Nemcsak a hajat, a poénokat is vágja a város egyik legnépszerűbb fodrásza, Horváth Attila

Rengetegen ismerik Mohácson Horváth Attilát, a mindig vidám és közvetlen fodrászt, ám azt nem tudják, honnan is indult, miért választotta éppen ezt a foglalkozást és kitől tanulta a szakma rejtelmeit, féltve őrzött titkos módszereit. Erről, s egy emlékezetes bakijáról is beszélt a Mohácsi Újság.hu-nak. 

Horváth Attilát gyermekkorától fogva érdekelte a szakma, mindig kíváncsisággal  figyelte, ahogyan a fodrász vágja az ő haját. Aztán, amikor elkezdett kamaszodni, egyre jobban ügyelt a megjelenésére, s egy tükör előtti pillanat hatására eldöntötte, hogy melyik hivatás mellett kötelezi el magát.

És akkor jött a pillanat, ami után eldöntötte, mihez kezdjen az életben

- Egyik este álltam a fürdőben, és beletúrtam a hajamba. Rájöttem, hogy sokkal jobban áll, mint a bilifrizura, amit édesanyám vágott nekem mindig, gondoltam, nem lehet ezt olyan nehéz megcsinálni másnak sem - emlékszik vissza.

- A 90-es évek közepén mentem fodrásztanulónak, ami akkor nem ment éppen simán. Azt, hogy felvegyenek valakit tanulónak, gyakorlati helyhez kötötték, akinek ez nem volt, esélye sem volt bekerülni.

Attila és édesanyja keresgélni kezdtek, végül az egyik környező faluban találtak egy kis szalont, ahol a gyakorlati munkáját végezhette. Ám ennél többre vágyott.

- Egyik nap néztem a televíziót. Hajas László szerepelt benne, egy műsorban épp a pécsi Hajas Szalonról beszélt, ahová várták gyakornokok jelentkezését. Kapva az alkalmon, egyből szóltam az egyik osztálytársamnak, mit lépne arra, ha bemennénk és megpróbálnánk bekerülni, úgyse vesztünk semmit. Kocsiba ültünk, és meg sem álltunk Pécsig. Ekkor csupán tizenöt évesek voltunk.

Profiktól tanulhatott, első kézből sajátíthatta el a fogásokat

A két tanonc egyből bejutott a hírneves stúdióba, így a szalon profi fodrászainak keze alatt bontogathatták szárnyaikat.

- Ma sem kis dolog egy ilyen nívójú szalonban dolgozni, de még akkor milyen nagy szám volt! Az üzlet akkor volt körülbelül fél éve nyitva. Hajas László rendszeresen járt le, és az ott dolgozóktól is rengeteget tanultunk.

Attila nyolc évet húzott le Pécsett. Elmondása szerint nagyon szerencsés, hisz abban az időben aki nem tartozhatott hasonló csapathoz, a szakma legféltettebb titkaihoz nagyon nehezen, vagy sehogy sem jutott hozzá, ő viszont első kézből tanulta ezeket az ország legjobb fodrászaitól.

- Nagyon fontos volt az is, hogy valaki akarja csinálni ezt, és beleadjon mindent. Ha ez megvolt, annyi tudást szívhattál magadba egy ilyen helyen, amennyit csak akartál.

A titkokat ugyan megleshette, de így is akadnak teljesíthetetlen kívánságok

- Az évek során volt már nagyon sok minden, de amit biztosan állíthatok minden kolléga nevében, utáljuk, ha valaki egy képpel a kezében jön az üzletbe, mondván, ő ilyen hajat szeretne. Azzal, ha irányt akar vele mutatni semmi baj, ám általában itt nincs vége a sztorinak, ugyanis jön az a bizonyos de. A mutatott képen levő frizurát konkrétan teljesen átformálja az elképzelésük. Ha például mutatnak egy vállig érő hajat, akkor hasonló kérések hangzanak el, mint az, hogy tarkóban ne legyen nagyon rövid, mert nem szereti, ha szabadon van a nyaka, a füle legyen szabadon, mert ki nem állhatja, ha rálóg a haja, a frufru ne legyen túl hosszú, mert úgyis gyorsan megnő, és zavarja, ha belelóg a szemébe, a teteje viszonylag legyen rövid, hogy azért legyen magassága is a hajnak. Ezekre a kérésekre általában annyit mondok, hogy rendben, megoldjuk, de akkor legyen szíves elrakni azt a fotót - meséli nevetve Attila.

Egy óriási baki is belefért, tényleg nem minden arany, ami fénylik

- Van egy örök klasszikus sztorim, amit elmesélek minden szilveszterkor a vendégeknek. A Hajasban dolgoztam akkor még, szilveszter napja volt, tömegnyomor, húszperces csúszás, és jött egy irgalmatlan sűrű hajú vendég. Abban az időben a konty volt a divat, természetesen ő is azt kért, csillámmal a hajában. Nagy nehezen összeraktam, minden a helyén volt, mire odanyúltam a csillám spray-ért, felráztam, elkezdtem fújni, és azzal a lendülettel lefagytam. Nem a csillámló aranyat fogtam meg, hanem a sima aranyat, ami inkább sárga volt. Levert a víz, azt hittem, hogy rögtön kirúgnak. De nem ez történt, és még korrigálni sem kellett a dolgot. Ugyanis éppen a fújás pillanatában ment el mögöttem az akkori főnököm, Dudás Attila, mire megszólalt: Ati! Ezt hogy találtad ki? Nagyon jól néz ki! Erre én gyorsan improvizálva elmeséltem neki, hogy úgy gondoltam, a csillámlás helyett inkább csak megérintem az arannyal a vörös hajat. Szerencsémre tetszett a vendégnek is, így megtarthattam az állásom - idézte fel kedvenc történetét.

Mínusz huszonöt kiló, bringával Villányig, onnan haza viszont már vonattal...

Attila szabadidejében - abban a kevésben, ami van - szívesen olvas, sportol és már több éve érdekli az egészséges táplálkozás is.

- Három éve csinálom a paleolit diétát, melynek segítségével megszabadultam huszonöt kilótól. Ha tehetem, én főzök magamra, ám a húzósabb napokon inkább rendelek valamit. Az utóbbi egy évemre nem vagyok büszke, hisz kicsit sok volt a pizza, de amikor látom, hogy feljött pár kiló, egyből visszaállok a diétára. Nagyon szeretek síelni, jó időben néhány barátommal rendszeresen elbiciklizünk Villányig, ez is egy fajta kikapcsolódás. A hazafele vezető utat viszont már vonattal tesszük meg.

A fiatal fodrász kevesebb, mint egy éve nyitotta meg saját szalonját Mohácson társával, Takács Judittal, akivel már tizenöt éve dolgoznak együtt.

- A jövőre nézve pedig még tartogatunk meglepetéseket - mondta végül a rá jellemző mosollyal.

Dittrich Zsófia - Fotó: Dittrich Éva