Szombat esti láz: aláztuk a Munkást, az Érdet, a Mohács az a Mohács - „ván mór drink?"

Jött a hármas vágány, Sólyom betlizett, aztán majd' megverték a saját szurkolói, de nem volt mese: a Mohácsi TE legyűrte a PMFC-t, aztán hogy hab is legyen a tortán, a kézis lányok megszerezték az első győzelmüket az NBI/B-s bajnokságban. 

Most (is) nagyon jó mohácsinak lenni! Kettőből kettő, a Munkás és az Érd skalpja is a mienk!

Pedig ki hitte volna. A PMFC-vel először találkoztak bajnoki mérkőzésen a mohácsiak, ezt megelőzően ugyanis mindig más kávéházban fociztak. Aztán tessék: már a legelső derbit bukták, amit maguk se gondoltak volna.

Meg a nézők se. Nem voltunk sokan, úgy öt-hatszázan, hiába, a délelőtti eső azért megtette a magáét, de akik kijöttek, nem bánták meg. A postás, a rendőr és a villanyszerelő is láthatta, amint az eddig veretlen pécsieket rádöbbentette csapatunk, hogy bizony nem elég kihozni a pályára a mezt, hiszen ez a mennyei megyei. Ráadásul Mohácson.

Ahol olyan legendák jönnek szembe a büfénél, mint „a Kiss Gyuri" vagy „a Megyeri", akikre csak elég ránézni, és látszik minden, mondaniuk sem kell. Nem értik, hogy kerül a megye I-be a PMFC, nem értik, mitől ilyen gyenge az egész, a magyarfoci, úgy, ahogy van. De legalább itt ez a meccs. PMFC-Mohács. És most megállt az idő, egy másik dimenzióban, egy másik világban pereg a film.

A legendák is lelkesednek, ilyen lehetett anno a Rotterdam ellen. Nem számítanak a technikai hibák, az se, hogy iram semmi, de az is öldöklő legalább. - Ne gondoljad, hogy az élvonal sokkal másabb - jegyzi meg egyikük, s ebben minden benne van, még a balsors is.
Pláne, hogy vezetünk. Valaki beüvöltötte, hogy „hármas vágány", aztán tessék, itt a harmadik is. Sólyom óriásikat lepkézik a Munkás kapujában, olyannyira, hogy a Pécset elkísérő 34 ultra némelyikénél el is szakad a cérna, befutnak a pályára, meg akarják verni. Vajon ezt látták az UEFA álruhás ellenőrei?

Aztán vége. Ván mór drink - kérdi valaki a tömegből, de nem, nem, gyerünk tovább a csarnokba, most már a kézis lányokon a sor. Na, ez is megér egy misét. Eddig kettőből semmi, zakó itthon, zakó idegenben. Sírás. Meg minden. Majdnem reménytelen.

De ez egy másik nap. Tömeg ott is, furcsa, nagyon furcsa ízű, de finom sör a büfében. Ismerős. Ismerősök is, majdnem ezer. Aztán jönnek a lányok. Haladás - Érd II.? Mit nekik az.

Ilyen a mohácsi szív, majd' megszakad, de tényleg. Van, aki egy monoklit is begyűjt nálunk, de most ez sem baj, csak még szebb. Meg az se, hogy nincs balszélsőnk, se beállósunk. Nem számít. Így tanítják, a csapat az csapat, a táblára se lehet így felrajzolni a taktikát, a nyertesek úgyis a pályán, nem az edzésen futják a legjobbjukat.

Szóval, megvan ez is, az első idei bajnoki győzelem.

Aztán ünneplés, újra a büfé, majd tovább, na de tényleg: ván mór drink?

M. B.