmutatkozott.

A pszichológusok szerint azonban ennek oka nem valamiféle észlelésbéli „hiba", hanem egy ősi túlélési ösztön továbbélése. Egy férfi nyilvánvalóan nagyobb fizikai fenyegetést jelent, mint egy nő, ezért ősi percepciós mintánk szerint inkább felkészülünk a veszélyre, azaz a „jobb félni, mint megijedni" elvét követjük.

Johnson nem zárja ki, hogy a választásokban kulturális és etnikai faktorok is szerepet játszhatnak az alakok megítélésében. „Azt hiszem, nagy általánosságban azért mindenhol ugyanerre az eredményre jutnánk, ugyanerre a percepciós mintázatra, habár annak erőssége talán változó lehet" - vélekedett.

A tanulmány tapasztalatai azt mutatják, milyen könnyen megerősíthetők a nemi sztereotípiák, sokszor talán veszélyes mértékben is, hiszen egy nőt csak akkor tartunk képesnek a harcra, ha testalkata maszkulin és „nem esztétikus" a külseje.

(mti)