Régi, szép emlék: amikor három Pazaurek dirigált a Mohács pályaavató mérkőzésén

Néha felbukkannak régi fényképfelvételek, aztán a múltról üzennek. Most is pont ez történt, futballista kiadásban. Az MVTE együttese a pályaavató meccsét játszotta az újvárosi stadionban a testvérváros, Pélmonostor együttese ellen. Az élen a játékvezetői hármas látható. Könnyű őket megjegyezni: id. Pazaurek Dezső megy középen, tőle balra  Pazaurek Péter, jobbra pedig ifj. Pazaurek Dezső látható. Hármójuk közül már csupán Péter él. 

A Mohácsi TE 1978-ban ünnepelte megalapításának 90. évfordulóját. Ennek kapcsán, augusztus 20-án, egész napos sportünnepséget rendeztek a Duna partján, meg a folyón egyaránt.

Délelőtt a vízen látványos motorcsónakversenyt láthattak az érdeklődők. Az uszodában hét egyesület részvételével szerveztek versenyt.

Az Alkotmány Kupa néven megrendezett kispályás labdarúgótorna mellett az asztaliteniszezőknek, no meg a sakkozónak szintén adódott versenyzési lehetőségük. A nap fénypontjának mégis a labdarúgó-mérkőzés számított. Azonban a sajtó kissé mostohán kezelte az eseményt, részletes tudósításra nem futotta. Csupán a végeredmény ismert, 3-2 került a jegyzőkönyvbe. De még a gólszerzők személyét is homály fedi. 

- Apám ismert játékvezető volt a régióban - idézte fel az emlékeit Pazaurek Péter. - Ekkor 68 évesen búcsúmérkőzésként kapta meg az összecsapást. - Arról volt aszó, ha testvéremmel mi is ráérünk, úgy hárman dirigálhatjuk az eseményt. Természetesen, ilyen lehetőséget senki sem hagyott volna ki. Éltünk a kínálkozó eséllyel. Így kerülhettünk szinte egy sorba, a kivonuláskor. Ma, ennyi évtized távlatából is kellemes emlék visszagondolni a történtekre. Ne feledjük, lehettünk vagy háromezren a stadionban. Korábban a városközponthoz közelebbi, Kórház utcai pálya számított az otthonunknak. Én is ott kezdtem a játékot. Hatalmas örömmel készültünk az avatóra, hiszen ritka pillanatnak gondoltuk azt.

- Rendben lezajlott minden?

- Akkoriban az ilyen meccseket barátságos néven emlegették. Ennek a kívánalomnak tökéletesen megfelelt. Rengeteg dolog változott meg azóta, akkoriban azért nem számított annyira életbevágónak egy-egy nemzetközi összejövetel.

- Mondhatnánk, az idő mintha felgyorsult volna, de legalábbis néha úgy lehet érezni.

- Valóban, van ebben valami. Apám meg a testvérem sincsen már közöttünk. Utóbbi 12 éve hunyt el. Három esztendővel volt fiatalabb nálam. Magam '78-ban a 30-at tapostam, napjainkban meg már a 74-ben lépdelek.

- Jár még sporteseményekre?

- Sajnos nem tehetem! Hosszabb utakra nem vagyok alkalmas. Egy ízületi gyulladás akadályoz meg abban, hogy személyesen is ott legyek a focimeccseken, más sportrendezvényeket. Irigylem is azokat, akiket semmi sem gátol a mozgásban. Marad nekem a televízió képernyője. Az sem rossz élmény, de az élő futball varázsánál kevés szebb dolgot tudok elképzelni.

Pucz Péter - Fotó: Soós Mihály