A sebészek néha túlóráztak Katzirz Béla miatt - Az egykori hálóőr ma is véd, csak kicsit másképp

Az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek elején minden magyar futballstadionban tudták, ki a pécsi kapus. Hiszen dr. Katzirz Bélához hasonló alkatú hálóőr nem akadt a hazai mezőnyben. Bár egy idő után nem csak a termete miatt emlegették, hanem mert gyakran kivédte az ellenfelek „szemét". A védelem ma is élete mindennapjainak része, ügyvédként persze már más alapokon. 

Az idősebb korosztály tagjai egészen bizonyosan még ma is emlékeznek rá, amikor egy-egy beívelés után, tekintélyt parancsoló termetével (194 cm) elhagyta a kapuját. Soha nem kímélté magát, de az ellenfeleket sem. Ennek okán műtötték a könyökét, leszakadt bicepszizmát, ujját, orrát, bokáját, sípcsontját. Mégis, bármilyen sérülése is akadt, ha a következő meccsre az orvosok, gyúrók „összedrótoztak", akkor ott akart lenni a pályán. Vallja, hogy a kapusok egyik legfőbb erénye a határozottság, aminek néha nagy ára van.

- Részt vett az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, azonban ott nem kapott lehetőséget, bár sokan önnek szavaztak bizalmat.

- Valóban, ott voltam a nemzeti együttesben, s bár a selejtezők során több mérkőzésen álltam a háló előtt, mégsem kaptam szerepet. Mészöly Kálmán kapitánynak döntenie kellett. Ő Mészáros Ferencre voksolt, ami fájt, de elfogadtam, hogy a kispad jutott nekem.

- Pedig a belgák ellen, a hajrában bizonyosan kiütötte volna Czerniatynski lövését, 1-0-s magyar vezetésnél.

- Ugyan már! Lehet, hogy azt a labdát megfogtam volna, de előtte volt másik helyzet, amit Feri szépen hárított, s amire nincs garancia, hogy nekem sikerült volna. Utólag nem lehet lejátszani a mérkőzéseket! Megjegyezem, akkori vetélytársammal mind a mai napig jó, kifejezetten a viszonyom. Létezik a kapussors kifejezés, ebből néha nekem is kijutott. Egy meccsen, egy csapatban, egyszerre csupán egyetlen kapus szerepelhet.

- De legalább világot láthatott, miközben azért címeres mezben védhetett is.

- A Himnuszt hallogatni hatalmas élmény volt minden találkozó előtt, de különösen a Wembley-stadionban, csapatkapitányaként. Az utazásról meg annyit, valóban, olcsóbban, messzebb lehet eljutni válogatottként, mint magánemberként. De a turistaként azért többet láthattam volna, mondjuk Új-Zéland, Ausztrália, Argentína, Holland Antillák, vagy Észak-Amerika nevezetességeiből.

- Egyszer minden pályafutás befejeződik. Azt követően a volt kedvencek néha nehezen találják meg a helyüket a civil létben.

- Szerencsére tudatosan készültem a folytatásra. Tanultam, Pécsett jogi diplomát szereztem. Nagyon szeretem ezt a várost, s bár több lehetőségem lett volna távozni, mégis maradtam, mert minden ideköt.

- Büntetőügyekben is szokott eljárni. A helyi „zsiványok" tudják a telefonszámát?

- Nem tudom kiket ért helyi zsiványok alatt, de azok közül, akik bajba kerülnek, okkal vagy ok nélkül, engem is megkeresnek. Ám akadnak ügyek, amiket nem vállalok, ilyenek az öregek, a nők, illetve a gyermekek ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekben való védelmet. Ezekben csak abban az esetben vállalok feladatot, ha tökéletesen biztos vagyok az ügyfelem ártatlanságában. Bár azért munkám jelentős részét képezik polgári esetek is.

- Az utóbbi években nem tűnt fel a futballal kapcsolatos rendezvényeken. Tervezi a visszatérést?

- Mindenképpen fontolgatom a dolgot! Hiszen fiatalságom sok-sok emléke elevenedhetne meg az ilyen találkozókon. Rengeteg olyan emberrel lehetne összefutni, akikhez remek kapcsolat fűzött korábban, de egy idő után eltávolodtunk egymástól. Mindegy, kiktől és milyen okok miatt.
 

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva