Kincsek lapulnak a mohácsi Grünfelder Lőrinc gyűjteményében, majd' minden országból van érméje

Édesapja szenvedélyét folytatja a Mohácson élő Grünfelder Lőrinc, aki csaknem fél évszázada gyűjti az érméket. Mint azt munkatársunknak elmondta, az amerikai pénzekre specializálódott, a kollekciójának egyik büszke darabja a 18. századból származó tengerentúli egykori fizetőeszköz. 

Az 1960-as évek közepén és végén Mohácson sorra adták fel szenvedélyüket a bélyeggyűjtők, akik értékesebb tárgyak felé kacsintgattak az egyre kevesebbet érő kis papírdarabok helyett.

Így kötöttek ki sokan az érméknél, amelynek köszönhetően napjainkban is jelentős, harminc főt számláló csoport működik a városban.

Ennek tagja Grünfelder Lőrinc, aki - nem túlzás - az évtizedek alatt igazi kincsekhez jutott hozzá.

- Édesapám is gyűjtötte az érméket, nem csoda hát, hogy már gyerekként kedvet kaptam hozzá - emlékezett vissza. - 1971-ben aztán Amerikában voltam gyakornok, így kézenfekvő volt, hogy az ottani pénzekkel gazdagítsam a gyűjteményem. A birtokomban lévő legrégebbi darabot is a kontinensen verték a 18. században - tette hozzá.

A tengeren túlról származó érmékkel aztán az évek során eljutott arra a szintre, hogy itthonról már nem lehetett újabbakat beszerezni. Ekkor döntött úgy, hogy az egész világból bővít.

- Ma már gyakorlatilag az összes országból van érmém. Sőt, figyelek arra, hogy az adott gazdasági és társadalmi helyzetet is kövessem. Ha például az infláció miatt nullákat vágnak le a pénzekről, az új érméket is igyekszem beszerezni, akárcsak akkor, ha egy állam átalakul vagy nevet változtat.

Kérdésünkre elmondta, a legnehezebben a dél-amerikai érmékhez lehet hozzájutni, bár manapság az internet ezt is megkönnyíti. A világháló mellett a hagyományos találkozók is népszerűek maradtak, a hagyományoknak megfelelően szeptember 4-én az ország szinte minden pontjáról érkező éremgyűjtők Mohácson, a Polgármesteri Hivatalban irodaházában találkoznak, hogy bemutassák kincseiket, illetve egymástól vásároljanak, cseréljenek.

Palotás P.