A kutatókat régóta foglalkoztatja: mitől függ kreativitásunk?

A kreativitás velünk született vagy a körülmények megfelelő együttállásától függ?

Sokunknak van különböző alkotóképessége, mint a rajzkészség, kézügyesség, zenei hallás, nyelvérzék és íráskészség, ám nem mindenkinek lehet átlagon felüli kreativitása. A kreativitás, az a jellemvonás, amire szinte mindenki vágyik. Hogy miért is akarunk kreatívak lenni? Talán a szó jelentése adhatja meg a választ: leleményességet és ötletességet jelent, melyhez pozitív gondolatokat kapcsolunk. Vagyis, a kreatív személy pozitív jellem, nem unalmas és alkotókészsége révén képes a dolgok újszerű értelmezésére.

A The New Yorker című társadalmi heti magazin, kreativitással foglalkozó cikkében, felsorol néhány művészcsaládot, ahol az alkotóképesség, mint generációkon át öröklött tényező volt jelen. Ilyenek például az irodalom területéről a Dumas-k vagy a Brontë-k. Nálunk is léteznek hasonló famíliák, például az író Karinthyak és az Áprily-Jékely család vagy a képzőművész Ferenczyek. A cikk megemlíti Francis Galton, angol tudós 1860-as években végzett kutatását és publikációját, mellyel alátámasztotta az egykor még nagyon masszívan álló hiedelmet, hogy a kreativitás egyfajta kiváltság.

A 19. századi tudós, ifjúkorában és később is sok olyan kiváló elmével találkozott, akik valamilyen módon rokoni kapcsolatban álltak egymással. Így hosszas vizsgálódás után arra a megállapításra jutott, hogy a kiválóság sokkal inkább örökletes, mint körülmények által meghatározott. Maga Galton anyai részről távoli rokona volt Charles Darwinnak.

A 21. században már nem osztják a tudósok Galton egyoldalú véleményét. A The New Yorkernek nyilatkozó Baptist Barbot, a Yale egyik kutatója szerint, meg kell értenünk, hogy a kreativitás nem egy gén, hanem a különböző tényezők megfelelő pillanatban, megfelelő helyen történő együttállása. Ezek a faktorok például az intelligencia, az asszociatív és divergens (szerteágazó) gondolkodás, a kockázatvállalási készség, a motiváció, az érdeklődés, amelyek között interakció alakul ki.

A fenti nézőpontot bizonyítja, a németországi giesseni egyetemen végzett kutatás is. Ennek során Martin Reuter pszichológus megpróbált rátalálni arra a génre, amely a kreativitáshoz köthető. Alanyai DNS-ének azt a három genetikai kombinációját vizsgálta, mely kapcsolatban áll a kutató-tájékozódó drive-val. Egy korábbi vizsgálatában megállapította, hogy ez a drive összeköthető a kreativitással. A génvariációk közül, már kettő megléte jelentős befolyással lehet a kreativitásra.

Azok a személyek, akiknek egy fajta génvariációja volt, magasabb pontszámot értek el a verbális kreativitásban, míg más génvariánsokkal rendelkezők, jobbak voltak az ábrázolás és a numerikus kreativitás területén. Tehát ez a vizsgálat is azt bizonyítja, hogy a kreativitásért nem egy bizonyos gén a felelős, hanem a tényezők együttállása megfelelő körülmények között.

Magyarországon Kéri Szabolcs pszichiáter végzett vizsgálatot 2009-ben, a Semmelweis Egyetemen és hasonló eredményre jutott. Ugyan a magyar kutató megfigyelései nem konkrétan a kreativitás génjére irányultak, elsősorban arra volt kíváncsi, hogy miért maradtak fenn olyan génvariánsok az evolúció során, melyek a pszichiátriai zavarokhoz köthetők.

Pszichózissal kezelt páciensei beszámoltak arról, hogy a betegség megjelenése előtt kiemelkedő kreativitást tapasztaltak: gyorsan tanultak zongorázni, vagy elkezdtek festeni. A kutató és csoportja kiderítette, hogy azok a génváltozatok, melyek a mentális zavarokhoz, skizofréniához, bipolaritáshoz köthetők, pozitív hatással lehetnek az értelmi funkciókra.

Ennek a vizsgálatnak a mellékgondolata volt a kreativitással kapcsolatos kutatás, melyben 200 önként jelentkező, magas intellektuális teljesítménnyel rendelkező ember genetikai elemzését végezték el. A tesztnek két része volt, az egyik egy kérdőíves módszer, mely olyan tevékenységek meglétére volt kíváncsi, mint a novellaírás, a művészeti vagy tudományos eredmények. A teszt másik része laborvizsgálat volt, mely a divergens gondolkodást, az asszociatív képességeket vizsgálta.

A kutatás során a neuregulin-1 génjét vizsgálták, melynek egyik poliformizmusa (változata) növeli a skizofrénia, bipolaritás kialakulásának veszélyét. A csoport 12 százalékában a génvariáció két példányban volt kimutatható, ezeknek az egyéneknek átlagon felüli a kreativitása. Nem volt tapasztalható ugyanez, akiknél csak egy példányban vagy nem volt jelen a változat.

A genotípus csak 3-8 százalékban felelős a kiemelkedő alkotóképességért. Kéri Szabolcs szerint is nagyon fontos a gének kölcsönhatása, a környezet, az élethelyzet, a kulturális háttér, vagyis a körülmények megfelelő kapcsolata. A gén csak lehetőséget ad, így nem magyarázza azt sem, hogy a kiemelkedő kreativitással rendelkező emberek szélsőséges lelki problémákkal küzdenek.

Forrás: National Geographic