Valóra vált álom: Filákovity Mirna gyermekként csöppenhetett bele a színház világába

Filákovity Mirna két éve, mindössze tízévesen csöppent bele a színház világába. Mint a Pécsi Nemzeti Színház gyermekszínésze állt már színpadon az Oliver! című musical szereplőjeként, hamarosan pedig a Valahol Európa gyerekszereplőjeként láthatja a közönség. A mohácsi kislány és édesanyja azt vallja, hogy a tehetség önmagában nem elég, gyakorolni és gyakorolni kell ahhoz, hogy az ember fejlődhessen, hiszen mindig van hova.

- Hogyan csöppentél bele a színház világába?
- Kiskorom óta érdekel a színészet, azonban sokáig még magam előtt sem fedtem fel. Harmadik osztályosként mentem el az első válogatóra, ami nem sikerült és ez nagyon fájt. Akkor jöttem rá, hogy ez engem mennyire is érdekel. Az Oliver! válogatásán ismét szerencsét próbáltam, ahol sikeresen bekerültem a gyermekszínészek közé.

-Könnyű volt beilleszkedned gyerekszínészként?
- Számomra igen, azonnal beleszerettem abba a helybe és magába a színészetbe. Megismertem a színházi dolgozókat, az ottani színészeket, beláttam a színfalak mögé, hogy valójában mi is történik ott. Sok színészt és táncost megszerettünk és jóba lettünk velük. Nagyon sok barátot szereztem a színházban, többek között ott ismertem meg az egyik legjobb barátnőmet is.

- Jelenleg milyen előadásra készültök?
- Most a Valahol Európában című musicalre. Szerencsére a darabban sok ismerős van, a legjobb barátnőm és sok más mohácsi gyerek is bekerült a színészek közé. Nagyon komoly munka folyik, mind a színpadon, mind a színfalak mögött a háttérben. A fényesek, a mikroportosok, és vagy másik harminc ember dolgozik a háttérben.

- Hogyan zajlik a felkészülés?
- Ez egy nagyon fárasztó folyamat. Szerintem a próbaidőszak a legnehezebb az egész színházban, hiszen szinte végig ott vagyunk. Augusztus 24-én kezdődött el a próbaszezon egy olvasópróbával. Onnantól kezdve 5-6 héten keresztül minden nap vannak próbák, még hétvégén is. Ez idő alatt sokat hiányzunk az iskolából. A próbaidőszak utolsó két hete kőkemény, reggeltől estig a színházban kell lennünk. Október elején lesz a premier, azután havonta 7-8 előadást kell lejátszanunk, de van olyan, amikor egy nap dupla előadásunk van. Ez nagyon fárasztó időszak, de a végeredmény mindent megér.

- Iskolaidőben hogyan tudod egyeztetni az iskolát a színházzal?
- Nagyon nehéz, de az osztálytársaim, a tanáraim mind nagyon rugalmasak és segítőkészek. Sőt, az igazgatónő is nagyon kedves és támogató velem szembe. Megtanultam tanulni is úgymond, és már tudom, hogyan kell ezeket a helyzetek kezelni.

- Mennyire vagy izgulós típus?
- Mielőtt elkezdtem színészkedni, mindig volt bennem egy kis félsz, de azóta megszoktam, és természetesen tudom kezelni azt, amikor felmegyek a színpadra. Illetve ötéves korom óta éneklek anyukámnál, Filákovityné Verőci Alexandránál, így igen fiatalon álltam először színpadra. Mindez megadta az alapot a színpadi szereplésekhez. Emellett számos versmondó, szavaló, és prózamondó versenyen vettem részt az évek során, magyar és horvát nyelven egyaránt.

- Milyen élményekkel gazdagodtál a színháznak köszönhetően?
- Csupa jóval, csak boldog és vicces emlékeim fűződnek a színházhoz. Egyedül talán az érintett rosszul, hogy a legutolsó előadásomon nem tudtam ott lenni, mert pont akkor kerültem karanténba. Így nem tudtam elbúcsúzni sem a színésztársaimtól, sem a nézőktől. Előfordul néha egy-egy negatív szó a rendezők szájából, akik őszintén elmondják a véleményüket, de ez mind azért van, hogy megtanuljuk a dolgokat. A végén mindig nagyon büszkék ránk, és el is felejtem, hogy ilyenek is voltak.

Ez egy munkahely, nincs idő arra, hogy a gyerekek lelkét ápolgassák, ez a háttérben a szülők dolga. Komoly lemondásokkal jár, hiszen szünidőben és ünnepnapokon is van előadás. Sok élményt ad a színház, de kötelezettséggel is jár. Ez egy munkahely, nem azért jövünk ide, hogy „játszadozzunk".

- Megadta az alapot az énekes múltad a színészethez?
- A színház sokat segített a színpadi előadásomon, sokkal komfortosabban érzem magamat. A színházban pedig az éneklés segített, hiszen meg volt az alapom és tudtam valamilyen szinten énekelni. Egymást támogatta ez a kettő. Ezen kívül immár negyedik éve, hogy részt vettem a Bajai Musical Táborban. Egy hétfőtől vasárnapig tartó, nagyon intenzív táborról beszélünk, ahol egy záróműsorral zárjuk a hetet. Órarend szerint van beosztva a táborban eltöltött időnk, ami alatt többek közt színpadi táncot és éneket tanulunk. Számomra ez is egy fontos hely, ahol szintén sok új barátra leltem. A táborban minden gyereknek megtalálják a hozzáillő feladatot, szerepet, így mindenki elégedetten távozik a hét végén. Mindenki kap valahol, valamilyen feladatot, szerepet, és meg tudja mutatni magát.

- Mit szeretsz a színészetben?
- Az egészet, nincs olyan, amit ki tudnék emelni. Mondhatni ez az életem. A színházban érzem igazán jól magam, ez az a hely, ahová belépek és úgy érzem megérkeztem. A covid alatt az egyetlen, ami hiányzott, hogy a színházban lehessek. Az ottani illat és az, hogy ráléphessek a színpadra.

Márkus Hanna