Ilyen a megvalósult álom: az Újvárost is elverték kéziseink, dobogón az MTE

Felállva ünnepelte a közönség a lányokat szombaton este a sportcsarnokban: szenzációs teljesítményt nyújtva hozták az újabb bravúrt, elverték a Dunaújvárost. Közben a „mák" is bejött, a Vasas győzött a NEKA otthonában, így a dobogó harmadik fokán áll az MTE a női kézilabda NB I/B-ben. Sőt, lőtávon belül vannak az előttünk lévők is.  

Bizony sokan irigyelhetik nemhogy a kézilabdacsarnokokban, hanem akár a magasabb osztályokban szereplő labdarúgócsapatok is a mohácsi, népes közönséget. Szombaton este összejöttünk vagy hétszázan Mohácson, síppal, dobbal, nádi hegedűvel felszerelkezve, hogy kiszurkoljuk a lányok újabb győzelmét.

S lám, sikerült!

Valójában csak az eleje volt szoros, olyannyira, hogy még vezetett is az ellenfél, a teljes kerettel érkezett, élvonalbeli játékosait is bevető Dunaújváros, de aztán már nem volt mese, a mohácsi csoda folytatódott, egészen parádés teljesítményt nyújtva sima győzelem lett a vége.

De mi is kellett ehhez?

Mindenekelőtt a kapuban Kiss Orsolya. Bemutatott mindent, amit ezen a poszton lehet, sőt, még többet is. Hetest, ziccereket hárított, tuti gólnak látszó szituációkban mentett.

De ez még semmi! Ha fociról lenne szó, azt is mondhatnánk, hogy időnként söprögetőt játszott. Kapuját messze elhagyva, látványosan csúszva-mászva hatástalanította az ellenfél próbálkozásait. De hát ez kézi, ahol ilyen poszt valójában nincs is, úgyhogy inkább csak szögezzük le: Orsi, ez bizony csodálatos teljesítmény volt!

És volt még egy csodafegyverünk is, a bokatörésből nagyon gyorsan felépült Hahner Dóra úgy játszott, mintha mi sem történt volna, mintha végigcsinálta volna társaival a téli alapozást. Gyors, mozgékony volt - s ha már említettük a focit -, olyan, mint a Fradiban Böde: két embert mindig lekötött, és bizony a védők a megoldásai láttán néha pofára is estek, mint a zsíros kenyér.

De nem mehetünk el szótlanul Székely Katalin teljesítménye mellett sem. Kimagaslott a mezőnyből, minden megmozdulásán látszott, olvassa a játékot, neki ebben újat már nem nagyon tudnak mutatni, vitathatatlanul óriási nyereség, hogy csapatunkban kézilabdázik.

Mindazonáltal nemcsak a pályán, azon kívül is vezeti a csapatot. Az időkéréseknél ő magyarázza el, mi is a tennivaló, kinek mi a dolga, min kell változtatni, szóval sokkal több mint „csak" egy játékos.

Persze mindenki más is megérdemli az elismerést, aki hozzátett valamit a szombati diadalhoz, a helyenként alattomosan és nagyképűen kézilabdázó Dunaújváros legyőzéséhez Kaló Zsófia, Farkas Anita, Bozsovics Rita, Schmidt Niki és Rosenberger Rita is nagyon kellett, nem is beszélve kapitányunkról, Zsolt Krisztináról, akinek a puszta jelenléte is óriási pluszt jelent társainak.

Az újabb győzelmükkel harmadik helyen állnak a lányok, s akár tovább is lehet álmodni. Az első helyezett Vasas négy ponttal szerzett többet nálunk, velük még idehaza játszunk egy ki-ki meccset, míg a második, jobbik szombathelyi gárdával éppen a következő fordulóban találkozunk.

Na szóval, a mákot már szállította a Vasas az akadémisták legyőzésével, az újabb bravúrt meg mi hoztuk, s ha mindez még összejön párszor, akár minden megtörténhet.

MTE - Dunaújvárosi KKA II 29-22 (12-11)

MTE: KISS - BOZSOVICS 3, ZSOLT 2, SZÉKELY 7 (4), KALÓ 5, FARKAS 8, SCHMIDT 2
Csere : Megyes - BALOGH, ROSENBERGER 1, HAHNER 1

Képünkön: a győzelem után felhőtlen volt a lányok öröme.

Máté Balázs