Nyugdíjba vonult a legendás pécsi büntetőbíró, dr. Antal Gábor, akit még a bűnözők is tiszteltek

A döntés végleges, megváltozhatatlan! Többé nem hoz ítéletet dr. Antal Gábor pécsi büntetőbíró. Fellebbezésnek helye nincsen. Idén betölti a 65. életévet, ennek okán az elismert ítész nyugdíjba vonul. Ezzel mindenki rosszul jár, maga az érintett is kissé furcsán éli meg, hogy nem akad tovább szerep neki a szakmájában. De még a vádlottak sem gyújthatnak örömtüzeket, mert egy nagyon empatikus személy távozik most a bírói pulpitusról. Olyan ember, aki pályafutása során nagyon komoly ügyeket tárgyalt. Gyilkosok néztek a szemébe, hacsak el nem akarták kerülni a tekintetét.

A tyúkpereket jó eséllyel egyetlen bíró sem kerülheti el, amikor kezdő. A legsúlyosabb esetek azonban jellemzően az élet elleni cselekmények. A késelőkre, lövöldözőkre, fojtogatókra nyilván többen figyelnek oda a híradásokban. Az ítéletek szintén ott szoktak lenni a legsúlyosabbak.

A most búcsúzó bíró megkapta azokat a tárgyalásokat, amelyek rengeteg polgár látómezejébe kerültek. Az érintettek ennek feltételezhetően nem örültek annyira, a tárgyalótermi rivaldában.

- Sajnos vége - szomorkodott egy cseppet Antal Gábor. - Szerettem a hivatásomat, hiányozni fog minden. Az ügyek megismerésétől kezdve a bizonyításvégig viteléig, az ítéletek megfogalmazásáig. Ez az egész egy szellemi csata, annak minden fegyverével. Miközben sorsokról van szó, emberek, életek, börtönévek, esetleg felmentések forognak kockán.

- Ahol minden civil szívesen azonosul a feltételezett áldozattal.

- Valóban, de egy bírónak bele kell élnie magát a vádlott helyzetébe is. Feltárni a motivációt, azokat a tényezőket, amik mentén egy bűncselekmény kibontakozott. Minél jobban megismeri az érintettet, annál inkább meg tudja adott esetben határozni, hogy milyen joghátrány éri el nála a büntetés céljait.

- Akadt kőkemény pillanata a munkásságának?
- Számtalan! Már az sem egyszerű, ha egy ember szemébe kell mondanom, hogy talán soha nem lesz szabad. Vagy, amikor még bíró sem voltam, és még létezett halálbüntetés, bírósági fogalmazóként kirendeltek jegyzőkönyvvezetőnek egy akasztáshoz. Akkor álmatlan éjszakáim is akadtak, de a köztársasági elnök kegyelemben részesítette a bűnözőt, így nekem sem kellett megjelennem a börtönudvaron, amit persze cseppet sem bántam.

- A Büntető Törvénykönyvben rengeteg cikkely meg van írva, mégsem egységesek a döntések.

- Mint ahogy nincs igazán két egyforma ügy sem. A bírói gyakorlat azonban a hasonló bűncselekményekhez hasonló büntetéseket társít. Aki a vádlottak padjára került, annak is meg kell adni a tiszteletet. Megalázni tilos. Megérteni a másik fél mozgatórugóit, kiemelten fontos. A nehéz helyzetbe került személy nyilván menekülni akar, szinte minden áron. Ha akár abszurd dolgokra hivatkozik, akkor is érvekkel, tényekkel vethető csak el a védekezés. Ha ilyenek nincsenek, el kell fogadni az állításait. Amennyiben azt vallja valaki, hogy járt a Holdon, ős sem szabad kinevetni, hanem rá kell mutatni annak lehetetlen mivoltára. A fejemben az események filmszerűen szoktak megjelenni, hiszek az átélés erejében.

- Azonban a továbbiakban az ilyen „mozik nézése" már csupán a kollégák feladata lehet. Hogyan tovább?
- Még nem tudom pontosan, bizonyos, hogy most úgy érzem, nagy hiányérzet alakult ki bennem. Még akkor is, ha semmi meglepő fordulat nem jött közbe az esetemben.

Képünk archív felvétel, Bándy Kata gyilkosának tárgyalásán készült.

Pucz Péter - Fotó:Origo (archív)