Nem csak a busóké a világ: egyre többen öltöznek sokac lánynak, kelendők a népviseleti ruhák

Alig két hét múlva már teljes díszben mutatkoznak a sokac lányok a busók oldalán, most azonban még nagy a kapkodás a népviseleti ruhákért. Nagy Rita varrónő első kézből tanulhatta meg a hagyományos öltözék készítésének fortélyait, így azt is tudja, hogy hiába a megszokott díszítés, a látszat csal: nincs két egyforma sokacruha.

Anya és lánya együtt varrnak a Tomori utcai kis műhelyben, ahol minden a sokac ruhákról szól az újév kezdete óta. Szoknyák, kötények, álarcok sorakoznak, s nem meglepő módon már majd' mindegyiken címke jelzi a gazdája nevét. Meglepő siker ez a család számára, hiszen nem is olyan rég még csak ismerkedtek a népviselet készítésével.

- Tavaly nyáron tanultam meg a sokac ruha készítését, mert a szomszédban a sokac nénik nagyon szerették volna, ha valaki utánuk is folytatja majd ezt a hagyományt. - mesélt Nagy Rita a kezdetekről hírportálunknak. - Ahogy nézegettem az öltözetet, nagyon félve fogtam bele, mert annyira gyönyörű ruháik vannak, hogy azt gondoltam, én ezt megközelítőleg sem fogom ilyen jól csinálni.

Az utcában élő sokac asszonyok nagyon segítőkészek voltak, délutánonként szakkörszerűen összeültek és bevezették Nagy Ritát a tradicionális ruha elkészítésének rejtelmeibe. Számára ez nem teljesen ismeretlen terep, hiszen ruhajavítással is foglalkozik, a sokac népviseleti öltözékek varrása azonban újdonságnak indult. Mostanában viszont már ki sem lát a varrógép mögül, főleg ebben az időszakban, hiszen a busójárás közeledtével egymás után kapkodják el az elkészült ruhadarabokat.

- Nyáron elkezdtem egyet-kettőt csinálni, de január első hetében még nem tudtam,  vajon el fognak-e kelni - mondta el a varrónő. - Aztán eltelt az első hét és az embereknek eszébe jutott, hogy közeledik a busójárás. Egyre többen jelezték, hogy szeretnének sokac ruhát, és most már úgy érzem, nem is tudok annyit csinálni, mint amennyi kellene. Úgy látom, hogy a lányok most nagyon nagy kedvet kaptak ahhoz, hogy beöltözzenek.

Vannak olyanok, akik csak nézelődnek, de nem tudnak dönteni, mert hiszen nincs mindenkinek annyi pénze, hogy megvegyen egy teljes öltözéket. Sokan más megoldást keresve megpróbálnak kölcsönkérni, de ha valakinek van egy eredeti ruhája, azt nem szívesen adja oda másnak, ezért többen is az utolsó pillanatban akarnak még valahonnan beszerezni. Ugyan Mohácson is lehet kapni eredeti blúzokat, szoknyákat és kiegészítőket, de azok olyan áron mennek, hogy az ember szívesebben vesz otthon, saját kezűleg készített ruhadarabot. Nagy Rita szerint azonban ma már korántsem olyan egyszerű az eredetiekhez hasonló öltözéket varrni.

- A problémák az anyagbeszerzésnél kezdődnek, mert már nehezen tudunk olyan anyagokra bukkanni, amilyenek korábban voltak, de persze nem lehetetlen. Régi szőttes vásznat a legnehezebb találni, mert ezek már egyre inkább kikopnak, nincsenek a padláson, vagy olyan rossz állapotban vannak, hogy nem érdemes belőlük dolgozni.

A varrás folyamata is legalább olyan hosszadalmas, mint az anyagkeresés, hiszen egy sokac lányruha elkészítése több napig tart, de akár egy hétbe is telhet, mire az utolsó cérnaszálat is befűzik. A legmunkaigényesebb darab a varrónő szerint a blúz, de az álarc is több időbe telik, mivel rendkívül aprólékos feladat a különböző csipkék és flitterek felvarrása. Bár sokan úgy tartják, ez az egyetlen olyan része a ruhának, amely elárulja, ki bújik meg az öltözékben, nincsenek kimondottan egyedi darabok, ahogy a szoknyák vagy a blúzok esetében sem.

- Az álarcoknál nincsenek nagy eltérések, mégsem látunk két egyformát. A lányok általában ragaszkodnak a hagyományos formákhoz, díszítéshez. Elfogadják, hogy ezek azért ilyenek, mert régen így csinálták, és így hordták.

S hogy ne csak viseljék, de a későbbiekben el is készítsék, Nagy Rita már most gondoskodik arról, hogy a következő nemzedék tagjai között is legyenek olyanok, akik a sokac népviselet hagyományát továbbviszik.

-A lányom is most öltözik be először, s ugyan most még én készítettem el a ruháját, de már őt is megtanítottam szoknyát varrni, kettőt meg is csinált egyedül. Úgy gondoltam, ha már én ilyen későn tanultam meg, akkor ő kezdje el korán.

Kiss Alexandra