Nagy Tibor: a mohácsi halászlének messze híre ment - A csárda más kategória volt

A hétvégén rendezett Dunamenti Halfesztivál remek alkalmat kínál arra, hogy felelevenítsük a mohácsi halászlé fortélyairól, hagyományairól készített írásainkat, s persze nem maradhat ki a sorból a méltán híres, egykori Halászcsárda is. A legendás mohács vendéglőssel, Nagy Tiborral 2019-ben beszélgettünk.  

- Kik ismerték a klasszikus halászlé, valamint halételek fortélyait a legjobban? - tette fel a kérdést Nagy Tibor, majd meg is válaszolta: - A halászok. 

A halászat közösségi munkának számított, hiszen olyan szerszámokkal kellett dolgozniuk, ami többszemélyes munkát igényelt. Annak idején minden nap bárkával jöttek fel a friss hallal, nem ám autóval, mint manapság. Volt is hála Istennek mindenből bőven fogás. Olyan nem fordult elő, hogy a vendégnek azt kellett volna mondani, „ez most nincsen."

- Mikor jobb fogás volt, akkor inkább tároltunk. Annak is megvoltak a maga szabályai: mennyi ideig, lecímkézve, lefóliázva - részletezte az egykori étteremvezető.

S hogy mi kell az igazán jó halászléhez? A friss hal az alapja mindennek, utána rátesszük a hagymát, megfelelő sómennyiséget, majd a jó minőségű paprikát. S ami nagyon fontos, hogy lobogó tűz alatt főzzük. Hisz akkortájt, mikor elkezdték ezt a mesterséget, még fatüzelés volt.

Manapság már újra van gondolva ez is, pedig a titka csupán egy: frissen kell készíteni. Különösebb csoda nem kellett hozzá. Ez a főzésre, tálalásra ugyanígy vonatkozott.

- A törzsvendégek előre telefonáltak, hogy mikorra várható az érkezésük, s addigra elkészítettük a friss halászlevet számukra - idézte fel Nagy Tibor a régi időket.

A mohácsi halászlének messze híre ment, s igen nagy sikert is aratott.

- Dr. Deák Imre, aki anno kollégám volt, a Hiltonban éttermi igazgató lett, s meghívott „Magyar tájak, magyar ízek" elnevezéssel egy bemutatóra. Izgatottan készültünk rá, olyan relikviákat is vittem a rendezvényre, ami Mohács városára jellemző. Kolbe Misi bácsi képeit, Horváth János fekete kerámiáit, emellett villányi bort hordóban. Ennek igazán nagy sikere volt, s a további években is vittük tovább ezt a vonalat. Olyannyira sikeres volt, hogy a Hiltonban mohácsi napokat is rendeztek. Még mohácsi vendégek is felutaztak az eseményre - idézte fel a legendás vezető.

Mikor megkérdeztem Nagy Tibort, mi a véleménye a Halászcsárda jelenlegi helyzetéről, kissé szomorkásan csak ennyit fűzött hozzá:

- 2012-ben, 44 év után eladták a Halászcsárdát, 28 fős személyzettel hagytuk abba az étterem üzemeltetését. Senkinek nem engedtem el a kezét egészen addig, amíg mindenki nem talált másik állást magának. Az akkori kollégák mai napig szeretnek, becsülnek engem, ami nagyon jó érzés - emlékszik vissza.

S hogy hol lehet most jó halászlevet enni Mohácson? A Peppino Pizzériában (ma Kishalász - a szerk.). - Ugyanakkor a csárda egy más kategória volt, ha lehet így fogalmazni. A város összes vezetője elégedett volt velünk, ami nagyon jó érzés volt. Minden körben benne voltunk, szerettek minket. Rengeteg turistát hozott ide a Mecsek Tourist, s mi menüvel kínáltuk őket, ami úgy nézett ki, hogy fél halászlé, fél harcsapörkölt csuszatésztával, fél rántott süllő majonézes burgonyasalátával.

Ahogy a tízszeres halfőző bajnok, „Sobri" Józsi bácsi azt mondta: Nagyon híres a szegedi halászlé, hát még milyen híres a bajai halászlé, a mienk pedig jó!

EQM - Fotó: Dittrich Éva (archív)