Szülést is levezetett már a sokat látott pécsi bűnügyi helyszínelő, dr. Szenti Péter

Egyesek élete unalmas, egyhangú, míg mások akaratlanul is vonzódnak a kalandok felé. Közéjük tartozik dr. Szenti Péter rendőr alezredes, mert vele aztán annyi minden megtörtént eddigi pályafutása során, ami egy egész iskolai osztálynak elég lett volna, érettségitől napjainkig. A tragédiák gyakori szemtanúja ennek ellenére sem roppant össze, lelkileg, szellemileg, kiválóan tudja kezelni az eseményeket. Ráadásul a hétköznapok gyakorlatában nem igazán lehet zavarba hozni. 

- Korábban el-elcsodálkoztam, amikor a televízióban, vagy filmeken olyat láttam, hogy egy helyszínelő a munkája során rosszul lett - csóválta a fejét a mackós termetű, sokat tapasztalt alezredes. - Nálunk ez, az új kollégák esetében legfeljebb első alkalommal fordulhat elő. Ha túlesnek a tűzkeresztségen, akkor már nem rendülhetnek meg akciók közben.

- Olyan ez, mintha gépiesen cselekednének?

- Nem lehetünk mentesek az érzelmektől, de azt nem is mutathatjuk ki. Magam sem szoktam olyanokat álmodni, amik a korábban általam tapasztalt szörnyűségekre utalnának. Más a feladat, más a magánélet.

- Ha mindent elmesélne, akkor öt részben sem tudnánk leírni.

- Egyrészt hosszú lenne, másrészt a részletek nem tartoznak a nyilvánosságra. De mindig akadt valami izgalmas momentum. Fiatalon vasutas forgalmi tiszt voltam. Éppen Pécsbányán teljesítettem szolgálatot, amikor bejött egy nő, aki kijelentette, ő bizony szülni fog. Erre minden kollégám szinte kimenekült az irodából. Én voltam az utolsó, becsuktam az ajtót, de mégis visszafordultam. Nem hagyhattam magára a vajúdó asszonyt, így azon szerencsések egyike lehetek, aki elsőnek foghatott kezében egy újszülöttet. Mire a mentőszemélyzet megjött, a gyermek a világra jött. Akkor ösztönből, reflexből cselekedtem, de megoldottam. A csecsemő felsírt, a két szereplőt elvitték. A munkatársaim gratuláltak, aztán én is visszazökkentem a rendes menetrendi keretek közé.

- Mégis elhagyta a MÁV-ot, beállt rendőrnek. Nehéz döntést hozott meg?

- Nem tűnt egyszerűnek! Nagy váltás, komoly dilemma előtt álltam, végül beléptem a rendőrség kötelékébe.

- Ezzel aztán, törvénytisztelő emberként, közel is került a bűn világához.

- A bűnügyi helyszínelőknek az a dolguk, hogy a nyomozótársaknak fontos adatokat szolgáltassanak, amik megkönnyítik, elősegítik a tettes, tettesek elfogását. De néha az is elképzelhető, hogy a bűncselekmény hiányát állapítjuk meg, tisztázva azzal a gyanúsítottakat.

- Állítólag a helyszín örökké mesél, de igaz ez az állítás a valóságban is?

- Gyakran igen, ám olyan bűneset is létezik, ahol bizony nyomszegény a feltételezett tetthely. Ezért aztán minden részletre kiemelten figyelnünk kell. Mert a bizonyítási eljárásban az apróságok sorsdöntőek lehetnek.

- A nyomás nagy, de léteznek egyedi „biztonsági szelepek" közben?

- Annak hiányában tényleg meg lehetne őrülni. De a foci, a síelés, a sakk, az ulti, na és elsősorban a barátok, segítenek letérni a szakbarbárság útjáról. Anyukám után örököltem egy házat Magyarbólyban, annak a kétkezi felújítása is eltereli a gondolataimat a napi tevékenységemről. A szabadidőmet igyekszem jól beosztani, hogy a családom mellett sok minden más is beleférjen.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva