Szenvedélye volt a foci, utóbb az lett a politika, de ma már megfér egymás mellett mindkettő

"A Hargitai". Jellegzetes figurája a baranyai közéletnek. Sajátos hangszín, összetéveszthetetlen stílus, markáns véleményalkotás, nyugalom és kiszámíthatóság. Másfél évtizeddel ezelőtt indult először Fidesz támogatással kereszténydemokrata képviselőjelöltként a mohácsi egyéni országgyűlési választókerület mandátumáért. Simán győzött, és 1998 óta négy évenként ő nyer.

Mohácson gyakran látni a sötét színű Skodát, tetején egy kerékpárral. Sokszor áll az autó a Baranya Megyei Kormányhivatal parkolójában Pécsett is, míg a hét első két napján a Parlamentnél várakozik ugyanez a gépkocsi, rendszerint a kerékpárral együtt. Dr. Hargitai János Baranya megye kormánymegbízottja, Mohács és térsége országgyűlési képviselője közlekedik rendszerint így, ami sokaknak már megszokott.

- Ez számomra az abszolút biztonság. Mármint arra, hogy amint lehetőség adódik rá, „nyeregbe pattanhassak" és tekerjek néhány kilométert. Kell a mozgás, életem jelentős részét autóban, tanácskozásokon, értekezleteken, irodákban töltöm. Az utóbbi időben a választókörzet településeinek rendezvényeire is, ha csak nem öltönyben, nyakkendőben kell megjelenni, biciklivel járok. A minap például a Nagyharsányt Villánnyal összekötő kerékpárút átadásán voltam, természetesen kerékpárral.

Dr. Hargitai János 1990-ben Nagynyárád polgármestereként lett a Baranya Megyei Közgyűlés tagja. Az elmúlt több mint két évtizedben dolgozott nagynyárádi polgármesterként, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnökeként, majd elnökeként. Aztán 2011-ben a Baranya Megyei Kormányhivatal vezetőjének, kormánymegbízottnak nevezték ki, ezért elnöki tisztségétől megvált.

- Szűkebb pátriájában nem furcsállják, ha a kormánymegbízottat kétkerekű járművel látják?

- Nagynyárádon ez mindenki számára természetes. Így van ez a környező falvakban, sőt Mohácson sem meglepő, hiszen a városban egymást követik a kerékpárosok. Polgármesterként pedig szinte nem múlt el nap úgy, hogy ne jártam volna körbe a falut biciklivel. Még azt is észrevettem, ha éjszaka valamelyik házon elcsúszott a kúpcserép.

- Igazi politikai kihívások 1994 óta, megyei közgyűlési alelnökké választása óta érik.

- A kihívások előtte, polgármesterként is megtaláltak, csak azok nem annyira politikai természetűek voltak, megoldásuk többnyire emberséget, empátiát igényelt. Jobban el tudtam mélyülni egy kis közösség napi gondjainak megértésében és megoldásában. Alelnökként négy évet, közgyűlési elnökként valamivel több, mint négy esztendőt töltöttem a megyei közgyűlés vezetésében. Az már politikai értelemben is más világ. Viszont bátran kijelenthetem küzdelmes, de szép, s talán nem is eredménytelen nyolc évet töltöttem el a megyeházán. A feladatok sokrétűek voltak, melyek közül különösen közel állt hozzám a kultúra, a gyermekvédelem, a megyében élő nemzetiségek problémái.
 
A napi gondokból, a sikeresen megtett lépésekből szinte lehetetlen kiemelni egy-egy szeletet. Mégis megjegyzem, hogy ebben az időszakban jöttek létre és izmosodtak meg a kisebbségi önkormányzatok - egymás megértése és támogatása nélkül ez nem ment volna -, ekkor kezdtük meg a gyermekvédelem átszervezését, amelynek során az állami gondozásban élő gyerekek a sokszor már lepusztult kastélyokból, az emberségesebb, családiasabb, kis létszámú lakóotthonokba kerülhettek és alakíthattak ki önmaguk számára a korábbinál élhetőbb közösséget.

- Említette a kultúrát is.

- A kultúra az utolsó időszak nagy kihívása volt. Pécs 2010-ben Európa egyik kulturális fővárosa lett. Ez a cím nemcsak a városnak szólt, hanem a megyének is, de hatásaiban nem állhatott meg a megyehatárnál, kiterjedt a tágabb régióra, az országra, sőt déli szomszédainkra is. Mint megyei közgyűlési elnöknek tevőlegesen részt kellett vállalnom az előkészítésben. Félreértés ne essék, ezt nem kényszerből vállaltam, hanem jó szívvel tettem. Így esett meg, hogy gesztorönkormányzat vezetőjeként két megyei beruházás, a Nagy Kiállítótér, valamint a Tudásközpont tervezését és kivitelezését is irányíthattam, ott lehettem a szakmai munkájuk kialakításánál, az átadások után az első szakmai lépések megtételénél. Bátran mondhatom európai nívójú objektumokat hívtunk életre, melyekről néhány évtized múltán utódaink úgy beszélhetnek: ezt apáink építették - nekünk.

- És az utóbbi időben mennyit látja a szülőfaluját?

- Odafigyelek a falura! Arra mindig volt, és lesz időm. Én több mint öt évtizeddel ezelőtt Mohácson, a kórházban jöttem a világra, de nagynyárádinak születtem, Nagynyárád az én kis Hazám.

- Nehezen hagyta el a megyét és lett kormánymegbízott?

- A megyei önkormányzatot? Bevallom, nem volt könnyű döntés. De ismerve és értve a kormányzati szándékot, az igazgatásban, annak vezetésében eltöltött több évtized miatt, jogászként, az állami és önkormányzati igazgatás gyökeres átformálásának szükségességét is felismerve, csak ezt léphettem. Lényegében az alapoknál kellett kezdeni. Komoly kihívást jelentett mindenkinek, aki részt vett benne.

A kormányhivatal felállítása, a járások létrehozása kemény dió volt. A kormányhivatal vezetése nagy odafigyelést igényel, 1400 fő a kormánytisztviselők létszáma, ebből mintegy 600 munkatársam dolgozik vidéken. A megyében nálunk több embert csak az egyetem foglalkoztat. Most fejeztük be a körjegyzőségek, polgármesteri hivatalok átalakítását közös önkormányzati hivatalokká, kiépülőben van a kistelepüléseken élők hivatalos ügyei segítésére az ügysegédi rendszer. Elindítottuk Pécsett a kormányablakok kiépítését, később mind a tíz baranyai járási székhelyen működni fognak, Pécsett több is. Visszafogottabbá is tettem a parlamenti munkám, minden bizottsági tisztségemet leadtam.

- Azért a közelmúltban két igen jelentős országgyűlési határozat hozatalában jelentős szerepe volt.

- A parlamentben a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezető-helyese vagyok. Bár frakciótársaim mostanság több terhet átvállalnak tőlem, a korábbi években, amikor ellenzékben voltunk, elsősorban költségvetési kérdések vitájában a vezérszónoki szerepet is rám osztották.

Visszatérve a két országgyűlési határozatra. A hazai németek elhurcolásának emléknapjára parlamenti expozéban tettem javaslatot, és valóban a felvidéki magyarok kitelepítésének emléknapját is én indítványoztam. A németekkel kapcsolatban végre országgyűlési határozat mondja ki, hogy őket elhurcolták, s ennek az emléknapja január 19., mert 1946-ban Budafokról ezen a napon ebrudalták ki az első csoportot a hazájukból. Eddig a hivatalos meghatározása e gyalázatos cselekedetnek a kitelepítés volt, holott teljes vagyonelkobzás mellett úgy bántak el velük, mint háborús bűnösökkel. A baranyai németek jól tudják, hogy a kisemmizés gyűlöletes politikája, a földönfutóvá tétel szűkebb hazájukban is, talán soha be nem gyógyuló sebeket ejtett.

A másik országgyűlési határozat a felvidéki magyarok kitelepítésének emléknapjává tette április 12.-ét. Ideje volt, hogy az ő meghurcoltatásuk se merüljön a feledés homályába. Mert e két nép kálváriája történelmileg is szorosan összefügg, az egyik következett a másikból. A rendszerváltás óta évtizedek teltek el úgy, hogy nem néztünk szembe saját „dicső" múltunkkal. Sürgős a történeti feltárás, a tények beépítése az iskolai tananyagba, és fontos, hogy e témakörben készüljenek művészeti alkotások is.

- Kormánymegbízott. Vagyis, a mandátuma addig szól, amíg a kormányé. S ha a kormányban nem is történik változás, döntenie kell: képviselő lesz, vagy marad a kormány területi képviselője.

- Újabb nehéz döntést előtt állok, de még nem határoztam. A jelenlegi 386 parlamenti képviselővel szemben 2014-ben az országgyűlési választásokat követően 199 főállású képviselő jut a parlamentbe, illetve a nemzetiségiek voksaitól függően további néhány fő. A Fidesz-KDNP választási szövetség választókerületi elnöke vagyok Mohácson, a baranyai 03. országgyűlési választókörzetben. Ez 104 települést jelent, számuk az új választási törvény következtében majdnem megduplázódott. Eddig minden ciklusban egyéni jelöltként szereztem mandátumot. Ma is szívesen és nagy kedvvel végzem a képviselői munkát, de a kormánymegbízotti tevékenységet is megszerettem.

- Gondolom azt sem nevezné meg, aki esetleg a kormányhivatalban utóda lehetne.

- Egy személyről konkrétan tudok, de kormányváltás híján fölösleges említeni.

- Jó. Akkor beszéljünk arról, mikor ült utoljára a traktorján.

- Valamikor. A szőlőmet műveltem vele. Meg van a szőlő is, a traktor is, azt néha otthon látom. Eddig a szomszédom gondozta a szőlőt a maga örömére, hasznára, idén egy másik fiatalember vállalkozott hasonló feltételekkel a feladatra. Arra a munkára már végképp nincs időm. Ha Nagynyárádon vagyok inkább törődök azzal, hogy hol tart a templomunk felújítása, aztán a parókia épületének műemlékké nyilvánítása, majd annak a rendbehozatala, hogy ideiglenes lakóházából a plébánia épületébe visszaköltözhessen a papunk.

- Az utóbbi időben többször látni focimeccsen.

- Egy éve elmentem egy pécsi első osztályú meccsre, azóta rendszeresen kijárok a hazai mérkőzésekre. Sok évet hagytam ki. Amilyen szenvedélyem volt a foci, olyan szenvedélyem lett a politika. Egészen fiatalon rövid ideig játszottam az MTE-ben, amikor megye II-ben játszott a csapat, majd harminc éves koromig rendszeresen Nagynyárádon rúgtam a labdát, és a nevesebb hazai csapatok összeállítását is tudtam. Aztán belevetettem magam a politikába. De a foci egy éve újra szenvedély, igaz, most már nézőként.