A mohácsi futball történetének érdekes pillanatait idézik meg a régi felvételek

Ha a képek beszélni tudnának, akkor bizonyára nem is hallgatnának, hanem mesélnének. A múltról, pontosabban az adott pillanat jelenéről. Mohácson a labdarúgás a sportok között örökké központi helyet fogalt el. Most az 1990-es évek fényképei bukkantak fel, talán nem is véletlenül. Hanem annak okán, mert Laufer Lászlónak, a Dunántúli Napló fotóriporternek pazar, páratlan gyűjteménye van, amiből nehéz válogatni.

Ebben az esetben a bőség zavara nem holmi szóvirág. Arcok, mozdulatok, meccsek, itt az idő elrévedni, felidézni a játék helyi varázsát.

Az 1990-es esztendőben, január 3-án kezdte meg a csapat a felkészülést a tavaszi szezonra.

Ekkor a vezetőedzőt Bőzsöny Jánosnak hívták (a képen középen, karba tett kézzel, az ablaknál), aki gyorsan végzett az első eligazítással, mert úgy gondolta, nyilatkozta, hogy minden rendben történt korábban is. A dolgát meg azóta senki sem felejtette el. Bár Martina Péter sérüléssel bajlódott, de már levették a lábáról a cinkcsizmát.

Sok néző, kevés öröm. A Mohács a labdarúgó NB II-ben, 1991. szeptember 1-én a Szekszárd együttesét fogadta. A lelátón a korabeli tudósítás szerint 1200-an nézték az eseményeket, nyilván a döntő többség a hazaiaknak drukkolt. De hiába, mivel 1-2 lett a „buli" vége. Mert Martina még egyenlített ugyan, de a 71. percben eldőlt a találkozó sorsa, a vendégek javára. Ekkor már Weiszbarth József irányította a gárdát.

Alaposan leporolták a Siklós hálóját a mohácsi focisták. A labdarúgó VDN Kupa keretei között, 1992. február 15-én, a felkészülés jegyében, 7-0 lett az összecsapás végeredménye. A lábánál labdával látható Hrotkó Nándor (bár nem ő vezeti a bőrt!) egyszer talált be a kapuba, hagyott lehetőséget a többi támadónak is. A siklósiak két hálóőre, Pál, illetve Safarik nyilván kevésbé volt elégedett, mint a vendéglátók játékosai.

Szoros vereségként lehet emlegetni az 1992. április 20-án megrendezett Mohács-Erzsébeti SMTK találkozót, a második osztályban. A fővárosiak 2-1-re nyertek a Duna partján, vagy kicsit odébb. Martina Péter (labdával) ugyan egy támadást vezet, ám eredménytelenül, mert egy 11-esből kapott találat után, kétgólos vesztett állás végén, csupán a 91. percben sikerült a szépítés. Gyévai István edző szerint a hajrára alakulata szinte teljesen szétesett. A labdarúgás már csak egy ilyen játék, jöhet egy váratlan fordulat, ami nem ér pontot.

Labdával „bűvészkedni" nyilván a világ összes játékosa szeret. Ez a fotóról is kiderült, ami 1992. július 1-én készült el. A bajnoki rajt még odébb volt, bár legalább senkit sem nyomasztott még a tét. A megmerevedett mozdulatok láttán bátran kijelenthetjük, a Mohács csapatának technikai felkészültsége tökéletesre sikeredett. Hiszen senkitől sem pattant el a laszti. Ha pedig valamit hinni akarunk, az menni fog könnyedén!

Pucz Péter - Fotók: Dunántúli Napló/Laufer László