Színház, nem csak iskolásoknak: a mohácsi Szilasi Balázsnak minden napra jut egy előadás

Szívügye a színház, s ezt a mai ifjúságnak is szeretné továbbadni: Szilasi Balázs színművésszel beszélgettünk, aki gyermek-és ifjúsági programokkal színesíti az iskolások tantervét.  

-Mindig is színész akart lenni?

- Igen, gyerekkorom óta. Ötödikes vagy hatodikos lehettem, mikor Kerényi Imre mutatta be az ország különböző színházait, társulatait, színházról-színházra járva. Különféle produkciókkal mutatkoztak be, emlékszem, mindig csodálva néztem őket, gondolván, hogy egyszer majd én is színész leszek. Igazából két dolog vonzott, az egyik a színészmesterség volt, a másik a testnevelési egyetem. Sporttagozatos voltam az általános iskolában, heti három alkalommal edzéseken kellett részt vennem. Ez nem is volt gond, imádtam sportolni, ezért is fontolgattam egy időben, hogy testnevelő tanár legyek. A későbbiekben rájöttem azonban, hogy hiába a versenyszerű sport, hiszen egy kisvárosban, hosszú távon több kell ahhoz, hogy valaki a sportban kitűnjön eredményeivel.

-Mi vonzotta ennyire a színészet felé?

-Gyerekkoromban jártam szavalóversenyekre, és amit leginkább élveztem, hogy különböző karaktereket formálhattam meg. Megszólaltathattam különböző hangokat, és igyekeztem mindig olyan verseket kiválasztani, melyek során többféle karakter bőrébe is belebújhattam. Ez volt az elsődleges indíttatás.

-Nagyon fárasztó szakmáról van itt szó.Mennyire leterhelt a munkája során?

- Kis társulatnál nagyon rövid időn belül kell színpadra vinni egy darabot, mivel sok esetben nincs hely a próbákra. Előfordul, hogy egy-két héten belül kell összeraknunk a műsort. Nyilván más egy kőszínházban, ahol a próbaidőszak két-három hónapot tesz ki. Tekintve az otthoni szövegtanulásokat meg a próbákat, napi szinten megy a munka. Volt olyan időszakom, amikor három hónapon keresztül a hét minden napján, hétvégén is a munka töltötte ki az összes időmet. 2008-ban aztán kimentem Ausztriába a vendéglátásba dolgozni, mivel úgy éreztem, szükségem van a váltásra. 2010-ben, mikor hazatértem, megálmodtam egy rendszert, amit mindenáron meg akartam valósítani. Ki akartam alakítani egy bérletrendszert gyermek-és ifjúsági programokkal.

-Meséljen erről a programról!

- A társulatokkal rengeteg ifjúsági illetve gyerekdarabot adtunk elő, ilyen volt az Apolló Színházzal a Tanár Úr, kérem!, vagy a Tom Sawyer kalandjai , Huckleberry Fynn kalandjai, Légy jó mindhalálig. Mikor ezt az ötletet fontolgattam, észrevettem, hogy számos színházi darab beépíthető a tantervbe, hiszen az ajánlott vagy a kötelező olvasmányokban megtalálhatók. Így arra gondoltam, ezeket a műsorokat el kellene indítani egy bérletrendszerrel. A színdarabokat korosztály szerint szétválogattam, felsősök és alsósok számára. Mikor Mohácson útjára indítottuk a programot, alig volt
kulturális kínálat, így a nevelők is nagyon örültek neki. Már a kezdeti fázisban rengeteg iskolát lehetett megmozgatni vele, csaknem hatszáz gyerekkel indultunk, majd 2011-ben Bonyhádon is bevezettük. A későbbiekben megismerkedtem a  feleségemmel, aki gödöllői, így ott is utánanéztem a lehetőségeknek.
Ma már öt településen felelünk az ifjúsági programokért, Mohácson, Bonyhádon, Gödöllőn, Százhalombattán valamint most kezdtük el Dunakeszin. Büszke vagyok rá, hogy Mohácsról elindulva sikerült fokozatosan kiépíteni egy működőképes rendszert, melynek elsődleges célja, hogy a gyerekek számára megfelelő kulturális programok legyenek biztosítva. Sajnos számba kell venni azt is, hogy a gyerekek többsége nem szeret olvasni, így hiába adják ki a kötelező olvasmányokat, nem veszik
kézhez. Épp ezért olyan darabokat válogatok ki, melyek könnyedek és lekötik őket - ilyen a Négy muskétás, A kis herceg, vagy az Egri csillagok musical változata.

-Az eddigi évek azért azt mutatják, hogy sikeresnek bizonyul a bérletrendszer.

- Bízom benne. Mohácson már nyáron eladtuk az összes bérletet, tehát október tizenegyedikén telt házzal indulunk a nagyszínházi bérletünkkel. Gyakorlatilag minden nap lesz előadásom - sőt, lesz olyan is, hogy három-öt előadás jut majd egy napra. Azt fontos kiemelnem, hogy a sikeremben nagyon nagy szerepet játszik a Szép Ernő Színház, az Apolló Színház és a Görbe Tükör társulat, hiszen mellettem álltak a kezdeményezésben és azóta is mindvégig segítik a munkám.

Kálóczy Eszter