A békák és a csigák is imádják a mókuskereket

A házi egerek nem az egyetlen állatok, melyek élvezik a mókuskereket. Egy új kutatás tanúsága szerint a vadon élő egerek, patkányok, sőt még békák és meztelencsigák is kedvelik.

A furcsa eredmények egy új tanulmányból származnak, amelynek során mozgásra aktiválódó kamerákat használtak, hogy nyomon követhessék a vadon élő egerek használta területekre kihelyezett mókuskerekeket. Azt szerették volna kideríteni, hogy a fogságban tartott egerek azért élvezik-e a mozgást biztosító eszközt, mert a fogság idegessé teszi őket, vagy pedig a mókuskerék használata egyszerűen élvezet az állatoknak.

Yuri Robbers, a vizsgálat vezetője szerint ebben a kérdéskörben mindig az egyik elsőként megfogalmazódó aggodalom az, hogy a kerékhasználat természetellenes viselkedés és a fogság velejárója-e, vagy pedig olyasmi, ami természetes környezetükben is megfigyelhető.

A kutatók az 1800-as évektől használják a mókuskereket a laborpatkányoknál és egereknél, de mindig úgy hitték, hogy a viselkedés inkább neurotikus és megszállott, mintsem természetes és egészséges. Amennyiben az egerek azért részesítik előnyben a kereket, mert nehezen viselik el a bezártságot, annak hatása lenne mind a kutatási etikára, mind azokra a tanulmányokra, amelyek a kerékhasználatot egyfajta egészséges testedzésként fogják fel az állatoknak.

Robbers és csapata vadon élő állatok belső ritmusát tanulmányozta, és úgy döntött, hogy a kijelölt helyeken a mókuskereket is beveti. Egy zöld városi területet meg egy emberektől háborítatlan homokos dűnerégiót választottak, vagyis az egyik területen nagy volt az emberi befolyás, míg a másikon szinte nem is létezett.

A kerekeket videokamerákkal szerelték fel, melyek mozgásra aktiválódtak. Először mindkét helyen táplálékot helyeztek ki a kerék közelébe az állatok odacsalogatására, de később felhagytak vele, mert tudni akarták, hogy az állatok anélkül is meglátogatják-e a mókuskereket.

A videofelvételek arról tanúskodnak, hogy amennyiben kihelyeznek egy mókuskereket, az egerek érdeklődnek, akárcsak a cickányok, mezei egerek, békák és csigák. A városi területen a megfigyelések első 24 hónapja alatt 1011 esetben mozdult meg a kerék, 734-szer egerek miatt. A dűnékre kihelyezettnél egy 20 hónapos periódusban 254 futást figyeltek meg, 232-szer egerekkel. (Egyszer még egy madarat is észleltek, mely a kerék tetején landolt, és véletlenül beindította, így azt nem számították bele a kísérlet eredményeibe.)

Ezenkívül meztelen csigákat és csigákat is megfigyeltek, amint bemásznak a kerékbe, és legalább egy teljes forgást végeznek vele, sőt némelyikük órákon át foglalkozott vele. Gyanítják, ez a viselkedés nem tekinthető szándékosnak. „Tudvalevő, hogy vannak játékra hajlamos gerinctelenek, így azért nem zárhatjuk ki teljesen a szándékosság lehetőségét, mindamellett nagyon valószínűtlennek tűnik" - magyarázza.

Az egerek esetén viszont megfigyelték, hogy szinte boldogan ugrottak a kerékbe, és kezdték forgatni. Az egérlátogatások mintegy 1,7 százalékában rendes mókuskerekezést figyeltek meg. (Az összes állat vonatkozásában az arány 0,4 százalék.) Miután a táplálékot eltávolították a városi helyszínről, a mókuskerekezésbe torkolló látogatások száma megnégyszereződött. A futók egy része olyan fiatal egér volt, amely a csalit használó időszakban még biztosan a világon sem volt. Robbers szerint olybá tűnik, mintha a futást egyfajta jutalomnak vagy játéknak tekintenék.

A vadon élő egerek által elért sebesség hasonlított a laboregereknél tapasztaltakhoz, és hasonlóan hosszú ideig - 1-től 18 percig terjedő tartomány - futottak.

Azonban az egészséges viselkedés is átfordulhat egészségtelenbe, ha túlhajszolják magukat, így a laborban tartott egerek Robbers szerint még mindig védtelenek a megszállott futással szemben. Az új kutatás azonban azt is sugallja, hogy ez a magatartás nem feltétlenül abnormális. A következő lépés annak kiderítésre, mi motiválja a rágcsálókat a mókuskerék használatára.

A kutatás a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban jelent meg.

Forrás: Livescience