Tihanyi Imréné élete a család és az önkéntesség: huszonnyolc gyermeket fogadtak be

Lehetetlen vállalkozás felsorolni, hogy mennyit tett a nehéz sorsú gyermekekért a Pécsett élő Tihanyi Imréné, Mária. A nyolcvanas években határozta el, hogy huszonnégy órában szeretne a kicsikkel foglalkozni. Öt sajátja mellé - nem elírás - huszonnyolc gyermeket fogadtak be férjével az elmúlt évtizedekben. Nevéhez fűződik a Ledinán található Napsugár Játszókert is, a népszerű kis park üzemeltetését végző alapítvány kuratóriumi elnöke.

- Talán nem túlzás azt állítani, hogy az élete középpontjában - a családja mellett - az önkéntesség áll. Említene néhány példát ezzel kapcsolatban?

- Éveken át rendszeresen együtt táboroztunk orosz és finn testvérvárosok gyermekotthonainak lakóival. Befogadtunk kárpátaljai gyerekeket, segítettem Down-szindrómásokon is. Több alkalommal kerültek hozzánk krízishelyzetben lévő kisgyermekek, csecsemők. Volt, hogy az anyát kórházban ápolták, vagy olyan külföldi munkát kapott, ahova nem vihette magával a kicsit. Arra is akadt példa, hogy a szülészetről érkezett hozzánk baba.

- Mikor határozta el, hogy gyermekeken fog segíteni?

- 1980-ban az Apáczai Csere János Nevelési Központba felvettek csecsemő- és kisgyermekgondozónak, majd beiskoláztak. A gyakorlatunk intézményekben zajlott, újszülöttosztályon, gyermek- és csecsemőotthonban. Ennek során döntöttem úgy, hogy ezt nem nyolc, hanem huszonnégy órában szeretném csinálni.

- Sok idő telt el ezt követően, hogy eljusson a kicsik befogadásáig?

- Elvégeztem az alap-, majd a felsőfokú nevelőszülői tanfolyamot is Budapesten. Első befogadott gyermekünk 1991-ben érkezett hozzánk. Nagyon beteg kislányt kaptunk, egy év és három hónap múlva, négyéves korában el is temettük. Így kezdtük nevelőszülőségünket. Azután sorban jöttek a befogadott gyermekek. 2004-től vagyunk családbafogadó szülők is, ebben az évben kerültünk a Máltai Családok Háza Nevelőszülői Hálózatának nevelőszülői közé. Összesen huszonnyolc gyermekről gondoskodtunk az elmúlt évtizedekben öt sajátunk mellett.

- Nevéhez fűződik a Ledinán lévő Napsugár Játszókert. Mi ennek a története?

- Amikor 1988-ban a házunkat építettük, elhatároztuk, hogy az épület mellett található, üresen álló, parlagon heverő területen egy játszóteret építünk. Ezt többször kérvényeztük az önkormányzattól, de nem ment egyszerűen a folyamat, mivel ez a rész Zsolnay-hagyaték volt, az érintettek azonban nem tudtak erről. Az örökösök többsége addigra már elhunyt.

- Hogyan lehetett tisztázni ezt a helyzetet?

- Létrehoztunk egy civil szervezetet, 1995-ben tizennyolc családdal közösen megalapítottuk a Napsugár Játszókert Alapítványt, amelynek a kuratórium elnöke lettem. A terület tulajdonosai fele részben az állam és az örökösök, akik közül két emberrel sikerült kapcsolatba lépnünk, és a hozzájárulásukat adták, hogy játszótér épüljön ezen a területen. Bekerítettük, hogy biztonságos legyen a gyermekek számára, programokat, koncerteket, foglalkozásokat, táborozásokat szerveztünk. Ennek már huszonhat éve. A Napsugár Játszókertet Szilágyi Szilárd tervezte és kivitelezte, természetes anyagokból, fából és kötélből. Referenciaként szolgált, mintájára születtek a Pöttyös játszóterek szerte a városban.

Palotás Péter - Fotó: Dittrich Éva