Megyeri Ákos Megyeri Károly nyomába léphet - Apának és fiának közös a szerelmük, a labdarúgás

Ma még az apa, Megyeri Károly az ismertebb a stadionokban, de a gyereken, Ákoson múlik minden, meg is fordulhat a dolog, ha jól futballozik.

Mióta Karcsit, az apát látták futballozni a mohácsi csapatban, és persze Pécsett, attól kezdve Megyeri néven, a Duna partján nehéz emlékezeteset mutatni a szurkolóknak.

Tudja ezt jól Ákos, a fiú is. Akit néha - ha nem is nagyon - zavart már az összehasonlítás. Nincs mese, ezzel együtt kell élnie, amíg kergeti a labdát, márpedig még csupán felnőtt pályafutása elején jár a hátvéd.

A Mohácsi TE 1888 megyei I. osztályú csapatában már bemutatkozott a nagyok között is. Az talán segítene rajta, ha felvenné az anyja családnevét, mert azon az ágon nem volt labdarúgó a családban.

A Mohácson, illetve Pécsett is méltán népszerű Megyeri Károlynak van egy felnőtt lánya, meg két unokája. De ott nem igazán várhatta, hogy továbbvigyék a hagyományokat.

Bezzeg az idén érettségizett gyermeke esetében annál inkább. A srác évekig szerepelt a Pécsi MFC korosztályos csapataiban. Idén érettségizett, de az egész „bandát" szélnek eresztették, megszűnt a tartalékcsapat az NB II-es egyesületnél.

Ezért Ákos visszament a szülői házba, Mohácsra. A negyedik vonalban Kvanduk János vezetőedzőnél már többször is kapott lehetőséget a játékra.

- Sokszor említették, hogy az én fiamról van szó, ami másképpen hangzik, mintha egy átlagos focistáról lenne szó - jelentette ki némi mosollyal a szája szegletében Megyeri Károly, aki a PMSC-vel nyert Magyar Kupát, volt az NB I-ben ezüstérmes és bronzérmes, emellett pályára lépett a nemzetközi forgószínpadon, a Manchester United ellen is a KEK-ben.

- Eddig igyekeztem szakmai szemmel nézni a játékát, nem szülői elfogódottsággal. Mivel azonban engem a megyében, de még az országban is sokan ismernek, hát ez alól a gyermekem nem bújhat ki. Szerencsére azért otthon állandóan nem téma a futball nálunk, bár óhatatlanul előkerül. Járok a mérkőzéseire, együtt nézzük a televíziót, közös a szerelmünk. Nincs mese, ez egy ilyen közösség. Ákos felnőtt, bár még azért kicsit gyermek is. Remélem, viszi valamire a pályán!

- Valóban, hallottam elégszer, ki volt az apám - jegyezte meg Megyeri Ákos. - Ez néha zavart, de azért meg lehetett szokni. Magasságban már lehagytam az „öreget". A posztom is más, jobb vagy baloldali védőként jöhetek számításba, ha kell fel is futok. Ő középpályást játszott, méghozzá ügyesen, úgy mondták nekem. Könnyű volt a beilleszkedésem az új csapatomba, jól fogadtak a többiek. A régi típusú vaskosabb tréfák mintha kimentek volna a divatból. Majd megkérdezem aput, milyen volt mindez egykoron. Most csak a sportra igyekszem figyelni, de hamarosan szeretnék továbbtanulni. Elsősorban a közgazdaság-tudomány érdekel, de egy sporttal összefüggő felsőoktatási képzést is vonzónak találnék. Pécs erre tökéletesen alkalmas lehet, a várost jól ismerem, hiszen évekig oda jártam középiskolába. Sajnálom, hogy a régi társaim szétszéledtek, de ezt is szokni kell. Beléptem a felnőttek öltözői világába, ami természetesen új élményeket jelent számomra.

Ma még azt mondják, „Karcsi fia, ott a védelemben, Ákos". Az lesz majd az igazi, nagy váltás, amikor fordítva emlegetik őket. "Az az ügyes játékos, a pályán Ákos, akinek a faterja Karcsi, ő egykoron nálunk is rúgta a bőrt". Addig még pár mérkőzésnek el kell telnie, de semmi sem lehetetlen!

Pucz Péter