Több évtizedes az ismeretségünk Szekó Józsefné Erzsivel, így álságos lenne, ha magázódnánk. Személyes kapcsolatunk ugyan a munka területére korlátozódott, ám információgyűjtés kapcsán a vele való találkozáskor néha eszembe jutott gyerekei egykori védőnője - aki nekem több évtizede anyatársam - egyszer az unatkozó kismamák miatti háborgása okán tett megjegyzése: „Szekó Erzsi két aprósággal volt gyesen, de nem tudtam hozzá úgy menni, hogy a parányi lakásban ne patyolat tisztaság, a szakirodalomban írtak szerint ellátott gyerekek, és az asztalon tankönyvek, jegyzetek fogadjanak. Neki nem jutott eszébe, hogy unatkozzon, de az elfoglaltsága miatt se volt soha egy panasz szava sem." 

Ma már ismerem annyira és tudom, hogy a székely felmenőitől örökölt kitartó szorgalommal halmozta a diplomákat, szakképesítéseket, s azt is, hogy nem éppen önszántából "álláshalmozó", amit az utóbbi időben néhány kifejezetten baloldali elkötelezettségű orgánum meglehetősen rosszindulatúan tálalva publikál.

- Czifra Ilonka védőnő szavaira visszatérve, tényleg minden szabad percemben tanultam. Két babaetetés között, és amikor aludtak, mert mesélni, mondókázni, verselni addig is lehetett, amíg a pelenkák főttek a fazékban, főztem az ebédet, vagy vasaltam. Én tizenkilenc évesen már anyuka voltam, és egy vegyipari gépészeti szakközépiskolai érettségivel rendelkeztem. Építész akartam lenni. Kőműves nagybátyám mestersége gyerekkoromban nagyon tetszett, sokat sertepertéltem körülötte, és eredetileg az építőipari szakközépiskolába készültem, csak nem voltam oda illő kádergyerek. A vegyipari és gépipari szakközépiskola gépész szakára nem kellett káderlap, fölvettek. A férjemmel is ott ismerkedtünk meg, ő fölöttem járt, vegyész végzettséget szerzett. Az érettségim óta, harminchét éve vagyunk együtt. A Szőlőhegyen szoba-konyhás lakásban éltünk öt évig. Első munkahelyem a farostlemezgyár volt. A beruházási osztályon meglehetősen önálló feladatkörben dolgoztam, maga az üzem szerkezete lehetővé tette, hogy széleskörű gyakorlatot szerezzek az anyagbeszerzés, művezetés területén. Javában zajlott a gyár fejlesztése, és ott a vízkezeléstől, a szennyvíztisztítástól, az olaj-, a szén felhasználástól a csatornázásig igen szerteágazó tevékenységben vehettem részt. Gyerekkori vágyamról se tettem le, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanulója lettem, csak nem építész, hanem az alapvégzettségem szerint épületgépész szakon. Négy évig havi háromszor jártam konzultációkra először egy, majd 15 hónap múlva már két gyerek mellett. Csak a legutolsó konzultáción nem vettem részt, és egy zh-t hagytam ki, mert azok időpontjában született Edit, de a diplomámat megszereztem. Mindeközben a férjem egy évig még katona is volt. Én ennek az időszaknak nagy részét Véménden, a szüleimnél töltöttem a gyerekekkel.

- Tanultál, elláttad a családot, de aktívan sportoltál is.

- Akkor már a lakótelepen laktunk. Az MTE kosárlabda csapatának voltam évekig aktív játékosa. Egyébként a véletlenen múlt, hogy Mohácson maradtunk, Dunaújvárosban akartunk letelepedni, mert itt nem tudtunk lakáshoz jutni. Aztán a költözés előtti utolsó pillanatban az akkor sorra készülő társasházak egyikében vehettünk lakást. Célom volt, hogy a gyerekek iskolába indulásáig a városban dolgozzak. Új állás után néztem, a TEMAFORG-ban kellett gépész szakember. Ott tíz évig a folyamatos üzem gépeinek karbantartását készítettem elő és szerveztem meg úgy, hogy ne legyen termeléskiesés, a különböző beruházásokat bonyolítottam. De feladatom lett a tanulóink oktatása is, az ipari iskolában óraadóként géptant és mechanikát tanítottam a fonónőknek. A gyár Mohácson elsők között lett a földgáz felhasználója, a beruházást én bonyolítottam. Látva, hogy egyre általánosabbá válik a földgázfelhasználás, másodállásban magántervező lettem. Közben az ÉPSZÖV belefogott az új pártház építésébe, (ami ma a Duna Irodaház - a szerk.) de nem volt a művezetéshez megfelelő végzettségű műszaki ellenőrük, így engem kértek föl erre a feladatra.

- Vagyis "álláshalmozónak" tarthattak már a rendszerváltást megelőzően is.

- Engem a kihívások éltetnek, a megoldandó feladatok, az értékteremtés. Egyébként a városban másodiknak lettem munkanélküli, ugyanis a harmadik gyerekünk, Zsófi születése után a gyesről visszatérve a TEMAFORG-ban fölmondtak. Akkor a kórházba kerestek főmérnököt, na, de nem nőt! A nyári szünetben aztán összefutottam egykori középiskolai tanárommal, aki fölkínálta, hogy menjek műszaki tanárnak a vegyipariba. Azonnal hozzáfogtam a másoddiploma megszerzésébe, míg vállalkozóként magántervező lettem. Röviddel utána a városházán négyórás állást kínáltak, környezetvédelmi szakmérnök kellett a jegyző hatósági feladatai ellátásához. Megszereztem a tanári diplomát, majd a környezetvédelmi szakmérnökit és változatlanul vállalkozóként terveztem. A két nagylány akkor már Szegeden tanult. A hivatalban ősztől-tavaszig, amikor kevesebb volt a beruházói munka, bújtam a pályázati lehetőségeket, majd az akkori cél-, valamint címzett támogatással megvalósítható városi beruházásokat szorgalmaztam. Ilyen támogatásokkal készült egyebek mellett a kórházi műtőblokk, a sportcsarnok, a szennyvíztisztító telep, az Ifjúsági Centrum, vagy lett egészséges ivóvíz Sárháton. Egyre nagyobb lehetőségek adódtak pályázattal beruházások megvalósítására, de bonyolultabbá is tették az elnyerhető pénzek megszerzését. Indokolttá vált erre a feladatra, no meg a támogatással készülő munkák menedzselésére, utánkövetésére egy önálló teamet létrehozni, mert igen szigorúak a feltételek, és ha nem az előírtak szerint precízen, határidőre teljesülnek a követelmények, egy megkezdett beruházás közben is el lehet bukni a megítélt összeget. Jogi-, közgazdasági-, pénzügyi-, műszaki szakember alkotta csoport tud kellő hatékonysággal együtt dolgozni ezeken a feladatokon.

Országosan is példaértékűnek tartják, ahogy Mohácson az irányításommal felállt és dolgozik a fejlesztési csoport, a hatékonyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közel 20 év alatt a városban 53 milliárd forint értékben megvalósult fejlesztéshez 36 milliárdos támogatást szereztünk, ráadásul a csoportom tagjainak a bérét, így az enyémet is pályázattal uniós forrásból tudjuk fedezni, tehát, nem is a városi büdzsét terheli. Mi a projekt irányítására elszámolható támogatást sem vesszük fel mint például a külső pályázatíró cégek. Vagyis, a saját foglalkoztatásunkat finanszírozzuk.

- Akkor vegyük számba a végzettségeidet, mert biztos, hogy a pályázatokhoz sem fogtál hozzá kellő ismeretek nélkül.

- A vázolt életutamból is kitűnhet, alapvetően a körülményeknek köszönhetem, hogy több képzettséget szereztem, a megvalósult beruházások pedig elég bizonyítékai lehetnek annak, hogy több fajta feladat ellátására képes is vagyok. Sorrendben így szereztem a végzettségeket: vegyipari gépész, épületgépész mérnök, felelős műszaki vezető, műszaki ellenőr, műszaki tanár, környezetvédelmi szakmérnök, környezetvédelmi szakértő, Európai Uniós pályázati szakértő, közbeszerzési menedzser és szakértő.

- Mindezeken túl milyen szakismeret kellene még, hogy bizonyos baloldali orgánumok ne rosszallóan írjanak a Mohácsi Hőszolgáltató Kft.-nél vállalt vezetői posztodról?

- Fűtői biztos nem. Nem is ezt firtatják, hanem a több munkakört. Nem tudom hányszor kell még elmondani és dokumentumokkal bizonyítani, hogy a Polgármesteri Hivatalban végzett munkáért és a Mohács-Hő-nél végzett munkáért együtt kapok annyi juttatást, mint más önkormányzati társaságok vezetői a cégük irányításáért. Azt irigylik, hogy nekem több a feladatom és a felelősségem? Amikor Keresztény Lajos váratlan halála után a képviselő-testület indítványára elvállaltam a feladatot - jóval kevesebb juttatásért, mint amit az elődöm kapott - nem gondoltam, hogy még ezt is képesek lesznek kiforgatni, hiszen a testület a bérem megállapításakor mindig figyelembe vette a hivatali javadalmazásomat. Számomra nyilvánvaló, hogy ez a baloldali indíttatású, időről-időre visszatérő rágalomhadjárat nem a személyemnek szól, hanem egy rossz indulatú lejárató kampány része a férjem ellen, hiszen az írásokban is következetesen, szinte minden mondat azzal kezdődik, hogy „a mohácsi Fideszes polgármester felesége". Ennél aljasabb dolgok is történtek már velünk, hogy mást ne említsek, amikor a most tizenegy éve eltemetett Edit lányunk miatti családi tragédiánkat használták ugyanazok az orgánumok hasonló célzattal. Azt is túl kellett élnünk. Mindezt annak tudom be, hogy a férjem által vezetett mohácsi önkormányzat az egyik legeredményesebb település az országban és a városunk látványosan fejlődik. Tehát a munkánk révén nem tudnak kikezdeni bennünket, ezért ilyen alantas módszerekkel operálva rágalmaznak. De én büszke vagyok rá, hogy bármerre járok a városban, látom a munkám eredményét. Ami a hőszolgáltatót illeti, az is egy szakmai kihívás. A teljesen leamortizálódott, már a szolgáltatás biztonságát veszélyeztető távhőellátó rendszert kellett olyan állapotba hozni, ami energia- és költségtakarékos, korszerű, biztonsággal üzemelő lesz. A beruházás a mohácsiak előtt nem ismeretlen, a 664 milliós fejlesztéshez 486 milliós támogatást nyertünk pályázattal, és rövidesen befejeződnek a munkálatok. A biomassza fűtőmű gyakorlatilag ehhez a beruházáshoz kapcsolódik, melynek előkészítésén most dolgozunk. Szakmailag érdekes feladat és már megfordult a fejemben, hogy csak ezzel foglalkozok és a hivatali munkával fölhagyok, de tudom, hogy ott is egész sor nagyléptékű fejlesztés előkészítése van folyamatban, melyhez szükség lehet a tapasztalatomra. Nem szeretném se a csoportomat, se a férjemet cserben hagyni.

- Mikor jut időd a családodra? Mert most sem először találtalak este 6-kor az irodádban aktahalmok előtt.

- Az aktákat rendszerint viszem haza is, s bár a lányok már önálló, felnőtt emberek, azért a családi összejövetelek megszokott menetrendje nem változhat, bármennyi a munkám. Anikó Sopronban él, havonta egyszer biztos, de inkább kétszer hazalátogat. Beni, az unokánk imád Mohácson lenni, így nem csak az iskolai szünetekben vagyunk vele. Zsófi közel van, ő jön gyakran. Legutóbb a szüret hozta össze a hétvégén a tágabb családot, akkor az unokatestvéreket is vendégül láttam. A születés- és névnapokat, általában a hosszú hétvégés állami ünnepeket, a karácsonyt, a húsvétot együtt töltjük azon kívül, hogy telefonon természetesen naponta akár többször is beszélünk.

Berta Mária