Szent Antalt ünnepelték Mohácson a horvátok

Szent Antalra emlékeztek Mohácson, a ferences barátok templomaként is ismert Szent István király-templomban június 16-án. A mohácsi horvátok Antunovo, azaz Szent Antal emléknapján a régi hagyomány szerint arra emlékeznek, hogy őseiket, akik Boszniából vándoroltak erre a vidékre, ferences rendi szerzetesek kísérték, óvták, lelki erőt nyújtva az új haza felé vezető úton.

A pécsi, kökényi, kátolyi, versendi és nagykozári hívek a szentmise kezdete előtt elimádkozták az örvendetes rózsafűzért, közösen énekeltek többek között Szent Antalról, akit a liturgiás népénekek szerzői Isten hű szolgájának, az Egyház oszlopának, az alázatosság mintaképének, a szomorúak vigasztalójának, szükségben szenvedők segítőjének neveznek. Az ünneplőkhöz a mohácsi hívek is csatlakoztak a Szent Antalt dicsőítő énekekkel Jankovics Beáta és Nagy-Kövesi István kántor vezetésével.

A szentmise elején Bacsmai László plébános atya köszöntötte a híveket, majd Berecz Tibor káplán atya a napi olvasmányokat és evangéliumot magyarázta a szentmise homíliájában:

„Jézus példabeszédei a vetés növekedéséről és a mustármagról arra hívják fel a figyelmet, hogy az ember az életet nem tudja megteremteni, az élet Isten ajándéka. A mi kezünkben „csak" az élet feltételeinek, körülményeinek alakítása van, ez azonban egyáltalán nem kevés!

Jézus alázatos, szemlélődő és segítő hozzáállásra hív az élettel kapcsolatban: nem mi vagyunk az élet urai. Az élet egy nélkülünk (is) működő misztérium, amire időről időre rá kell csodálkoznunk. A növekedést nem mi adjuk, azonban a fejlődés egyes pillanataiban, soron levő lépéseinél nagyon fontos lehet a segítségünk."

A misszióról, növekedésről és a magvetésről a következőket mondta: „A misszió nem a másik ember megváltoztatására tett kísérlet, mert a másik helyett növekedni nem tudunk, hanem mindannak a tapasztalatnak a felkínálása, megosztása és felmutatása, amit mi a saját hitünk növekedésünk útján elérhettünk, A másik azt kezd vele, amit éppen tud.

Nem felelősségünk tehát a másik helyett növekedni (hinni), mivel az nem lehetséges, azonban komoly felelősségünk a szüntelen magvetés: elsősorban a példánkkal, másodsorban szavainkkal."

A zarándokok megköszönték az atyáknak és a vendéglátó mohácsiaknak a szép, lelkiekben gazdag napot, Szent Antalhoz ezután még lelkesebben fognak fohászkodni:

Ó, dicsőséges Szent Antal, kit az Úr az elvesztett vagy ellopott tárgyak gyors megtérítőjévé tett, hallgasd meg az én alázatos kérésemet. Íme, kárt szenvedtem vagyonomban, mert egy szükséges és nekem kedves dolgom elveszett. Te, ki annyi ember ügyes-bajos dolgaiban segítettél már, ne tagadd meg tőlem sem hathatós közbenjárásodat. Ámen.

Idén az ünneplő mohácsiakhoz zarándokok csatlakoztak egyházmegyénk különböző plébániáiról. A horvát referatúra szervezte az utat, a Pécsi Egyházmegye, Szolga József, parlamenti szószóló és a helyi horvát önkormányzat támogatásával. A zarándokok a szentmise végén Bacsmai László atya vezetésével meglátogatták a Fogadalmi templomot, amely nemrég lett felújítva a mohácsi csata 500 éves évfordulójára készülve. Elimádkozták a keresztutat és megcsodálták a templom freskóit, illetve a magyar szenteknek állított oltárokat.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint Nagy Lajos király (1342-1382) kedvelte az igénytelen boszniai ferenceseket, épített, illetve átadott nekik kolostorokat. Sokcsevics Dénes történész kutatásai alapján az első horvátokat IV. Béla telepítette Budára a tatárjárás után, de igazán nagy tömegben a török hódoltság idején érkeztek Magyarországra. Bosznia városait Szavoyai Jenő 1697 hadjárata után hagyta el tömegesen a katolikus vallású népesség. A kézműves-kerekedő réteg magyarországi városokban telepedett le, többek között Mohácson.

Kutatások szerint a ferencesek már az 1526-os nagy csata előtt megjelentek a településen. A török hódoltság után a boszniai szerzetesek pedig megszervezték, kiépítették iskolarendszerüket, Mohácson alsófokú középiskolát létesítettek.

Forrás: Pécsi Egyházmegye