Nem adta alább, megvalósította álmát Hárich-Honvéd Anita, a térségi óvodaközpont új vezetője

Egy kis óvodában, Lippón kezdte pályafutását, majd Bólyon át igazán nehéz terepre, Kölkedre vezetett Hárich-Honvéd Anita útja, ahol csaknem húsz, elmondása szerint csodálatos esztendőt töltött. Ám most egy új, nem kevésbé nagy kihívást elfogadva már a Mohács Térségi Óvodaközpont, Bölcsőde és Családi Bölcsőde vezetőjeként dolgozik. Lapunknak nyilatkozva többek között az emberi kapcsolatok fontosságáról beszélt, arról, hogyan valósította meg gyermekkori álmát, hogy óvónő lehessen, s arról is, milyen változtatásokat tart szükségesnek a gondjaira bízott intézményekben. 

- Kislányként jó néhány gyermek szeretne óvónő lenni, aztán később sokakat másfelé sodor az élet, Ön viszont nem adta alább, meg is valósította az álmát.

- Lippón és Ivándárdán töltöttem a gyermekkoromat, az általános iskolát Lippón végeztem. Igazából már ekkor tudtam, hogy óvónő szeretnék lenni. Ezt a szüleim, akiknek nagyon sokat köszönhetek, a kezdetektől támogatták, s végig segítettek a célom elérésében.

- Akkor még működött Pécsett az óvónőképző szakközépiskola, ahova járt. Nem volt szokatlan egy kis faluból egy nagyvárosba csöppenni?

- De igen, s egyáltalán nem vettem könnyen az akadályokat. Minden téren inkább a középmezőnybe tartoztam. Aztán amikor elvégeztem az iskolát, rögtön be is dobtak a mély vízbe. Lippón töltöttem a gyakorlati éveimet, júniusban érettségiztem, és augusztus közepétől már lehetőséget is kaptam az óvodában dolgozni. Nem volt könnyű, de nagyon tetszett, jól éreztem magam a gyerekek között.

- Két és fél év után mégis váltott.

- Elköltöztem Lippóról, férjhez mentem és megszületett a kislányom. 1995-ben keresett meg a bólyi óvoda vezetője, Mészáros Katalin és felajánlott egy hároméves, szerződéses állást. Szerettem volna fejlődni és úgy gondoltam egy nagy, ötcsoportos óvodában erre minden lehetőség adott. A három évből végül öt lett, amiért hálás vagyok a bólyiaknak. Azt gondolom, mérföldkő volt ez az időszak a szakmai fejlődésemben. Nagyon sok új módszert tanultam meg és nem utolsó sorban azt, hogyan kell egy nagy rendszerben dolgozni.

- Mi döntött mégis a távozás mellett?

- Magánéleti problémák miatt a kislányommal Mohácsra költöztünk. Rövid kitérők után a kölkedi óvodába kerültem. Nem titkolt célom volt, hogy szerettem volna egy kis óvodában vezető lenni, így 2003-ban be is iratkoztam a közoktatás vezetői képzőre. Két év múlva megkaptam a diplomámat, majd mivel az akkori vezető nyugdíjba ment, 2006. január 1-től óvodavezetőként dolgoztam tovább Kölkeden. A kolléganőim annyira elfogadták a módszereimet, hogy maximálisan ki tudtam teljesedni és ez által az óvodát is egyre magasabb szintre sikerült emelni. Közhely, de ez a valóság is, hogy nem a munkahelyemnek, hanem a második otthonomnak tekintettem az óvodát, ahol családias légkörben tudtunk dolgozni. Azt gondolom, ez volt az intézmény kiteljesedésének az alapja. Az óvoda dolgozói és a szülők is teljes bizalmat szavaztak nekem, így nem volt olyan célom, amit ne tudtam volna megvalósítani.

- Végül 18 évet töltött Kölkeden. Hogyan gondol vissza arra az időszakra?

- Nagyon büszke vagyok a kölkedi gyerekekre, a szülőkre és a kollégákra is. Köszönöm nekik, hogy el tudtam indulni azon az úton, ami most oda vezetett, hogy a jelenlegi feladatot is el tudjam végezni. Sokat jelentett és jelent számomra a mai napig az, amit onnan hoztam magammal. Olyan helyről jöttem el, ahova mindig szívesen fogok visszamenni. Az utolsó időszakban már az okozott nehézséget, hogy szerettem volna még többet kihozni magamból. Amikor megláttam az álláshirdetést, úgy éreztem, szeretném magam kipróbálni, hogy milyen egy nagy intézményben dolgozni. Nagyon nehéz döntés volt, sokat gondolkoztam, de a szakmai kihívások, a tenni akarás, a feladatkeresés motivált, ezért határoztam úgy, hogy megpróbálom Mohácson és beadom a pályázatom.

- Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy a pályázata lett a befutó? Hogyan indult a munka?

- Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nagyon vártam az új kihívásokat, viszont nem tudtam elképzelni, hogy Kölked már nem fog hozzám tartozni. Szeptember 1-én kezdtem a munkát, a Rókus óvoda a központ, ahol szeretettel fogadtak, nagyon segítőkészek a kollégák és a többi óvoda vezetői is. Az első és legfontosabb, hogy vezetőként dolgozom és nem főnökként. Pozitív beállítottságú vagyok, nálam a pohár mindig félig tele van. Nem érzem magam többnek a kollégáimnál, azért mert magasabb beosztásban vagyok.

- Nyolc óvoda (Brodarics, Eötvös, Rókus, Szőlőhegy, Sátorhely, Bár, Székelyszabar, Újmohács) és a bölcsőde tartozik Önhöz, milyen tervei vannak a jövőre nézve?

- Az első évben számomra a legfontosabb cél, hogy közösséget építsek. Azt gondolom, ha nincs egy jó csapat mögöttem, akkor nem fogom tudni a feladataimat megvalósítani. Fontosnak tartom, hogy az óvodákban olyan jó légkör alakuljon ki, hogy a kollégák szívesen jöjjenek dolgozni. Ha az óvónéni kiegyensúlyozott és nyugodt, az a gyerekekre is átragad. Eddig, úgy érzem, jól haladunk, elfogadtak, fogunk tudni együtt dolgozni. Sok mindent szeretnék átalakítani, megreformálni. A szülőket és az óvónőket is megkérdeztem, mit, hogyan szoktak csinálni, mi az, ami maradjon, mi az, ami változzon. Az egyik célom, hogy a rendezvényeink sokkal családiasabbak, bensőségesebbek legyenek a jövőben, ahol a szülők is jobban ki tudnak teljesedni. A Márton-napi rendezvényünk volt az első ilyen, nagyobb eseményünk. Délelőtt a szülők és a gyerekek együtt lámpácskákat készítettek, délután a nagycsoportosok műsora után zsíros kenyérrel és teával vendégeltük meg őket. A visszajelzések alapján, azt gondolom, jó döntés volt. Nagyon felszabadultak voltak a gyerekek, nekem is lehetőségem volt, hogy a szülőkkel ismerkedjek. Rövid távú célom még többek között az óvodaudvarok, játszóeszközök fejlesztése.

- Főállása mellett szaktanácsadóként is dolgozik.

- Néhány évvel ezelőtt elvégeztem a szaktanácsadói alapképzéseket, majd amikor 2013-ban elindult a pedagógus életpálya-modell, elsőként jelentkeztem mesterpedagógusnak. 2015. január 1-től az Oktatási Hivatal megbízásából hetente egy alkalommal szaktanácsadói feladatokat látok el azokban az óvodákban, ahol erre igény van.

- Mit csinál a szabadidejében?

- Kikapcsolódásképp gyakran járok konditerembe, illetve a családommal töltöm az időmet. Mindent, amit eddig elértem a nyugodt családi háttérnek köszönhetek. A férjem és a lányom a motiváció, ők mindenben maximálisan támogatnak, nélkülük biztosan nem tartanék most itt.

Erdélyi Bianka