Volt egyszer egy mohácsi állatkert: rókát, farkast, de még medvét is láthatott a közönség

2024. március 26. kedd 15:17

Ugyan a híradások meglehetősen szűkmarkúan bántak a jelentésekkel, ennek ellenére bizonyosan lehet tudni, hogy Mohácson, 1955 körül létezett egy kisebb állatkert. Nevezték vadasparknak is, ahol még farkas, meg róka is akadt a lakók közül. A boldog állapotnak 1960-ban lett vége. Ugyanis akkor adták át a pécsi állatkertet, a Duna-parti állatfarm pedig átköltözött a megyeszékhelyre. Állítólag szerepe volt ebben egy medveharapásnak is.

Egy ma a hatvanas évei legelején járó mohácsi polgár említette meg, hogy a nyolcvan fölötti édesapja mesélt neki a helyi állatseregletről. Hitte is, meg nem is, de azért továbbadta a korábban hallottakat. Főleg azért, mert a papa memóriája még jól működik!

Nos, a Dunántúli Napló 1955. december 4-én közölte is a hírt. Ami arról szólt egy közcímmel indítva: „Állatkert lesz Mohácson". Ebben arról tájékoztatták az olvasókat, hogy egy Erdős József nevű tanár - akire még többen emlékeznek az ötvenes éveiket taposó helyiek közül - kezdeményezte a Hősök terén, a korabeli játszótér helyán egy állatkert létesítését, gyermekek számára.

Az állatállomány összegyűjtése is megkezdődött.

A bédai állami gazdaság felajánlott egy szarvast a nemes cél érdekében.

A helyi erők meg szereztek még nyulat, rókát, farkast, fácánt, valamint gyöngytyúkot is.

Név szerint említették meg Csóka Jánost a szigeti oldalról, aki pávát vitt be a közös gyűjteménybe. A madár származási helye a Sárhát dűlő volt, ha ennek ennyi idő távlatából létezik valami fontossága.

Kitömve is

Többen eskü alatt vallják, a szakmai megszállottsággal megáldott Erdős József Tanár úrnak akadt egy kitömött mackója is, más egyéb állatpreparátumok mellett. Ez pedig nem holmi kitaláció, mert a Pajtás című úttörő hetilapban is megemlékeztek róla. 1984. március 8-án. A brummogó egészen Érdig jutott a tulajdonosával, ahol a helyi lurkók, egy foglalkozás során közelebbről is megismerkedhettek a jószággal. Pontosabban annak már oktató célra megőrzött változatával.

Sajnos, itt akad egy hatalmas szürke folt a történetben.

Sokáig nem jelent meg semmi érdemleges dolog az ügyben. Egészen 1960. augusztus 5-ig tartott a hírcsend.

Akkor a Dunántúli Napló közölte a Mohácsi Városi Tanács döntését. Ami arról szólt, a mohácsi állatkert teljes lakóközösségét felajánlották az augusztus 19-én kapuit megnyitó pécsi társszervezetnek.

Vagy a tartási szabályok változtak meg, vagy valami központi döntés állhatott az ügy hátterében. Esetleg a látogatók untak bele az egészbe, ezt nem tudni pontosan.

Pedig felbukkantak ott muflonok, őzek, vadkanok is. A legnagyobb vadállatként medvéket is felsoroltak az újságban. Bár a fogalmazásból nem derül ki, egyes számban, vagy többesben kellett volna érteni az utolsó főnevet. Azaz, még medvepárról is szó lehetett.

Jelezték, miszerint az állatállomány áttelepítése, utaztatása még a pécsi nyitás előtt meg fog történni.

Egyes mohácsi, városi, meg nem erősített legendák szerint, egyszer, egy középiskolai diákot megharapott egy medve.

A tanuló minden engedély nélkül, saját kockázatára közelítette meg a rácsokat. Ekkor érte a támadás, amin felesleges lenne meglepődni. Mert mint tudjuk, Erdélyben az a mondás járja, a medve nem játék.

De a fogcsattogtatás nyomait nem lehetett meglelni a sorok között, a megsárgult újságpapírokat lapozgatva.