Mohácsi utcabálról jött a hír: fergeteges bulira készül a negyvenéves Asterix zenekar

Szinte hihetetlen! Idén negyven esztendeje annak, hogy megalakult az Asterix együttes, amely azóta is jelen van a különböző színpadokon. Egykor báli, parti zenekarként kezdték, az idők során pedig koncertzenekarként is bizonyítottak. Több magyar sztárelőadóval is  dolgoztak, például Csepregi Évával, Komár Lászlóval, sőt, az akkor éppen inaktív Omega együttes 35 éves születésnapján több, mint kétórás Omega-koncerttel kápráztatták el Kóbor Jánost és zenésztársait, akik talán ennek hatására is később újra színpadra léptek. Szombaton, Mohácson, a selyemgyári negyedben ismét felhangzanak a rég várt "Asterix slágerek".

A ma negyvenes, Uram bocsá' ötvenes éveiben járó mohácsiak jó részének a fiatalsága jut eszébe, ha meghallja az Asterix együttes nevét. A nyolcvanas évektől (tetszenek tudni, ezek még azok az idők voltak, amikor még akármilyen öltözékben be sem engedték a népeket) ugyanis kétségkívül ők nyomták a legjobb bulikat, kiváló hangulatot teremtve az akkor még ütött-kopott mohácsi művházban rendezett bálokon.

A régi, nagy magyar slágerek mellett a honi és külföldi újdonságok egyaránt szerepeltek a repertoárjukon, utóbbiak példás gyorsasággal, már néhány héttel azt követően, hogy B. Tóth László játszani kezdte őket a Poptarisznyában.

Hej, micsoda tajtékos idők voltak!

Hírük aztán messzire repítette őket, előbb szerte a megyében, majd később Baranya, aztán az ország határain túlra is.

Az idén negyvenéves zenekar most szombaton Mohácson muzsikál, a Selyemgyár Kulturális Negyed színpadán szórakoztatja a közönséget egy hajnalig tartó, minden bizonnyal fergeteges utcabálon.

- Alapítója voltam az Asterix Live Music Band elődjenek - emlékezett vissza a hőskorra Boda István, az együttes gitárosa. - Szinte gyerekek voltunk, nem sejthettük, meddig jutunk el. Baranyában szinte minden településen játszottunk, régebben az a szöveg terjedt el, hogy ha valaki elkiáltotta magát, bál lesz az Asterix közreműködésével, akkor elkezdtek gyülekezni az emberek, végül minden hétvégi rendezvényen hatalmas tömeg gyűlt össze.

- Milyen elvek alapján szokták összeállítani a műsorukat?

- Egyrészt demokratikus alapon, a zenésztársakkal egyeztetve szoktunk készülni a bulikra. Soha nem tudtuk összeszámolni, mennyi számot ismerünk, tudunk előadni. Több-ezer dalról lehet szó. A közönség igényeit is mindig szem előtt szoktunk tartani. Angol, német, olasz, francia, de még portugál szövegű dalokat is játszunk. Ma már azért sokkal könnyebb kottákhoz, szövegekhez hozzájutni. Régebben hallás után „koppintottunk".

- Egykoron, ha felpakoltak a színpadra, hamarosan indulhatott is a tánc. Mégis próbáltak továbblépni?

- A baranyai nyilvános bálozásból, mint fő profilból tovább léptünk. A 2000-es évektől felkaptak minket különböző rendezvény- és konferencia szervező cégek, akik a mai napig is az ország különböző pontjaira szerveznek nekünk fellépéseket. Léteznek önálló dalaink is, ezzel is tágítottuk a lehetőségeinket.

- Egy idő óta női énekessel is dicsekedhetnek.

- Haladnunk kellett a korral, egy női énekhanggal még szélesebbé vált a zenei tárházunk.

- Akad személyes kedvence azok közül, akinek a dalait játszani szokta?

- Az egyszerű, de igényes szerzemények állnak közel a szívemhez, lelkemhez, melyeknek "egyedi íze", energiája van. Ha egy konkrét bandát kellene említenem, akkor az Dire Straits lenne. Mark Knopfler stílusa engem egykor megérintett, azóta sem enged el. Léteznek különböző zenei stílusú műsorblokkjaink, így mindig tudunk idomulni a közönség igényeihez. Németországban például a rock-blokkunk arat, a Queen vagy a Scorpions számaival hatalmas sikert lehet elérni. Szerencsére a társaim mind képzett muzsikusok, szinte bármit képesek vagyunk feldolgozni.

- Az előttünk álló szombaton hány percesre tervezik a nyomulást?

- Mi az ilyet csak órákban tudjuk mérni. Három-négyórás fellépés nálunk teljesen megszokott mutatvány. A rajongóinkat igyekszünk kiszolgálni. Nem szívesen hagyjuk ott a dobogót, ha már egyszer megtiszteltek minket a meghívással a szervezők.

M. B. - P. P. - Fotó: Asterix